Eb felkészülés

Meredeken nő a terhelés, vele együtt a nyomás is.

Shaolin lány még nem volt EB-n, nagy remények fűződnek hozzám, stb.

Tegnap mondta az edzőm, hogy nem tuti, hogy elfogadják a bot formagyakorlatomat - pedig azzal érzem magam esélyesebbnek, a szablya nem annyira ütős.

Eléggé nagy szívás lenne, ha kizárnának a bottal....

Ja, és hát egyedül megyek, pontosabban a magyar válogatottal, de az edzőm nem lesz velem. 

A vállam jelenleg leszakadófélben van, masszázskuponokat elfogadok. 

(Viszont bunyózni jó, Nagy Tibi edzésén meg pláne. Most elvileg bottal és szablyával kelek és fekszem, semmi más eszembe sem juthat, gyakorlatilag viszont heti 1x elmegyek Tibi edzésére verekedni. Nekem ez most kell. Most amúgy is túl vannak már az alapozó időszakon, nincs is erősítés az edzésen, a robbanékonyságra, gyorsaságra, kombinációk gyakorlására megyünk rá.)

Level up

Végre jó idő volt, ügettem is fel a hegyre a botommal, szablyámmal.

Még mindig csak formarészleteket gyakorlok (kisebb darabokra szedem a formagyakorlatot, és mindegyiket 10x ismétlem - így is meghalós), hogy pontos és jól kidolgozott legyen az egész.

Ma 65%-ban botoztam, pár napja szereztem új botot, olyat, ami nagy valószínűséggel a társam lehet jó pár évre, ahogy az előző volt (ami kettéhasadt a világkupán, 7 évet élt, RIP).

Jól pörög, kézreáll, ma már jó koszos is lett - szerintem haverok leszünk.

Ma volt egy pillanat... pontosabban egy mozdulatsor: amikor azt éreztem, minden megszűnik körülöttem, csak a gyakorlat van, a testem, a bot és a világ egybeolvad, nincs erőlködés, áramlik az egész (flow), és olyan erőm, energiám van, ami átáramlik a botba is.

Érthetetlen a fenti mondat? Gondolom, az :)

De ez az érzés mindent megért.

Az is nagy dolog, ha az ember eljut odáig, egy egy sima, pusztakezes formagyakorlatban megérezze, majd irányítani tudja a chi-t. De hogy ezt átvezetni a fegyverbe is, na az eddig valami elérhetetlen dolognak tűnt. 

Aztán szablyáztam is, főleg a formagyakorlat elejére koncentrálva, mert azzal nagyon nem vagyok elégedett. A problémám továbbra is az, hogy gyenge a csuklóm. Mihez képest, persze, de sokszor azért "akad" a fegyver forgatás közben, mert nem bírja a csuklóm a gyors mozgást. Ezt főleg befelé forgatásnál érzem, most gondolkodom valami könnyű csuklószorító beszerzésén. 

Pláne, hogy a botot is nagyrészt jobb kézzel forgatom-használom, ez a felkészülés az EB-re most nagyon intenzív megterhelés a kezemnek.  Áprilisra a jobb vállam, alkarom kétszer akkora lesz, mint a bal..

Még megyek lépcsőzni is ma, aztán bunyó edzésre. 

Pörgökpörgökpörgök.

Ja, amúgy voltam a hétvégén sportpszichós napon az eltén, jó előadások voltak, többek közt a sport és a szex kapcsolatáról (teljesítmény, megvonás, hatás, effektek minden szempontból).

Megkérdeznélek titeket, hogy szerintetek hogyan hat a megvonás a sportteljesítményre, de hát mindig csöndben vagytok.

Részemről elég egyértelmű a válasz: robbanni tudnék :)

Kungfu és bunyó edzésen ez jól jön, taichizni tuti nem mennék el, de mondjuk az is kérdéses, meddig lesznek még biztonságban az ártatlan (és szexi) járókelők.

Csak menni előre

Mire felértem a Gellérthegyre, elkezdett üvöltve szakadni az eső, gondolatban elküldtem a.....

Na jó.

Szóval attól még gyakoroltam a zsebkendőnyi, félig fedett helyen, sőt meg is izzadtam. Ugrások így persze kilőve, kis formarészleteket vettem elő és ismételgettem végtelenségig. Szablyával, mert a bot nem fért volna el. 

Arra jöttem rá, hogy fejlesztenem kell a hátizmomat: hülyén hangzik, de nem bírja el a vállaimat (a sok botforgatás, fekvőtámasz, zsákolás). Sokszor fáj a vállam, be van merevedve, és ma találtam meg a találó kifejezést: húzza őket a saját súlyuk. Tehát a hátam felső részére a lapockám környékére kéne kicsit több figyelmet szentelnem, azt hiszem.

Aztán meg más téma:

Tegnap felajánlottak(!) nekem egy munkát, ovis nagycsoportosoknak heti 4x1 óra játékos fejlesztő gyakorlatok, kungfu alappal.
És nekem vissza kellett utasítanom, mert nem vagyok dui zhang.
(a pszicho képzés és a sportedzői okés, de kérik a stíluson belüli rangot is)
Belül nyüszítve-toporzékolva utasítottam vissza a lehetőséget.

Jelenleg az a helyzet, hogy tömény hányinger és szorongás tör rám, ha dolgozni megyek. Hostesskedem,    alkalmi munkaként ez fér bele az egyetem meg minden más mellett. Utálom, nagyon. Nagyon.

Ellenben ezt morzsányit sem mutathatom ki, sőt: ragyognom kell, mosolyognom, belülről fakadóan elbűvölőnek és kedvesnek lennem. Megoldom, de mintha megölném a lelkemet ezzel, olyan érzés. 

Néha azt érzem, a saját mosolyom már el is tűnt.

És egyszerűen csak annyira jó lenne, ha ehelyett az lenne a munkám, ami érdekel, amit szeretek. 

Nagyon nehéz így most optimistának maradni/lenni, de tulajdonképpen erre a helyzetre is az igaz, amit kb. az egész életre vonatkozóan vallok: nem lehet siránkozni. Nem változtat semmin. 

Ez a helyzet, ebből kell a lehető legtöbbet kihozni. Amint van lehetőség változtatni, minden követ meg kell mozgatni, sőt a sziklákat is, mert van erőnk hozzá, több is, mint hinnénk. De ha már mindent megtettünk, és több beleszólásunk nincs a dolgokba, mert már nem mi döntünk, akkor fölösleges minden panaszkodás, önsajnálat. 

Kérdezik sokan, honnan a rengeteg energiám, a pozitív életszemlélet, emberszeretet, ésatöbbi. 

Hát...

Azon nem tudok változtatni, amiket átéltem, és nem tudok Restart gombot nyomni, hogy jobb körülmények közül indulhassak. Nem tudok változtatni azon, hogy nyomorban és erőszakban nőttem fel, hogy már tiniként ki (vagy fel) akartak használni, sorra haltak meg azok, akik fontosak voltak, vagy épp azon, ahogy a nagyapám belevágta a  nagymamám fejébe a baltát, majd fel akarta gyújtani. 

Mindezek megtörténtek, ez van. Innen kétfelé vezethet az út általában: az ember mindezt átéli, és arra a konklúzióra jut:  a világ nem egy tündérmese, hanem jócskán kegyetlen és szemét hely, hát én is az leszek.

Vagy: a világ nem egy tündérmese, hanem jócskán kegyetlen és szemét hely, hát akkor oké, teszek valamit azért, hogy szebb hely legyen, hogy másoknak ne kelljen átélniük mindezt. 

Tehát részemről egyfajta "leszarom-hozzáállás" játszik a mindennapi gondoknál, idegesítő embereknél. Vagy akár egy elégtelen vizsgánál. Mert most komolyan: egy bukott vizsga miatt legyek szomorú? Really? :) A csoporttársak nem értik meg.

Annyira más az értékrend, nekem más a fontos, másnak van súlya. Az életnek, az örömnek. Minden pillanatnak, minden érzésnek, ami önfeledt és szabad.

Öröm-elv, másképp nem tudom nevezni. Én így éltem túl a múltat, olykor a jelent, és így tudom veszettül élvezni az életet :)

(Ugyanezért nem vagyok hajlandó fogyókúrázni sem. Muhaha.)

Jajj, de szépen esik a hó, fuck.

Ne essen már a hó ilyen szenvedélyesen, így hogy készüljek a fegyveres formagyakorlatokkal az EB-re?

Sajnos a terem, ahol edzünk, nagyon kicsi, és sokan vagyunk, ott botozni abszolút nem lehet. Marad az egyéni, szabadtéri gyakorlás, de így februárban ez valami iszonyúan nehézkes.

Mert annyi ruha kell, hogy ne fázzak meg, de tudjak mozogni, mínusz fokokban nem könnyű "bemelegítettnek" maradni, és ami a legrosszabb, csúszkálok a hóban, ami meg sérülésveszélyes egy-egy ugrásból való érkezésnél.

Ma is inkább úgy döntöttem, hogy nem küzdök a szemembe zuhanó hópelyhekkel, hanem csak a lakásban edzek.

Zsákoltam, 2 perces menetekkel, kombinációkat gyakoroltam, főleg a jobb kezes ütésekre figyelve. Erős, jóféle a jobbegyenesem, de ugyanakkor pontatlanabb, mint a bal, nem olyan gyors. 

Ezen kívül ráálltam az 5. szint erőnléti követelményére, igaz, a vizsga csak ősszel lesz, de miért ne? :)

Lassan fogom felépíteni, ma 3x20 fekvőt, 3x20 bicskát és 3x2 perc mabut toltam.

Lusta vagyok írni, de legalább nagyot ütök

Kéne írni, ez minden nap az eszembe jut, csak aztán túl fáradt/lusta vagyok hozzá. Pedig történnek ám jó dolgok, jóféle edzések, és érdemes lenne jegyzetelnem.

Az viszont, hogy tegnap thai (az általam sokszor emlegetett K-1 világbajnok Nagy Tibi által tartott) edzésen - 2 év után megint belestem - a brutálkemény versenyző csaj közölte, hogy a 70 kilós ellenfelei nem ütnek ekkorát a ringben versenyen, mint én... na az azért jóféle érzés :)
Jelentem, 55 kg vagyok épp.
"Engem még lány így nem vert meg."
Muhaha.
Szekrénybe zárva fogom tartani az öklömet, nehogy egyszer még magamban is kárt tegyek.

Ennyit az öntömjénzésről, a csaj amúgy úgy rúg fejre, olyan laza könnyedséggel, hogy sárgulok az irigységtől, érdemes lesz figyelnem őt.


Hova tűnt Lusta Shaolin?

Nyáú.

Brékóbrékó, hát nekem most nagyon fáj ott jobb oldalt a rekeszizom környékén, a bordám alatt picivel, a legfelső kocka táján.

Na de miért? Egyszerűen nem tudom hova tenni. Sokat edzettem tegnap, de nem akkor kezdett fájni, hanem miután ettem... Vagy nincs összefüggés, és csak akkor jött ki a megerőltetés?

Mindenesetre ma csak üldögélni és jegyzetelni fogok edzésen, nem akarom elkövetni megint azt a hibát, mint a hátammal, hogy ráedzek, és egy hónapig szenvedek vele. 

Na meg nem is tudnék most így edzeni, kora délután, amikor hazaértem, gyakoroltam lightosan, de már akkor is nyilallt, most meg akkor is szenvedek, ha az ágyon hasalok. 

Mennyire jó lenne, ha ott tartanánk már a zűrkorszakban, hogy egy okos házi gépezet megmondaná (pl.: miután a lézerszemével végigsvenkel rajtunk), hogy most konkrétan mi a helyzet odabent a testben. 

"Prütypürütty, a rekeszizom begyulladt kissé."

S én azt mondanám: áhá, szóval ez a helyzet, nem sérv, bordatörés, izomszakadás, agydaganat, terhesség, oké, akkor ennek megfelelően kezelem/pihentetem.

De nincs ilyen gépezet, helyette van kórház, ahova az ember nem szívesen megy el, mert tapasztalatból tudja, hogy maximum megröntgenezik, aztán ha nem törés, unott arccal hazaküldik, hogy igyon teát.

Amúgy meg az alapokat gyakoroltam, amíg tudtam. 

Tervezem, hogy heti 1x (vagy ha belefér, 2x, bár az EB előtt nincs rá sok esély) csapatok olyan edzést, ahol csak a "régi", a kezdő formagyakorlatokat és a ji ben gongokat (alaptechnikák) gyakorlom. 

Merthogy

• nem szabad elfelejteni, bár ezeket álmomból felébresztve is tudom már
• mindazt, amire rájöttem, amit megtanultam a haladó formákban (chi kezelése, dinamika, stb) át akarom vinni ezekbe is
• na meg mivel tanítani szeretnék, eléggé fontos, hogy az alapokat a lehető legjobban tudjam, és itt nem csak arra gondolok, hogy ezeket már tökéletesen kell végrehajtanom, hanem arra is, hogy ideje minden ji ben gonghoz és a formagyakorlatok elemeihez alkalmazásokat kapcsolni  (minél többféle megközelítésből), illetve fuckin pontosan el kell tudnom magyarázni egy-egy mozdulatsort, egy-egy pozíciót. Bizonytalanság nélkül.
  (egyik kedvenc dui zhangom mindig ezzel a precizitásával nyűgözött le: bármelyik pozícióról képes volt elmondani MINDENT. A testsúly eloszlását, a karok és az öklök pontos távolságát  egymástól és a testtől, stb.)

Szóval így néz ki egy ilyen basic gyakorlás:

• bemelegítés árnyékolással, zsákolással (alapütések, rúgások)
• ütések (ököl, kézél, könyök, tenyér), védések, rúgások a szélrózsa minden irányába
• 18 ji ben gong - kiemelten az ugrások, nagyon rá kell állnom, hogy mindhárom meglegyen végre rendesen
• minden "régi" formagyakorlat 3x (ez jelenleg 7 formagyakorlatot jelent, a da hongot még nem számítom réginek, de már azon is bekönnyezett a szemem, hogy a chang quant ide sorolom). Ebbe valószínűleg kissé belehalok.

És:

Ha valaki tapasztaltabb a szponzorszerzés világában, vagy csak jó ötletei vannak, az bátran jelentkezzen, lennének kérdéseim.

Update:

Brékó a négyzeten: most vagy benézek valamit, vagy tényleg kockás a hasam.
Hűha.
A felső 4 definiált, ugye mindenkinek az alhas a necces. Hm, ha egyszer csak felhúzom a pólómat, és 6 kockára csodálkozom rá, tuti lefényképezem és közzéteszem itt.

Ez meg mi

Görcsöl a rekeszizmom.

Érdekes érzés, mint amikor futás közben régen elkezdett nyilallni -csak most ezt órák óta tart. Rengeteget hasaztam az elmúlt pár edzésen, ma gyorsan ettem viszonylag sokat, talán rosszul is vettem a levegőt, ilyesmi okok lehetnek. Konkrétan a kaja után kezdődött.

Valamilyen szinten vicces, ahogy küszködök,  de azért holnapra múljon el, így nem lehet mozogni.

Ja, áprilisban EB-t nyerek, mondtam már? :) Ha már egyszer én fizetem a nevezést, utat, stb,  akkor nem jövök haza érem nélkül, hát nem pazaroljuk a pénzt, na.

(Amúgy meg:

Energiavámpírok.

Energiavámpírok rajzanak körülöttem.

Ez most nagyon csúnyán egósan fog hangzani, de sajnos másképp nem tudom megfogalmazni: mintha nap lennék, ami körül kering egy-egy kisbolygó, sütkérezve a fényben.

Én meg azt szeretem, ha oda-vissza sugárzunk. Ma konkrétan, fizikailag megtörtént ez a fenti "keringős" szituáció, és én sosem voltam ilyen közel ahhoz, hogy megüssek valakit indulatból. Csak hogy menjen már a francba, hagyjon gyakorolni. /Nem ütöttem meg, természetesen. Sokan agresszívnak hisznek, de csak edzésen vagy sparringon, meccsen verekszem, amúgy abszolút nem bírom az erőszakot./ )

"De azt ugye tudod, hogy nem lesz belőled kungfu tanár?" - kérdezte.
Ugye tudod?

Valami szerelem

Ha egyszer tényleg megfilmesítik az életemet - mert például olyan átütően sikeres kungfu terápiás módszert sikerül kifejlesztenem, vagy egyszerűen csak mert egy csilliárdos rendező lesz a férjem... - akkor az tuti benne lesz, ahogy ma a szakadó esőben, bőrig ázva szablyával gyakorlok.  

És pacsi a srácnak is, aki segített.

Előtte 9-től akrobatika edzés volt. Well, szombat reggel 9-kor ez a szintű nyújtás valami kegyetlen inkvizíciós élmény, de ha úgy akarok kungfuzni, ahogy megálmodom, ahhoz kell a hajlékonyság, egyre inkább érzem. Nem is csak a spárgák a fontosak, hanem hogy tényleg könnyedén, vízszerűen tudjak mozogni egy-egy bonyolultabb technikánál a formagyakorlatokban, nagy legyen a mozgástartományom a bunyóban.

Az egykezes cigánykerék is meglesz nemsokára, már biztos vagyok benne. Ami érdekes, hogy könnyebben megy, ha az ellentétes kezemet rakom le, azzal biztosabban meg tudom tartani magam. Viszont mivel balra megy nekem könnyen a cigókerék, ezért ez a jobb kezemet jelenti, ami nem jó, mert abban később fegyver lesz...

A hátamat még mindig érzem, óvatosan, fokozatosan akarom terhelni. Pl. pár hete N. meg akarta tanítani a sima rundelt, na az nagyon nem esett jól a hátamnak, fájt (ahogy csavarodik közben a test), szóval hanyagoltuk. 

Számomra nagy bátorság kell ahhoz, hogy egyáltalán elmenjek egy ilyen edzésre, az ugrásokkal az extrasérülékeny bokám miatt sosem voltam jóban. Mindig elbénáztam azt is, ami könnyű lenne, mert nem mertem nekirugaszkodni, sok bennem a blokk. De szép lassan oldódik, érzem. 

És az a szörnyű, hogy bár ebben a pillanatban nagyon álmos és elpilledt vagyok, este dolgoznom kell,  mégis alig bírok magammal, annyira mennék gyakorolni az új dolgokat a lánccal és a szablyával. 

Lehet megszállottnak nevezni, vagy fejtegetni, hogy biztosan dühből csinálom, de ennek köze nincs semmilyen negatív érzelemhez, semmilyen kényszerhez.
Ez flow, ez szerelem.

És ezt akarom majd továbbadni, ha eljutok odáig, hogy tanítani fogok.
Igen, "a kungfu vér, verejték és fájdalom" - és egyszerre szabadság, öröm, áramlás.
Örömkungfut akarok tanítani.

Mi is lesz idén a program?

02.23. Zhongwu Siheng visszatér, folytatódnak a hétvégi edzések a válogatott csapattal. 

Várom már nagyon, jó dolog haladó szinten edzeni, igazán meghalósan. A hétközbeni edzéseken maximum a sandán van az, hogy tényleg kipurcanok a végére.

03.15-16-17 Hkf sportedzői gyakorlati képzés

Well,  egy ilyen hétvégén már túl vagyunk, nem életem legizgalmasabb napjai ezek, de túl kell rajta esni. Viszont márciusban az egyik gyakorlatot Shi Xing Hong mester tartja - ezért már megéri.

03.24. Hkf sportedzői gyakorlati vizsga

Megmutatjuk, mit tudunk.

03. 23 Magyar bajnokság 1. forduló

Terveim szerint 3 kategóriában leszek első. Hm, milyen kis szerény terveim vannak, mi? Igazából régi nagy álmom, hogy megnyerem az összes kategóriát, amiben indulok. Talán most sikerül.

04.07-04.15 Ewuf Tradícionális EB

Két fegyveres formagyakorlat kategóriában indulok, a cél a dobogós helyezés. Úgy érzem, bottal akár első is lehetek - már ha addigra lesz normális botom -, a felkészülést gyakorlatilag megkezdtem, van 2 hónapom. Pörget :)

04.27.Qiang/lándzsa/ szeminárium shibo Shi Xi Hong mesterrel

Lándzsával eddig egyszer gyakoroltam, egy edzőtáborban. Valamiért nem szerettem, de talán csak már fáradt voltam. 

06.01. Chanwu bajnokság

Júniusban? Ez furcsa... Mindenesetre akkor már szívesen bunyóznék is, de ezt persze nem én döntöm el, meglátjuk, mennyit fejlődök addig.  A védekezésem tré.

07.01-07.07 Chanwu közös Shaolin tábor

07.08-07.14. Chanwu közös wushu-sanda tábor

Mindkettő a kínai mesterekkel - felbecsülhetetlen. Szeretnék mindkettőn ott lenni, a másodikon természetesen a sanda érdekel :)

08.11-08.18 Egyesületi edzőtábor

Vár a Hegy, amire idén megállás nélkül akarok felfutni. Tavaly meghaltam és újjászülettem itt. 

09.21. Magyar Bajnokság 2. forduló

10.08.10.13. IMAF Tradicionális Világkupa Magyarország Budapest

Erre is érvényes: szeretnék bunyózni is, formagyakorlatozni is. Sajnos nem egyszerű összehozni a kettőt, már csak azért sem, mert simán lehet, hogy egyszerre szólítanak két pástra. 

10.26. Chanwu szintvizsga 4-5-6

Ha rajtam múlik, 5. szintű leszek. És ki máson múlna? Ez egy olyan meló, amit nem tud más megcsinálni helyettem: rengeteg gyakorlás, rengeteg erősítés, minden nap.  Hogy amikor a vizsgán odaállsz a mesterek elé, ne hozz szégyent a tanáraidra, és könnyedén, élvezve a mozgást, örömmel tudd végigcsinálni.

11.09. Országos Bajnokság, döntő

Milyen szép lenne, ha tudnám tartani a 3 kategória - 3 arany elképzelést. 

Közben rengeteg új dolgot akarok tanulni - itt van például a lánckorbács használata, amit most kezdtünk el K-val. 

Tervezünk egy félmaratont is, na az lesz az igazi kihívás. Nem vagyok futó, főleg nem hosszútávfutó. 5-6 km futás általában nekem bőven elég. De a kihívások éltetnek.

Még az is lehet, hogy fitness modell versenyen is indulok. Ez gyakorlatilag csak attól függ, hogy mennyire tudom összeegyeztetni a kungfuval. Ha kicsit is azt látom, hogy a szálkásító diéta miatt vesztek az erőmből, állóképességemből, akkor hagyom az egészet a francba - a kungfu fontosabb.

Ja, és erősen tervben van, hogy idén eltöltök pár hetet Kínában, egy ottani kungfu iskolában. P. mondta, hogy kezdjek el félretenni repülőjegyre, mert szívesen kizavarna egy időre... Hát, részemről csak támogatni tudom az ötletet.