Mert nőnek lenni olyan nagyszerű néha

A hosszú edzőtáborosdi után elkéesztően furcsa és jó volt a  mai nap, amikor gyakorlatilag semmi, azaz SEMMI dolgom nem volt. Mármint semmi olyan, ami kötelező és megszabott időre kellett.

Kizúztam Szentendrére, hogy átbeszéljük a magániskola igazgatójával a kezdéssel kapcsolatos dolgokat, onnantól kezdve pedig enyém volt az egész nap. 

Kitaláltam hát, hogy elmegyek sportmelltartót venni. 

Tropára ment a kedvencem, a nemkedvencekből még van, de azokból kettőt kell felvennem egymásra, hogy rendesen tartson. További opció a top, ami a mellvédőmhöz van: ez tart, de nem túl előnyös egy vékonyabb pántú felsőhöz. Amikor ez a top really tényleg igazán kell - ergo amikor bunyó edzés van, és belepattintom a mellvédőt is - akkor a külső a legutolsó szempont, persze, de alapjáraton azért nem tiltakozom a stílusosabb megjelenés ellen. 

A kedvencem (ami tropára ment), webshopból rendelhető, nem is drága, tart is, jól is néz ki - az egyetlen probléma, hogy a postás egyszerűen nem hajlandó kihozni. 

Nem és nem.

Más csomagot általában megkapok, még ha késve is, de ha ettől a webshoptól rendelek, a postás egyszerűen bevágja a durcát, és még értesítőt sem hagy a postaládában, hogy elmehessek a csomagért, így csak az emailt kapom meg pár hét múlva a bolttól, hogy hát nem vettem át a rendelést.

Egyszer volt olyan, hogy elkaptam az utcán a postást, és kiderült, hogy egy hete hurcolja a táskájában a cuccomat. 

Hát... igen.

Szóval bementem az Nikeba és az Adidasba. 

..és hazajöttem megintcsak sportmelltartó nélkül.

Mindkét üzletben 3 méret volt fellelhető a melltartókból:  XXS, XS, XL.

Fantasztikus. Azért felpróbáltam egy xs-est, de esélytelen volt, a vállamon megakadt, a keblemet meg a tüdőmbe tolta vissza. 

Az már csak hab a tortán, hogy elképesztő neonszínekben villognak mindkét helyen a cuccok. Az ár sem pityputty, 10-12 ezer körül mozogtak, de nálam például ez az a dolog, amire nem sajnálnám én a pénzt, ha lenne a méretemben, és valami emberi színben. Na jó, már a mérettel is beérném.

A következő állomás a Decathlon.

Versenyküzdelem

Emlékszem, ahogy a nálam kb. 30 kilóval nehezebb fickó ökle csapódott az arcomba - reccsent az orrom, azonnal bedagadt,nekiállt vérezni, bekönnyesedett a szemem.

Nem pihenhettem, folytatni kellett a sparringot.

"Most menj rá, most üss rá még egyet az orrára, még fáj neki. Most tanulja meg, milyen az..." - kapta az utasítást az edzőtársam.

Emlékszem, kb. a 200. combos csattant már a lábamon azon az edzésen: összeestem, az izom összeugrott egy kegyetlenül fájó csomóba, szorítottam össze a fogamat, hogy ne üvöltsek vagy sírjak, és képtelen voltam lábra állni.

"Állj fel, állj már fel, vagy odamegyek és felrúglak! Te meg (a srác edzőtársamnak) rúgd meg rendesen, különben én rúglak meg téged..." - alig egy évvel ezelőtt.

Nos, ma, a thai box edzőtábor 3. napján elmondhatom: olyanná lettem, aki akkor sem nyüszög, ha edzés közben bekap egy full tiszta találatot, és aki rúg akkorát, hogy bármelyik srác megérezze, és aki simán leüt egy lányt akkor is, ha csak negyederővel bunyózik épp.

Itt szeretném megköszönni, hogy egy ösztönös félelemből agresszív vadállattá neveltetek, ha küzdelemről van szó.

Mintha a túlélésért küzdenék.

Ez épp jó volt arra, hogy hatékonyan kárt tudjak okozni az edzőtársaimban, ne akarjon velem edzeni senki, és megakadályozzon a magasabb szintre lépésben, ahol már józanság, technikásság és játékosság kellene.

Köszönöm, igazán.

Nyupp

Na, mint mondtam, egy hétig shaolin edzőtáborban voltam.  A napi 3-4 edzés helyett napi 5 volt végülis, az utolsó este 10-től, ez csak egy maréknyi kiemelt embernek.

Elfáradtam cseppet, nem is annyira fizikailag - például olyan igazi, edzőtáborosan brutális izomlázam nem is volt most. Fejben merültem le eléggé: így, hogy még tanítványként és már edzőként is részt vettem, plusz csapatvezető is voltam, gyakorlatilag nem maradt idő pihenni.

Edzettem, edzést tartottam, szerveztem, gyűléseket vezettem, fegyelmeztem a fegyelmezetleneket, plusz gőzerővel készültem az őszi szint-és tanári vizsgákra.

Egy napot voltam aztán otthon, és indultunk a thai box táborba.

Ettől paráztam ám. Sosem voltam még thai box edzőtáborban, tudniillik.

Így 2 nap után az eddig megfogalmazódottak:

• érzem ám a terhelést, kevés volt az az 1 nap a két tábor közt, könnyebben sérülök
• a reggeli edzés itt korrektebb, mint mostanság nálunk volt a kungfu táborban, de még mindig nem olyan ütős, mint az a legendás balatonedericsi hegyfutás reggelente....
• Az edzések összeszedettek, pörgősek, tetszenek. Max 2 csoportra vagyunk bontva, ez is inkább csak a terem befogadóképessége miatt: amíg bent zsákolás, sparring, stb megy, addig kint ugrálókötél, pontkesztyű, stb, majd csere. Így együtt dolgozva számomra sokkal motiválóbb, feelingesebb az edzés.
• Ami viszont nagyon más: a szellemisége az egésznek. Egy shaolin kung fu edzőtáborban fegyelem, tisztelet és rend az alap, egymás, a mester és a környezetünk felé. Csapatként ott és akkor a shaolint képviseljük, és nem hozhatunk rá szégyent. Itt ez hiányzik, szívesen kiosztottam volna pár combost, párszáz fekvőtámaszt.

Ja, és a mai tanácsom: húzódzkodjatok. Sokszor.

Mert különben úgy jártok, mint én: tavaly ilyenkor 10-12 felhúzás ment egyhuzamban, azóta nem gyakoroltam - másképp edzettem vállra, hátra, karra - és most 2-3 ismétlést tudok csak megcsinálni rendesen. Szégyen, gyalázat.

Ismét tábor

Szóval holnaptól ismét edzőtáborban leszek, most az egyesületiben, és milyen nosztalgikus belegondolni, hogy ez lesz a harmadik esws nyári táborom, amiről ebben a blogban írok. Vagy az első még a Mozgolódik 1.0-ba ment? Már nem emlékszem.

Vadul élek, vasárnap jövök haza a non-stop kungfuból (napi 3-4 edzés), majd hétfőn megyek a thai box táborba. 

Így fogok hazajönni végül: 

Észrevettétek, hogy gyakorlatilag őszi idő volt/van most? 

Én szerencsésen fel is fáztam, rövid felsőben üldögéltem tegnap egy éjszakába nyúló grillezésen, aminek köszönhetően ma úgy deréktájékon nyilallok. Így szeretek edzőtáborba menni, tényleg.

Táskák bepakolva, a legfontosabbak:

- sok keksz, a reggeli éhgyomros futások előtt, ugyanis éhgyomorra én képtelen vagyok edzeni, ez világossá vált a 10 év kungfu során

- rengeteg póló, mert egyetlen edzés alatt iszonyatosan képes vagyok összekoszolni (mondjuk ez a nagy kánikulákban igaz főleg) magam, és mivel napi 3-4 edzés van... nos...

- extra erős piros ( bemelegítő) lóbalzsam, amitől az ember úgy érzi magát, mintha a pokol legmélyebb katlanában még 5 hősugárzót is bekapcsoltak volna, miközben lávával kenegetik az adott testrészt

 - sok bandázs, 4 fegyver, kesztyűlábvédőcicivédőfogvédő

- ja, meg tejsavó fehérje + shaker, mert voltam már olyan táborban is, ahol reggel kenyér volt, délben grízestészta, este meg krumplistészta.

Írok majd, becsszó.

Ami felébreszt

Azon gondolkodom, vajon mi a legjobb motiváció.

A legegyszerűbb, legerősebb, legspontánabb. 

Mert ott vannak a hosszútávú, nagy tervek: szépek, nagyon fontosak, s mindent összevetve ezekért küzdünk, de messze vannak, s lassan haladunk, hát van, hogy egyszerűen nem elég erősek. Ahhoz nem elég erősek, hogy én itt és most, ebben a pillanatban felkeljek és minden nyűgöm ellenére menjek edzeni.

Az alak? Ki tudja, engem annyira sosem pörgetett a cél, hogy kockás hasam, fagyiskanál kerekségű fenekem legyen. 

Fontos, persze, hiszen szeretem, hogy izmos a lábam, és imádnám, ha csupakocka lenne a hasam, dolgozom is érte rendesen, de ha hajnalban csörög az ébresztő, hogy menjek futni, hát tuti nem kelek fel csak azért, hogy izmosabb, vékonyabb legyek. 

A közeledő megmérettetések, versenyek már erősebb hatásúak, hiszen kattog a fejünkben mindig a visszaszámlálás: már csak 3 hét a versenyig, már csak 6 nap.... Menni kell, gyakorolni kell, formában kell lenni majd, nyerni akarok.

Viszont a legerősebb, leginkább ösztönökre ható, kogníciótól s minden józan érveléstől mentes motivációs erő szerintem a szexualitás. 

Mi más lenne, alapjáraton e körül forog minden, nem csak az embereknél, lásd a tiszavirágot, pölö. 

Nem a konkrét szexre gondolok, ne ijedezzetek, nem hiszem, hogy azért futnak fel reggel az emberek a Gellérthegyre, hogy lezavarjanak egy laza menetet. A párválasztás, a férfi-női vonzalom az, ami szerintem közel 100%-os eredménnyel garantálja, hogy márpedig te lemész edzeni. 

Amikor ott egy iszonyatosan jópasi/ dögös nő edző... nem véletlenül van tele a terem az óráján. Ha step aerobikot tart az a szexi csaj, hát step aerobikra mennek a pasik is. 

Vagy amikor minden nap kimész futni a szigetre, mert tudod, hogy van rá esély, hogy épp akkor fusson X.Y is, akinek a tekintetétől megremeg a lábad.

Amikor elvégzel egy ejtőernyős tanfolyamot, és elkezdesz 3000 méter magasról ugrálni, mert a fickó is ejtőernyőzik, aki tetszik neked, és így hátha....

Amikor elkezdesz egyre többet járni edzésre, mert gyakorlatilag csak ott futsz össze Vele... Persze nem közeledsz felé, csak edzel, de a legjobb formádat hozod előtte.

Úgy gondolom, úgy látom, ezek mindenkinél működnek, kivétel nélkül. 

Átmozgatás

Szombaton voltunk Mogyoródon, az akvarénában (höhöhö, milyen bénán néz ki így leírva).

Na, összességében nem ajánlom a helyet, elég hervasztó élmény 20 perceket sorban állni egy-egy pár másodperces csúszásért. Amúgy nagy jóság lenne, imádtam is, amiket kipróbáltunk, de pont az iszonyatos sorbanállások miatt csak kb. az 1/3-át próbáltam ki a csúszdáknak.

De azért: "Szabadesés". Ahhhh. Love it.

Kell ez az adrenalinturbózás néha, kell, hogy teljesen kiszakadjunk a hétköznapokból, ahol a legnagyobb izgalmat az jelenti, hogy mi lesz épp az ebéd.  Ezért is szeretem a sparringokat is: nem tudom,mi fog történni a következő pillanatban... és amilyen ingeréhes vagyok állandóan, ez nagy jutalomfalat az agyamnak.

Újdonság. Izgalom. Meglepetés. Kell. Mindig. 

***

Ma pedig jól nem mentem el thai boxra, nőiségem épp ünneplőbe kezd öltözni, szóval úgy döntöttem, jobb. ha itthon maradok, és saját tempóban mozgolódok kicsit. 

Itt szeretném jelezni, hogy életem tán legjobb befektetése volt, amikor megvettem a boxzsákomat kb. 4 évvel ezelőtt. Amikor nem akarok/tudok kimozdulni itthonról, ellenben ugrálni sem lehet a hisztis alsó szomszédtól, ez a zsák az, aminek köszönhetően szanaszét tudom kínozni magam. 

Ez lett belőle:

Háromszor:

  1 perc lengyelbox a zsákon

  30 guggolás 

  1 perc mabuból 10 felugrás

  15 szűk fekvőtámasz

Ezután 50-50 köríves rúgás a zsákon testre, fejre vegyesen. Nem siettem, nem a megsorozós típus volt, inkább a pontosságra mentem rá. Így sem molyoltam vele sokáig, jobb lábbal jól ment: játszottam még kicsit a távolságokkal is.

Bal lábbal még mindig gyengébb, pontatlanabb, de már nem akad annyira.

Betámadtam a konyhapultot, láb az asztalon, kéz a pulton -> 20 tolódzkodás, alias klasszikus tricepsz gyakorlat, majd 10 széles fekvőtámasz, mindez 3x ismételve.

Vissza a zsákhoz, 25-25 teep, 15-15 ugró oldalsó tolórúgás. Ez utóbbi a kungfu szintvizsgára kell majd, másrészt meg nem tartom elképzelhetetlennek, hogy thai meccsen is beadható.... 

A végére még jöhetett pár kéz-láb kombó a zsákon, aztán nyújtás, miközben delfineket nevelhettem volna az izzadtságomban. Kegyetlenül meleg van itt az 5. emeleten, gyakorlatilag a jövő heti folyadékbevitelemet is kiizzadtam. 

Ez meg itt a facebook oldalam.

Terjed az ige

Van abban valami igazán csodaszép, amikor a thai box edzéseken, ahova járok, már azokat az erősítéseket csinálják a srácok, amiket én mutattam nekik. 

Meg alapból a kedvenc thai boxoló ismerősöm is eltanulta és alkalmazza ezeket a csoportos - és magánedzésein is.

Mabu, shaolin fekvőtámasz, shaolin bicska, Kis Köcsög Hármas (utóbbi általam levédve)....

Mert hiszem és vallom, hogy bár minden harcművészetnek megvan a maga igazi szívatása, de hogy a shaolinban alkalmazott erősítéseknél kreatívabbakat és kegyetlenebbeket nem találtak még ki, az biztos.

Kortyoljuk a levegőt

A brutálisan párás és nyomasztó idő folytatódik, bár éjjel azért tartottam tőle, hogy rám szakad a ház, olyan csattogós vihar volt. 

Amúgy szeretem az éjjeli viharokat, bezuhanósan mélyen lehet aludni tőlük, viszont most a melegtől elképesztően fárasztó dolgokat tudok álmodni. 

Ma éjjel Godzilla jött elpusztítani a Földet, vérszomjas volt, vörös (!), és kicsit sem kedves. Érdekes élmény, tudatállapot, még ha csak álmodban is, amikor tudod, hogy meg fogsz halni.

Mindenesetre tipikus, hogy aztán én játszottam a superherot, egy zsák altatóport dobtam a megagyík szájába.

Nem is ez a lényeg, hanem hogy ilyenkor kimerülten ébred az ember, nyoma sincs a reggeli frissességnek: egész éjszakás menekülés, bonyodalom után legszívesebben visszafeküdnénk - most már tényleg aludni.

Így a reggel helyett jócskán délelőtt volt, amikor felcaplattam a hegyre gyakorolni. A levegő továbbra is brutálisan párás, így mire felértem, szakadt rólam a víz. 

Bottal kezdtem, bázisgyakorlatok, majd az alap formagyakorlat kb. 10x. 

Utána még pusztakezes formákat akartam gyakorolni, de....

Hát...

De.

Alapjáraton nem zavar már, amikor emberek csellengenek körülöttem, amikor gyakorlok. Értékelem mindenesetre, ha már mindenképp arra akarnak jönni, ahol én botot/szablyát forgatok épp, ergo nekem meg kell állnom, és félre kell húzódnom, hogy el tudjanak menni, és ne vágjam ketté őket - na akkor értékelem, ha kicsit megszaporázzák a lépteiket, tapintatosan, ugyebár.

Jelzem: mindig félreeső helyen gyakorlok, pont azért, hogy ne zavarjak senki, és nyugodtan tudjak edzeni.

Azonban az nagyon tud zavarni, amikor megállnak és belebámulnak az aurámba is. 

Jön az apuka a két gyerkőccel, megáll, rám mutat, elkiáltja magát: "Gyerekek, nézzétek a nénit!" 

Jön az iszákos, leül tőlem 2 méterre, kortyolja a sörét, és bámul, tévé híján én is jó vagyok szórakozásnak. 

Jön a fiatal pár, szintén megtorpannak, elkezdenek fényképezni. Amikor én is megállok, leteszem a fegyvert, előveszem a telómat és én is lefényképezem őket, akkor meg nem értik, mi van. 

Értem én, érdekes látvány, és feldobja a sétát, ha egy shaolin kungfut gyakorló lányba botlik az ember, de az alapvető empátia azért működhetne. Sokszor haladok el sportolók, csoportok mellett én is, de sosem jut eszembe tőlük pár lépésre, méterre megállni, bámulni őket. Egyszerűen nem. Főleg, ha egyértelműen látszik, hogy koncentrációt igényel a feladat, amit épp csinálnak.

Van, hogy nem érdekel, ha zombimód, leesett állal bambulnak az arcomba, de ma - tán a Godzillás megrázkódtatások miatt - nem volt ehhez türelmem.

A botos gyakorlás után összekaptam a cuccom, és elindultam lefelé. A Somló-közben lépcsőztem még kicsit (6 felfutás: 3 egyesével, 3 kettesével, megállás nélkül), miközben haraptam a vizes levegőt, mintha medencében úsztam volna.

Hazaérve villámhasazás:

25 shaolin bicska - 25 sima felülés - 25 zsugor bicska - 25 nyújtott lábemelés csípőemeléssel

(megállás nélkül, a gyakorlatok közt nem volt pihi, így ennyitől is beégett a hasam)

Láttam a hétvégén egy csúnya esetet, ahol A. lány az első menet első percében olyan térdet kapott gyomorszájba B. lánytól, hogy vége is lett számára a meccsnek. Eddig is fontos szempont volt az esztétikum mellett a hasizom erősítésnél az is, hogy a bejövő ütések, rúgások ne okozzanak nagy gondot, most ezt látva meg pláne. Aki engem hasba rúg, annak el fog törni a lába. 

Utána még 30 törzsemelés nyújtott karral, az íze kedvéért, na meg mert hasazás után mindig, de mindigmindigmindig kell kicsit hátra is erősíteni, mint tudjuk.

Ez a típusú meleg, ez a "folyton olyan, mintha 5 másodperc múlva cseszett nagy vihar jönne" című, na  ez engem jobban kiüt, mint a rekkenő 52 fokos kánikula.

Kómaszerű állapotban töltöttem a  napot - na jó, volt benne délelőtt erdőben bolyongás, hegymászás a kutyával Kamaraerdő környékén - , gyakorlatilag pihegni és aludni volt kedvem. 

A Margitszigeten be is aludtam egy pokrócon, amitől még álmosabb lettem, és tovább pihegtem.

Mindenesetre az élet továbbra sem ha habos aranygaluska, így este 8 után fogtam magam, és felzúztam a hegyre edzeni kicsit. 

Semmi durvulás, karddal gyakoroltam.

Nem akartam széthajtani magam, de a mély alapállásokra ilyenkor is figyelek, ahogy az ugrást is rendesen megcsinálom - így minden formagyakorlatozás mindig lábedzés is egyben. 

10x csináltam meg a formát, mire rendesen besötétedett. 

Elég jól ment, már-már élveztem, ami azért a jian esetében nagy szó nálam. Hazasétáltam kb fél óra alatt, és máris tettem valamit az egészségemért ma is, mondaná a retro tévétorna.

Ezeket a napokat tényleg úszással kellene tölteni, újra rájöttem.