Tegnap amúgy rendesen fel lett borítva az elképzelésem, miszerint lépcsőzök kicsit, aztán gyakorlom a Lohan quant, láncozok cseppet, szablyázok, botozok....

Ehhez képest 1x (egyszer!!!!) felfutottam a lépcsőn, aztán láncoztam. Rajtam kívül álló okok miatt - mondjuk ez is csak kifogás, mert én vagyok az, akit megzavartak a körülmények. 

Mindegy, legalább lánccal fejlődtem megint, egyre kevésbé félek tőle, merem testhez közel pörgetni, dinamikusan dolgozni vele, pedig néha akkorát csapódik a lábamon, hogy csillagokat látok a kíntól.

Pont erre jöttem rá tegnap, hogy valószínűleg ez az oka annak, hogy lányok nem szoktak lánckorbáccsal gyakorolni, pedig jóval kevesebb fizikai erő kell hozzá, mint pl. a bothoz.

De igazából annyira nem verem szét magam, mint hittem volna - bár még csak az elején járok a tanulásnak, lesznek itt még finom dolgok, úgy sejtem. 

Azért nem ment kárba a tegnapi nap, szabad volt a délelőttöm, nagyot futottam a kutymóval fel a Gellérthegyre, ott is kocogtunk még erre-arra, találtam egy jó meredek lépcsőt, felbékáztam rajta ötször. 

Lassan visszarázódok majd a hegyfutásokba, még szenvedős, nagyon elszoktam tőle. Itthon kipróbáltam egy szimpatikus comb-fenék gyakorlatot, meg egy nagyon jóféle fitballos hasazós mókát, amit most linkelnék, de nem hagyja a blog. Mihelyt észhez tér, pótlom.

Két héten múlva kockás lesz a hasam, mondtam már? 

Ez az utolsó fotó, ami konkrétan a hasamról készült, de ez még valamikor ősszel. Azóta volt jobb is, rosszabb is, nem nagyon érdekelt, más dolgom volt, tudniillik érmet akartam szerezni az EB-n. És lőn. :)
Most se ez az elsődleges projekt természetesen, sosem a külsőm miatt edzek, de tulajdonképpen bakancslistás dolog ez is: egyszer legyenek meg azok a kockák, aztán békésen szenderedek jobblétre.