Mert Rocky is a hóban futott

A nap superheroja az a lány, aki a fullhavas gellérthegyi emelkedőn-lépcsőn-emelkedőn sprintelgetett felfelé a kedvemért. "Engem aztán nem érdekel, hogy vizes,saras ázott kutya leszek" - írta reggel, amikor rákérdeztem, hogy ebben a kedves időben is akar-e velem edzeni.

Ugyanis többen lemondták -  érthető módon, hiszen nem sokan szeretnek hóban futkosni, ott a sérülésveszély, na meg az átázott cipőnél nem sok trébb dolog van télen.
 Én tavaly rengeteget edzettem hóban, hóesésben, az EB-re készülve gyakorlatilag teljesen közömbös lettem az időjárásra. Viszont ez azért a nagy átlagról nem mondható el, épp ezért nagyon büszke vagyok erre a leányra. Hozzáállás: csillagos ötös.

Amúgy meg gyönyörű a Gellérthegy, nagy, puha hó, ami szinte világít, kiskölykök a szüleikkel zorallkodnak a szánkókkal, a kutyák meg csurom boldogok.

Hóban futni, pláne felfelé, az meg igazi jóféle edzés, veszettül dolgoznak az izmok, de az összes. fázni esélytelen, mire felküzdöd magad az emelkedőn, szaunában érzed magad. Egyértelmű, hogy lassú vagy, még ha sprintelni akarsz is. Olyan, mintha extra adag lábsúllyal futnál, de annál jobb: mélyebben dolgoztatja meg az izmokat. 

Nemrég kezdtem el edzeni ezen a "pályán" a hegyen, csak kicsit hosszabb szakaszon. Jóféle lehetőségeket rejt, már fél éve szemeztem vele, mostanra jutottam el addig, hogy ki is próbáljam.

Amiért frankó: überundorítóbrutál haladó szintig lehet nyújtani, mert gyakorlatilag a Gellért-térnél van az "alja" az útnak... Szépen el kell majd jutnom odáig, hogy onnan sprintelgetek felfelé. Hóban. Lábsúllyal.  

Oké, leállok.

***

Ja, jianeztem is ma, alapforgatások, ji ben gongok, formagyakorlat. Hangolódás. 

Nem szeretem. De a kutyát nem érdekli, hogy nem szeretem a jiant, akkor is ezzel fogok foglalkozni őszig, a vizsgáig. Ezzel fogok versenyezni, a tuti sikeres szablyám helyett. És aranyérmeket fogok szerezni vele, ha tetszik, ha nem, addig nem teszem le ezt a kib... khm... nemes fegyvert.  Volt már olyan formagyakorlat, amit veszettül utáltam, de kellett vizsgára: hát addig gyakoroltam, hónapokon át minden nap, amíg aztán világkupát nyertem vele. 

A spenót se a kedvencünk, mégis meg kell enni, nem?

sportEMBEREK

Amikor lenne mit írni, de lusta hozzá az ember, na akkor tesz ki inkább egy videót.

Tessék nyugodtan bekönnyeződni rajta, részemről a birkózó kissrácnál volt némi szipogás.

Vigyél zsepit, ha télen futsz, fiam.

Zoknira fásli, boka körbeteker, futónadrág fel, arra másik nadrág, vékony futófelső, arra vastag pulcsi, arra melegítőfelső, kutyára póráz, ki az utcára.

Fujjj, de hideg van. 

Fel a Gellérthegyre, laza kényelmes csigatempóban, a kutya gondoskodik az intervallumedzésről: amikor nekilendülne az ember, ő akkor találja ki, hogy kakilnia kell. 

A hegyen le a póráz a kutyáról, szabad futás erre-arra, le nagy tisztás mellett, még lejjebb, majd hajrá, sprint felfelé, emelkedő, pár lépcső, jajjmeghalok, emelkedő, megint lépcső.

A Gellérthegy a legjobb futóterep: emelkedők, sík szakaszok, és rengeteg lépcső, kisebbek, nagyobbak, meredekek, brutálnagy lépcsőfokosak vagy épp elszórtan csak pár fok a laza emelkedőn.... = mindegyik másképp edz.  Csak futsz, ami szembejön, azon felszaladsz, és nem szoksz hozzá egyetlen lépcsőhöz.

Kocogás, séta lefelé, a Somló-közben még felszaladtam a lépcsőn egyszer, nagyon gondolkodtam, hogy felfutok 5-6x, de eszembe jutott, hogy este is edzek, na meg nem volt nálam már zsepi, ami ilyen időben katasztrófa.  Ha télen futni mész, 100-as csomag zsepit vigyél magaddal. 

Hazakocogás,  dédelgetve a tervet, hogy itthon még hasazok, nyújtok - ehelyett egy spontán beugrós meló helyett zuhany, nuku nyújtás, öltözés.

Azért 100 russian twist a medicinlabdával még belefért. 

...ugyanis kaptam medicinlabdát. Reszkessen mindenki. 

Ja, és hogy miből lesz a kung fu panda?
Fogalmam sincs, belőlem kung fu jegesmedve lesz, veszettül nem szeretem a hideget. Ha akartok velem edzeni, akkor még most gyertek, mert bizony mondom, én el fogok költözni egy mediterrán országba, és tengerparton fogok futni a homokban, mezítláb. 

P.S.

Tudom ám, természetesen, ha trendi lennék, és a menő arcművész vonalat képviselném, nem írtam volna meg a tegnapi bejegyzést, dehogy írnék én arról, hogy nem vagyok formában. 

Sőt, sosem voltam még ilyen istenkirály, kicsattanó. 

Ugye?

Hát nem. 

Ez a blog az elejétől kezdve az őszinteségre alapul, és ez így is lesz mindig. 

Úgy írom le az edzéseimet, a gyakorlatokat, ahogy azokat végigcsináltam. Leírom a terveimet, és azt is, ha nem sikerült valami. 

Nem támogatok senkit és semmit pusztán lojalitásból, tiszteletből, vagy épp haszonszerzési vágyból, ha nem értek vele egyet. 

Amikor edzést tartok, soha nem kérek olyat, amit én ne tudnék megcsinálni.

Hát így.

Főnix

Ma volt a félévben az utolsó vizsgám.

Fellélegzés.

Ahogy jöttem ki a teremből, és elképzeltem, mit fogok csinálni, egy dolog járt a fejemben: végre edzeni.

Veszettül rég nem edzettem már olyan minőségben és mennyiségben, ahogy azt megszoktam, és ahogy szeretem, ami igazán rám jellemző.

Rég nem voltam már ennyire tré formában, ennyire legyengülve, dinamizmusomat, gyorsaságomat, erőmet vesztve.

Gyilkos volt ez a félév az egyetemen, gyakorlatilag amikor nem az előadásokon ültem, és jegyzeteltem, akkor bölcsődében/óvodában/kórházban ültem és jegyzeteltem. Aztán hazaérve tanulás, tesztfelvétel, beadandóírás - totál mozgásszegény életmód.

Persze, minden szubjektív. A hétvégi skyrunon 5 századmásodperccel előzött csak meg a győztes. Másnap a válogatott edzésen, amikor a többiek lihegtek, nekem teljesen nyugodt volt a légzésem. 

De nem ez a lényeg, sosem az számít, másokhoz képest mennyire vagyok jó. Ha 3 lépcsőfokot gyorsabban lépek, megnyerem a skyrunt. Na és?

Az számít, amit érzek, és az, hogy magamhoz képest hogy teljesítek. Az, hogy a toronyház lépcsőinek futásakor majdnem feladtam, annyira rosszul ment, nem tudtam végig futni, szédültem, belesétáltam. Nem éreztem lendületet, azt a könnyedséget, ahogy fél évvel ezelőtt lépcsőztem.

Sehol nincs az dinamizmus, robbanékonyság, gyorsaság. Konkrétan gyengének, lassúnak és fáradtnak érzem magam. Az, hogy 2 kilóval több is vagyok most annál, amit szeretek, az már csak mellékes, nem ez számít - ezt a 2 kilót 2 hét alatt le lehet adni -, hanem a teljesítmény.

Ez már látszott akkor is, amikor felcipeltem egy hónapja Kristófot ama 168 lépcsőfokon. Látszik a mindennapokban is: sokkal kevesebb az energiám, este már fáradt vagyok, napközben is be tudnék aludni, pedig nem hiába hívtatok Miss Duracellnek.

Nekem mindig is a mozgás adta az energiát, ezért is mosolyogtam csak, amikor mindenhonnan azt kaptam, hogy túl sokat edzek. Hát most aztán úgy voltam, mint az "átlagember", aki heti 2-3x edz  - és el is tűnt minden energiám. Engem az edzés tölt fel. 

Ez a nem embernek való félév pedig bárkit kikészítene, ez a reggeltől estig egy helyben ülés és monoton jegyzetelés (csecsemőmegfigyelés, you know), ez zombikat gyárt.

"...meg vannak a szuperedzettséggel rendelkezők, mint Kristóf és Évi" - mondta rólunk egy kungfus ismerős edző. Nos, ez a "szuperedzettség" volt a szerencsém, mert ebből estem le most egy átlag "jól edzett" szintre,egy olyanra, hogy még így is jó eredményt értem el a skyrunon például, vagy nem okoz gondot egy 2 órás edzés végigpörgetése.  Tehát kb. ennek köszönhető, hogy nem rongybabaként vegetálok most a padlón.

Szóval most?

Újraszerveződés, újjászületés.

Vissza akarom építeni a napjaimba a reggeli hegyfutásokat, az itthoni főzést (sok zöldség, sok hús), a jóféle, szétszedős kungfus gyakorlásokat.

Aztán megint retteghet, aki az utamba kerül :)

Guggolós-játszós

Tulajdonképpen mindenféle szöveg nélkül is kitehetném ezt a videót: nézzétek, s csináljátok, mert jó.

A thai bokszoló ismerősöm "kis köcsög hármasa", ami nem hármas, és kevésbé összetett, mégis úgy igazán szívből tud káromkodni az ember a háromnegyedénél. Én meg fel is akarok borulni a háromnegyedénél, de ez fakultatív.

Hozzávalók: 5 kilós medicinlabda, egy pajtás

Ami fontos: megállás nélkül tolod, nincs pihenő, csak amíg a másik ugrál éppen. De cseles, mert ha kipróbálod, rájössz, nem is olyan pihentető dolog, ha guggolásban kell várnod, amíg a társad ugrál. Szívesen leülnél vagy térdelnél inkább, de NEM teszed, ugyebár.  UGYE?! Köszönöm.

Ha kezdő(bb) vagy, csak 7-ig menjetek fel, de akkor is megállás nélkül. Többet ér, mintha a 10-et erőltetnéd, de toporogva, megállva az ugrások közt.
Ha még kezdőbbnek érzed magad, csináljátok súly nélkül, még úgy is megérzi az ember.

Minimum vízszintes combig guggolj le, és onnan ugorj fel, majd ugyanolyan mélyre érkezz vissza.

Enjoy.

Két teljesen érthetetlen diasor között

A vizsgaidőszak NEM jelentheti azt, hogy teljesen beszünteti az ember a mozgást. 

Ez az egyórányi, otthoni mozgolódások időszaka, ha már nem pazaroljuk arra a vészesen kevés időnket, hogy összeszedjük a cuccunkat, elmenjünk edzésre, edzünk másfél-két órát, visszaöltözzünk, hazakeveredjünk. 

Cseszett nehéz felállni ilyenkor a gép/könyv mellől, mert bezombul az ember teljesen, de megéri, sokkal jobb utána.  

A boxzsákom volt ma a játszótársam, ütéseket gyakoroltam, illetve törzsre edzettem, mert a bokám nyűgös most kissé. Hősiesen kibírtam, hogy ne rúgjak egyet se. 

Na jó, rúgtam kettőt, de véletlenül.

Zsákon:

Szünet, és megállás nélkül:

• 2 perc - egyenes ütések, csak bal kézzel
• 2 perc - ugyanez, jobb kézzel
• 2 perc - egyenes ütések, bal-jobb kombó

Pihenő:
40 felülés, 5 kilós súllyal
30 lábemelés
30 törzsemelés

Megint zsák:

• 2 perc - csak bal kéz, egyenes -és horogütések fejre és testre
• 2 perc - ugyanez, csak jobb kézzel
• 2 perc - ugyanez, mindkét kéz

Pihenő: mint fentebb

És ismét zsák:

• 2 perc - csak bal kéz, egyenes, horog, felütés, a gyorsaságra ráállva most 
• 2 perc - ugyanez, csak jobb kézzel
• 2 perc - bal-jobb egyenesek, sorozatok  (4-5 ütés), pörgetve

Pihenő: megint csak ugyanaz, felülés, lábemelés, törzsemelés.

Nyújtás, zuhany, fehérje, aztán visszarogyás a kanapéra, a ismételt bezombulás a tananyag felett.

Fej fej mellett - együtt

Ő: Futottam ma egy szigetkört, 26 perc alatt. Az jónak számít?
Én: Hmm, nem rossz, teljesen korrekt.
...
Én: ...akkor volt az, hogy 22 perc alatt volt meg a kör, mert olyan jó zenét hallgattam..
Ő:  Mi? 22 perc alatt futod? Na menj a francba :)
....
Én: Szia, merre vagy?
Ő: Most jövök a szigetről, futottam. Na, tippelj, mennyi volt az időm...
Én: Hm, mondjuk... 24 perc?
Ő: 22 és fél perc alatt megvolt. Szóval melegítsd a lábaidat, mert nemsokára megint együtt fogunk futni, aztán tartanod kell a tempót... :)



Amikor van valaki, aki versenytársad lehet, vagy egyszerűen csak miatta/hatására elkezdesz többet várni magadtól is. Nem akarsz lemaradni, együtt akarsz futni vele, aztán leelőzni: hogy utána ő is hozzon ki magából többet, érjen utol, fusson melletted, majd előzzön le....

Mert nem azzal segíted a másikat, ha kényelmesen beszélgetve elkocogtok egymás mellett: akkor előbb-utóbb az, aki gyorsabb tempóra is képes, többre fog vágyni.

Sokan tudják már, milyen veszélyes, ha egy csoportban, közegben, területen nincs "vetélytársad", vagy a többiek nem olyan lelkesek, motiváltak, mint te. Elkezdesz te is lejjebb adni, kevesebbet dolgozni, mert az is elég...Feleannyit nem hozol ki magadból, mint tudnál: lassan, észrevétlenül távolodsz az álmaidtól, belesüppedve a kényelmes szürkeségbe. Elbízod magad, lustán fürdesz a tudatban, hogy mennyire király vagy.  Ilyenkor előfordul, hogy ha jön valaki, aki megközelítené a teljesítményed, azt szépen eltávolítod magadtól, nehogy kibillentsen a pozíciódból.

Hiba.

Rengeteget jelent, ha van valaki, akivel tartani akarod a tempót, akivel kölcsönösen felnéztek egymásra valami miatt.

Nem ellenfél, nem negatív értelemben vett versenytárs ő: örülsz a fejlődésének, és annak, hogy túlszárnyal téged. Ha megelőz, nem keserűség vagy irigység tölt el, hanem az a jóféle bosszankodás: "Igeen? Na várj csak... összeszedem magam én is."  Lerázod a lustaságod, és erőt merítesz az ő lendületéből, újra felgyorsulsz te is. Nincs kényszer, játék ez, melyet mindketten élveztek.

Igaz ez az élet bármely területén: a munkában, az iskolában, a sportban, a választott hobbidban.

Lehet a családtagod, rokonod, munkatársad, főnököd, edzőtársad, tanárod vagy tanítványod, barátod, barátnőd, férjed vagy feleséged - teljesen mindegy.

Kincset ér.

SZTE-xtrém

Megtaláltam egy ezer évvel ezelőtti szösszenetemet, amit még a szegedi egyetemi újságba írtam, ahol az extrém sport rovatot vezettem...

SZTE-xtrém

"Extrém sportokról írok itt nektek: bungee jumping, ejtőernyőzés, jön majd a skate, harcművészetek, s minden, amit csak akartok, de valójában ezek csak unalmas, kispályás dolgok azokhoz képest, amiket mi Jugyusok, SZTE hallgatók alapból űzünk. A bázisugrók hozzánk képest alacsony ingerküszöbű, lelassult amatőrök. Próbálnák csak ki a mi extrém sportjainkat! Például…

·                TO-ra való bejutás: Szükséges hozzá: igazi kitartás, küzdőszellem, hihetetlen állóképesség, gyors reakciókészség. Macskaügyességgel kell a szűk folyosón legalább 60 emberből álló sor végére jutnod. Magadban dúdolgathatod közben a Tereskovától a Tömegközlekedés című dalt, s ha még muzikálisabb vagy, gitározhatsz, hegedülhetsz a sorban állók pattanásig feszült idegein. Előny, ha kommandós kiképzést kaptál, és észrevétlenül előre tudsz kúszni a lábak közt, de a koncerteken begyakorolt bodysurfing sem rossz ötlet. S ha már bejutottál, rögtön előveheted mátrixos mozgásodat, hogy elhajolj a TO-s nénik tekintetéből pattogó gyilkos sugarak elől, melyeket létezésed puszta tudata vált ki belőlük.

+ A sportág éjszakai változata (lányoknak): próbálj bejutni a Jatéban a női mosdóba!

·                Paindex: stratégiai-háborús játék, avagy vizsgaidőszak utáni hajtóvadászat a tanárok aláírásáért. Az óra ketyeg, a már említett TO-s nénik pedig már lesben állnak a csekkekkel, hogy könyörtelenül lecsapjanak, ha nem adod le időben a leckekönyvedet. Ilyenkor derül ki, hogy a mélyen tisztelt, bölcs tanáraink valójában a legprofibb ninják, s mint olyanok, az eltűnés nagymesterei. És beindul a paindex: festéklövedék helyett az indexeiket dobálják a hallgatók az elszántan menekülő, rejtőzködő tanerő után. A legkitartóbb bozótharcosok akár Finnországig követik professzorukat a cél érdekében.

S ezen kívül még: a gólyatábori sportvetélkedő, a péntek reggeli ZH-k megírása, sőt alapból már az órán való megjelenés a csütörtöki elvetemült Jugyus bulik után, a töménytelen mennyiségű jager, bacardi, esetenként abszint elfogyasztása utáni hazatalálás (szigorúan GPS nélkül, speciális módszerrel: négykézláb a sínek mentén), az ETR-rel folytatott brutális ketrecharc…

Szóval extrém sportolók vagyunk itt mindannyian, freestyle-ban nyomjuk, s ha néha közben nagyokat is esünk, koppanunk, mindig felállunk és újra nekifutunk a feladatnak.

S közben persze halálmegvető könnyedséggel  élvezzük a szegedi egyetemista élet minden pillanatát…"

Kis aljasságok

Vizsgaidőszak van, ergo összefüggő bejegyzésnek nincs helye és ideje.

Szóval.

• Minden igazán elvetemült edzőnek megvan a maga Kis Köcsög Hármasa, azt hiszem. Pár napja kedvenc thai bokszoló ismerősöm mutatott egy általa kitalált medicinlabdás szivatást, aminek ő a "Guggolós-játszós" nevet adta. Nos... Igen, az érzés az volt, mint amikor úgy rendesen odatesszük a KK3-at.
  A vasárnapi válogatott edzésen pedig a kínai mester talált ki egy kedvességet, szintén egyszerű alapgyakorlatok összetéve, de pár ismétlés után már nyüszíteni támad kedve az embernek, és a veszett hosszú terem végéig kellett csinálni... Tőle nem kérdeztem meg, hogy hívja, valószínűleg fel se merült benne, hogy elnevezze ezt a gyakorlatot, részemről egyelőre "váááhhhajjjacombomváááh"-nak nevezem, ha vissza merek gondolni rá.
  
  
• Tehát gyűlnek az ütős, igazán killer medicinlabdás gyakorlatok, továbbra is várom annak a jelentkezését, aki szeretne nekem ajándékozni egy labdát. Félelmetesen jó dolgokat lehet vele csinálni, lábra, hasra, karra. Erőállóképesség csillaga ragyog a medicinlabda jászola felett, ámen.
  
  
• A tegnapi edzésen 1,5 kilós kézisúlyzókkal árnyékoltam 6x3 percet, 1 perces pihenőkkel. Azt hittem, izomlázam lesz mára, nem lett. Viszont a vállam lazítására továbbra is több időt kell szánnom, hogy szebb legyen a kardkezelésem. Ebben a tekintetben a bunyó és a fegyverforgatás eléggé üti egymást, a zsákolástól, kontakt edzésektől mindig merevebb lesz a hátam, vállam. Megoldás: dupla odafigyelés erre a területre nyújtáskor, na meg illene találni egy jó masszőrt is.
  
  
• A félmaratonosom ma közölte, hogy: "Olyan kedvesnek tűnsz pedig elsőre, mint akinek rózsaszín kis pillangók repdesnek a lelkében... aztán kiderül, hogy nincs is lelked, és csak a pokol molylepkéi keringenek a helyén."
  Amúgy szereti az edzéseimet. Igen.
  És bár olykor elbizonytalanodik, de hihetetlenül sokat fejlődött egy hónap alatt. Bizony.
  És le fogja futni a félmaraton áprilisban. Ó, igen.

Délelőtt futás a hegyre, aztán futás a hegyen, ahogy múltkor leírtam . Most nem cifráztam, körönként 20 fekvőtámaszt és 20 guggolásból felugrás volt a program, 6 kört futottam csak, aztán még némi kerülővel hazakocogtunk a kutymorgóval.

Nem dicsekvésképp mondom, de veszettül szép volt ma az edzőtermem:

Hazaérve még hasaztam kicsit, 100 felülés (még mindig várom a medicinlabda-szponzor jelentkezését ám),  50 törzsemelés, hogy a hátam se sértődjön meg.

A blogspot meg egyre trébb, 10, azaz tíz percet kellett vergődnöm, hogy feltöltsem ezt a képet.  Sőt. 10 percet vergődtem, aztán feladtam, és a képfeltöltős oldalon keresztül linkeltem be... Hát gratulálok.

Nna.

Délután megcsináltam 3 formagyakorlatot, csak az íze kedvéért, aztán kedvenc muay thai pajtásommal rúgásokat gyakoroltunk: segít nekem, hogy erős-gyors-pontos-brutális köríveseim legyenek. 

Éveken át csak annyi instrukciót kaptam kontakt edzéseken, hogy rúgjak, üssek erősen. Hát erőset rúgok, ütök, ha kell, de most már azt akarom, legyen egy kikristályosodott technikai tudás is mögötte.