Ezer napfelkelte

Régebben, még a nyilvános blogba írtam az ezer napfelkeltés tervemről, de akkor még csak körvonalazódott az ötlet, felidézem hát.

Még a tavalyi nyári edzőtáborban megszerettem a napfelkeltefutásokat (hajnalban kelés, intenzív káromkodás, sötétben hegyre futás beszélgetés nélkül, drukkolás az éjszakával, felhőkkel megküzdő első napsugaraknak, a felkelő Nap fényében megnyugvás, feltöltődés - számomra ez a meditáció)

Bár ott, az erdőben volt az igazi - azóta is hiányzik -, a Gellérthegyre felfutva is lehet szépséges napfelkeltéket látni, egyszer pedig a budaörsi Kőhegyre futottam fel hajnalban. Na az közelített a tábori élményhez.

Reggelente még csak feelinges, jóleső mozgásokra tudom rávenni magam, a napfelkelte narancsvörös izzása pedig végképp másféle hangulatot ad. Egyetlen formagyakorlat van, ami illik ehhez: a Xinyi Quan, az "Ész és az Értelem ökle".  Félig belsőerős gyakorlat, lassabb, áramló mozdulatok, egy-egy dinamikus, kirobbanó ütéssel, rúgással. Mint amikor a sziklák közt átfolyik egy játékos patak, néha veszélyes, vad sodrásúvá szélesedve. Gyönyörű.

Így hát amikor előbukkan a Nap, párszor megcsinálom ezt a formagyakorlatot. Nem a pontosság a lényeg, csak a qi áramlására figyelek. Ha nem jól sikerül, az se baj: ezek a reggelek azért vannak, hogy jól érezzem magam, kicsit átmossam a lelkem. Mindig több vagyok, amikor hazaérek egy hajnali futásból.

Önmagam legyőzéséről is szól ez: a legtipikusabb éjszakai bagoly vagyok, este-éjjel pörgök, sosem hittem volna, hogy képes vagyok hajnalban kelni, pláne edzeni.

De az ember bármire képes.

A terv: ezer napfelkeltefutás. Ezerszer kelek fel hajnalban, futok fel sötétben egy hegyre, ahol a felkelő Nap fényében megcsinálom a Xinyi Quant. A Gellérthegyen, a Kőhegyen, Budapest és az ország egyéb hegyein... Sőt: 1000 napfelkelte, ez legalább 3 év.

Úgy gondolom, ezalatt én látok majd napfelkeltét  a kínai Huashan hegyen, az ír Skellig Michael szigeten és a Grand Canyonban is.

Hol leszek ennyi idő múlva, kik vesznek körül, milyen ember leszek?

Milyen lesz ez a formagyakorlat 3 év után, amikor már nem csak a Szív és az Értelem öklének hívhatom, hanem lesz egy neve, ami csak az enyém: az "Ezer Napfelkelte Ökle"? Benne lesz minden napsugár, ami megküzdött az éjszakával, és benne lesz minden döntés ereje, ami arról szólt, hogy felkeljek aznap is.

És tudjátok, milyen makacs vagyok?
Ha elhatározok valamit, nem nyugszom, amíg el nem érem. Így hát, amíg nincs meg az ezer gyönyörű napfelkeltém, darabokra törhet a világom akár újra és újra, biztosan túlélem, nem árthat nekem senki és semmi.

Utána, esetleg.

Szeretném valahogy dokumentálni mindezt, egyelőre fotóim vannak és egy-két felvétel a formagyakorlatról a napfelkeltében - még gondolkodom, hogyan is csináljam.