Fitnesz terem.
A csoportos edzések óratípusai közt 90%-os
eséllyel megtalálható a "Has-comb-fenék" elnevezésű, vagy elegánsan csak "Kritikus
területek" cimkét kapott edzés.
Helyben vagyunk: a nők legnagyobb része ugyanis valóban csak
ezekre a testrészekre végez gyakorlatokat, illetve ezeket szeretné formálni,
vékonyítani, vastagítani, szálkásítani, kockásítani, kerekíteni.
Hiszen jajj, nem akarunk nagy vállakat, bicepszet, kajakos
hátat.
Mi ezzel a gond?
Ugyanazt a hibát követik el, mint a férfiak, akik lelkesen
gyúrnak felsőtestre, viszont elhagyják a láb edzését.
Hiába impozáns a mellkas, kar, váll, ha egy fagyitölcsérre
hasonlít az összkép. Arányosság a kulcsszó - tehát a test összehangolt, szép
kidolgozása, egyik izomcsoport javára sem kedvezve olyan mértékben, hogy egy
másiknak a rovására menjen.
Erőt, egészséget, dinamizmust, lendületet sugárzó, tehát egy
igazán vonzó alakot csak így lehet elérni.
Így hát, lányok: edzetek felsőtestre is, és ez ne merüljön
ki a hasazásban. Kezdjétek el formálni a karotokat, vállatokat, mellkasotokat
és hátatokat.
A fekvőtámasz
Talán a legismertebb alapgyakorlat, amit bárhol lehet
végezni saját testsúllyal a felsőtest erősítésére, a fekvőtámasz. A nők általában nem szeretik, mert
- nehéz
- megfájdul valamijük (mert nem helyes technikával próbálják)
- félnek, hogy "eltűnik a mellük"
Jó hír: nem fog eltűnni a melled, ha jól csinálod, sőt.
Viszont igenis kell, hogy foglalkozz a mellizmaiddal is.
Miért?
Ha kicsi a melled, azért, ha nagy, azért.
Kisebb keblek esetén egész egyszerű: a mellet tartó izmok
erősödnek, nőnek, így szépen megemelik a keblet, a kulcscsonttól kezdve lesz
egy szép domborulata a mellkasnak.
Nagy melled van? Ugyanezért: egyrészt egészségügyi
szempontból: azokat a melleket meg kell tartania valaminek akkor is, ha lekerül
a melltartó, másrészt hiába szép nagyok, ha csak lógnak. Mennyivel szebb egy művészi rajz is, ha van
kerete, nem?
Ahogy írtam már:
arányosság. Ha elkezdesz erősítő edzéseket végezni, akkor nem teheted
meg, hogy csak fenékre és hasra végzel gyakorlatokat, mert rettentően viccesen fogsz kinézni, ha mondjuk eléred a
célod - feszes kis kockák a hasadon, tökéletes gömb fenék - de a karod vékony,
a hátad gyenge, a vállad csontos.
Tehát: ha már egyszer izmosodni akarsz, akkor nem hagyhatsz
ki egyetlen izomcsoportot sem.
Hogyan csináld?
A kiinduló helyzet, a kéz tartása alapvetően meghatározza,
hogy melyik izomcsoportok dolgoznak. A
klasszikus, széles fekvőtámasz elsősorban a mellizmokat erősíti.
Nőknek a szűk, vállszéles támasz ajánlott, én is ezt
gyakorlom. Ez esetben a váll és a tricepsz dolgozik a leghangsúlyosabban, persze részt vesznek a munkában a mellizmok
és a hát, derék izmai is, de - amennyiben jól csinálod - megdolgoztatja a
hasizmokat, sőt a combokat is.
A kiindulóhelyzet
A fekvőtámasztartás tulajdonképpen egy plank-pozíció: a test egy egyenes
vonalat alkot, megfeszíted tetőtől talpig, s egy deszkának képzeled magad. Egyenes, nem pucsít, nem esik be a csípő, feszíted a törzsed. A legjobb statikus hasizomgyakorlatok
egyike.
Vállszélességű támasz: a tenyerek pontosan a vállak alatt, a karok
merőlegesek a talajra, az ujjak előre néznek. A fej nem lóg, de nem is kell kiemelni,
egyszerűen a test folytatása legyen. Has, fenék, láb tudatosan feszítve, a
lábak összezárva - kezdetben csinálhatod kisebb terpeszben, de a cél, hogy zárt
lábbal végezd el a gyakorlatot. A lapockák ne essenek be, de ki se emeld őket.
Innen szűken indulnak el a könyökök hátrafelé. Ismétlem: nem
kifelé, hanem hátra, szorosan a test mellett, a felkarod hozzáér a törzsedhez,
bordáidhoz. A felkar a hátaddal egy
vonalba kerül, és derékszöget zár be az
alkarral. Mivel plank helyzetben vagy,
azaz azt játszod, hogy deszkává változtál, a test továbbra is egy vonalban van,
egyszerre mozdult, nem maradt fent az alsótest. Örömmel nyugtázod, milyen
undorítóan nehéz is ezt így megtartani, majd visszatolod magad a kiinduló
helyzetbe, ugyanazzal a szép, egyenes vonalú mozgással, ahogy leereszkedtél.
A leggyakoribb hibák
90%-ban a kiinduló helyzet helyes felvétele és megtartása
okoz gondot. Most megkíméllek titeket
attól, hogy megint dicsőítsem a planket, de higgyétek el, érdemes gyakorolni,
amilyen egyszerűnek tűnik, olyan nehéz "deszkát játszani", de
veszettül hatásosan erősíti a has, a törzs izmait.
Ha nem tudod feszesen, egy vonalban tartani a törzsed, abból
lesz a hát-és derékfájás fekvőtámasz közben, után.
1. A csípő beesése, homorítás
Sok lány szinte leteszi a csípőjét két fekvőtámasz közt,
mert csak a karjára koncentrál. Hiba, egyrészt veszettül terheli a gerincet, ne
lepődj meg, ha megfájdul a derekad, másrészt pedig ezzel elveszed a lehetőségét
annak, hogy a karjaid, vállaid mellett a has-és hátizmod is erősödjön.
Ismétlem: a hasad is épp izmosodna, ha
hagynád.
2. Domborítás, a
csípő kitolása
Ennek az ellentéte, amikor kitolod a csípődet, háromszöget
formálva ezzel, pucsítva az ég felé.
10-ből 8-an hajlamosak rá, így "nyújtva" két fekvőtámasz közt,
valójában azonban ezzel is egyszerűen megszüntetve a has, törzs, fenék, combok
munkáját. Tartsd az a planket.
3. Csak a felsőtest
mozgatása , illetve túl mélyre való leeresztés
Na, ez az, amikor csak a felsőtestedet mozgatod fel-le, azaz
tulajdonképpen fele munkát végzel.
Amúgy ez spec inkább férfiakra jellemző:
elfeledkeznek a testükről deréktól lefelé, és gyorsan, erősen, nagy
magabiztossággal nyomják a fekvőket. De
minek...?
Újra mondom: az egész test egyszerre mozdul, mint egy
megfeszített húr, egy deszka: nem marad le az alsótest., nem törik meg a test
egyenes vonala.
A másik hiba a képen:
a túl mélyre ereszkedés. Itt már
nyoma sincs a derékszögnek a könyöknél.
A kezdők általában vagy túl magasan maradnak, tehát csak pár centit
hajlítanak a karjukon, amiből még vissza tudják tolni magukat, vagy pont túl
mélyre mennek - ugye a legnehezebb az,
ha megtartod magad derékszögben. Mint a
mabonál a "csalások": ha magasan állsz, könnyű, ha vízszintes alatt
van a combod, szinte guggolsz, megint csak könnyű. De megtartani vízszintesen?
Fogcsikorgatós.
Azt hinnéd, kemény vagy, mert mélyre mész le, de közben gyakorlatilag
az alkarodra fekve támaszkodsz.
Szánj időt a fekvőtámaszozásra, próbálgasd tükör előtt,
gyakorold a helyes testtartást. Keveset csinálj inkább eleinte, de azt
szabályosan - sokkal többet ér.
Érezd meg, milyen, amikor végre megdolgoztatod a felsőtested
izmait. Nem fogod megbánni... Pár hónap
múlva, amikor a tükörbe nézel, megérted,
mire gondolok.