Viki tegnap magánedzésen így foglalta össze a véleményét a kiszabott feladatról: "Aztak....isten...ba.....meg! Vááárghh...."
***
Reggel - pontosabban hajnalban - Kingának tartottam edzést a Gellérthegyen.
Megismerkedett a lengyelboksszal, kicsit beizzítottuk a karját, vállát, hátát.
Bírom ezt lányt, kezdő és gyenge még, de tud és akar dolgozni, fejlődni. Az első pár edzés mindig a legnehezebb, könnyű lenne visszamenekülni a megszokott kis komfortzónába, de ő mosolyogva köszöni meg a kínzást a végén, még akkor is, ha edzés közben majdnem elsírja magát. Szeretem az ilyen hozzáállású embereket.
***
Délben pedig A. tartott nekem thai box magánedzést: laza, könnyed bunyó, pontkesztyű, zsák.
Well, érzek milliméternyi fejlődést, főleg a tudatosságban.
A ritmusomon kell javítani még, a lazaságon (wahh, kell egy masszőr, mert ilyen beton vállal és háttal jó vicc, hogy üssek kis lazát...), és a védekezésemen. Ez utóbbi egészen sokáig nem is létezett, csak szólok.
Hm, A. elmondta azt is, hogy mi ment jól, de elfelejtettem. Tipikus.
 |
| Kb. 5 évvel ezelőtti kép. Már akkor is tudtam élni, mi? |
Szia!
VálaszTörlésKingát szadizd nyugodtan! Ráfér! Örülök, ha most végre küzd! Ideje volt már helyre rázni, remélem, hogy neked továbbra is sikerül és hallgat is rád! Kívánom neki, hogy célja eléréséig megmaradjon a motivációja! :)
Szerető unokanővére! :D
Hoppá :) Van itt támogatás bőven, Kingának egy szava sem lehet.
TörlésDe nem ám! :D
Törlés