Csak egy hétfő

Volt egy idióta táblázat, hogy a házimunkával mennyi kalóriát lehet elégetni, és pl. fél óra mosogatás után mit lehet enni....

Mindenesetre nálam tuti, hogy edzésnek számít a takarítás és rendrakás, mert elképesztően "unpraktikus" módon csinálom, 1200x végigrohangálom a lakást.

A mai edzés kimerült a Villa Toscanas thai boxban. Zsákolás, pontkesztyűzés A-val, megint zsák, kombinációk, 100 térdrúgás, erősítés - semmi extra, de jó volt, új élmény a ringben mozogni, a levegőtlen és meleg teremben meg ismét kiizzadtam a holnapi folyadékbevitelem is. 

A kondim, állóképességem továbbra is nagy fegyverem, simán lett volna még kedvem sparringolni az edzés után az egyik lánnyal, csak neki elfogyott a szusz. 

A jelszó: lépcsőzés, hegyfutás. 

Egyre jobban megy a köríves testrúgás is, még mindig rengeteget kell rajta csiszolni, és még most sem olyan gyors, robbanékony és természetes, mint szeretném, de ahhoz képest, hogy pl. 2 hónappal ezelőtt hogy ment...  Ég és föld.

Utána szaunáztunk (ha nem izzadtam volna eleget), hideg vizes medencébe merülősen. 

Ja, mai tipp: tessék legalább hideg-meleg váltózuhanyt venni rendszeresen, ha már nincs lehetőség hetente szaunázni. 

Szupercsillagharcos leszek végül

Két kérdés szöszmörög akutan a fejemben.

Az egyik, hogy mitől van masszív izomláz a hátamban?

De az egész hátamban, nem csak alul, vagy felül, vagy középen, vagy...

Csütörtök este az egyesületi edzésen nagyrészt formagyakorlatoztunk, jianeztem - ettől nem lehet. Előtte reggel Félmaratonkával edzettünk, volt némi plank, illetve plankkel kapcsolatos játékok (megjegyzem, Buakaw videói ihlettek meg), de ettől állt volna be a hátam?

Hm.

Mindenesetre nem baj, én örülök.

Na jó, beteszem ama videót, tessék belőle ötleteket nyerni, Buakaw amúgy is egy isten, sosem baj, ha sokat nézzük.

A csütörtöki jainezés (továbbra is: jian egyenlő kétélű egyenes kard) egész jól ment, az edzőm szerint még jobban is, mint tavaly, amikor vizsgára készültem vele. 

Egyrészt benne van ebben az, hogy gyakoroltam azóta, de igazából nem annyira elképesztően sokat... Inkább megérteni próbáltam ezt a fegyvert, és ráérezni, hol vihetem bele a saját erősségeimet. 

Továbbra sem szeretek jiannel edzeni, nagyon nyűg ez nekem, annyira nem illik hozzám. 

Viszont.

Ha kung fu tanár leszek, előbb-utóbb a tanítványaim eljutnak odáig, hogy jianezni kezdenek... És én leszek az, akinek meg kell tanítani őket erre a fegyverre. 

Hát ennyi.

A másik kérdés, hogy hogyan hozzam össze az edzéseimet - és most itt csak a sajátjaimra gondolok, nem arra, amikor edzést tartok - úgy, hogy minden beleférjen, és egyik se üsse ki a másikat?

Értem ez alatt azt, hogy jelenleg

• készülök az 5. szintvizsgára, ami miatt nyakra-főre jianeznem kell, amihez nagyon, nagyon, NAGYON laza karok, vállak kellenek, hogy ne akadjon a kard mozgása.
• készülök a tanári vizsgára, amihez egyrészt minden eddig tanult forma kell (ez veszettül sok, plusz a fegyverek..), és a shaolin kamrák gyakorlása is, ami egyenlő a kezek, karok szétverésével. Ami viszont eléggé nem passzol a kard finom forgatásához.
• bunyózok, készülök a küzdelmi pástra (thai box szabályrendszerben), ami megint egy teljesen más, speciális felkészülés, más edzésmódszer, ráadásul ez a mozgás ismét csak nem kedvez a jian szép, nyitott, kecses, "felhők közt úszó sárkány" stílusának.

Szerfelett bonyolult a helyzetem.

Leginkább a thai box edzéseket élvezem most, még mindig nehéz, még mindig gondot okoz összeegyeztetni, hol a kezem, hol a lábam - de ezt szeretem, új kihívás.

Tegnap pl. edzés végefelé 50-50 térdrúgást kellett csinálnom zsákra ( csípő előre, szinte szúrásszerűen érkezik a térd, "lyukazd át a zsákot" - utasított kedvenc thai bokszoló ismerősöm), és hát vazz, meghaltam kissé. 

Azt pedig szeretem, ha ilyen belehalós feladattal találkozom.

A laza sparringok közben pedig a legnagyobb eredmény, hogy kezd tudatosabb lenni, ami csinálok, kezdem látni az ellenfelemet, látom a lehetőségeket, hol, mikor lehet eltalálni. Régebben egyszerűen mentem előre, mint az állat, ami be is jött, amíg nem találtak el csúnyán, de egyrészt ez egy tapasztaltabb ellenféllel szemben nem jön be, másrészt meg nem is szép. Én pedig szépen, stílusosan akarok verekedni, ha már egyszer, na. 

Attól még az agresszivitás marad, nem kell félni.

Medicinlabdás killerkedés

Valamikor novemberben írtam a Halál Labdájának 2 percéről, beígérve, hogy ha kapok medicinlabdát valakitől, akkor megmutatom a gyakorlatot.

Csaló vagyok, mert már rég kaptam labdát az egyik lánytól, aki hozzám jár magánedzésre....

Azonban sose bánja senki, hogy nem írtam mostanság: lépkedek szépen a céljaim megvalósítása felé.

Viszont szeretnék újra rendszeresen blogolni, hiszen magam miatt kezdtem el írni, és hasznos is, ha az ember lejegyzi a edzéseit, ötleteit, gyengeségeit, fejlesztendő területeket.

Na de itt a gyilkos gyakorlat, nem én mutatom be, hanem a kedvenc thai bokszoló ismerősöm, jobb is így, ő egyelőre szebben csinálja, mint én.

Tudniillik lendített térdrúgás, ami itt zajlik, nem mindenféle hányaveti lábemelgetés.

Minden izom dolgozik - kar, váll, has, lábak kiemelten -, fejlődik a fogáserősség, a csípő mobilitása, a rúgástechnika, ráadásul mindeközben felületkeményítés is történik.

...és 2 perc után a fülén veszi a levegőt az ember.

Ezt írtam róla a facebookon, és most sem tudok jobbat.
Érdemes az edzés végére hagyni, mint afféle desszertet - mi legalábbis eddig mindig így csináltuk, talán ezért is halunk bele.

Vaaaaaagy....

Megcsinálni belőle 5x2 percet, a menetek közt statikus erősítő gyakorlatokkal (mabo, plankvariációk, hanyattfekvésben lábkitartás, széktámasz.... mindenből 1-2 perc)

Na jó, ezt muszáj lesz kipróbálnom holnap. Próbáljátok ki ti is, aztán majd hörgünk az éteren át.

***

A másik meg, amit muszáj leírnom, mert örülök neki:

Bunyóztam egy lánnyal egy thai edzésen (először voltam abban a teremben, a kedvenc thai bokszoló ismerősöm tartott ott edzést, hát beugrottam), jól ment.

Utána az öltözőben mondta: "Ha nem A-val jössz, akkor is azonnal tudtam volna, hogy vele edzel... abszolút úgy mozogsz, mint ő."

Hát kell ennél nagyobb dicséret egy kezdő thai bokszolónak (azaz nekem)?

Nem kell.

Mert nem is csak azért menő ez, mert A. profi bunyós, hanem mert nagyon tetszik, ahogy verekszik, mozog a meccseken.

Nem mondom, Buakaw az istenkirály számomra, ha thai boxról van szó, de magyar viszonylatban A. mozgása, stílusa, technikássága az, ami példát jelent nekem.

Ez meg itt a facebook oldalam, didápp.

Tüptürüpp, bekómáztam a melegtől

Amúgy ilyen veszett melegben már a létezés is elismerésre méltó teljesítmény, nemhogy az edzés.

Na de: inkább legyen egész évben ilyen idő, mint tél, szél jégeső, szuttymutty.

Fogalmam sincs, hogy mit akartam írni, de komolyan.

Például a hétfői meghalásomat, amíg eszembe nem jut:

6x3 perc zsákolás ( kéz - láb -könyök - térd)

A menetek közt:

10 fekvőtámasz

20 guggolás (kivételesen súllyal)

15 guggolásból felugrás

10 nyak mögül nyomás (Ennek is lehet valami rövidebb neve, de sebaj. Rúd, rajta súly, nyak mögé, majd kar kinyújt. Klasszik gyúrás, viszont kell majd a következő kungfu vizsgára.)

Mivel mindezt beöltözve (felső, pulcsi, hosszúnadrág, mindenség) végeztem 3 óra környékén, a dögmelegben... nos, meghaltam.

A végén még megcsináltam a mumusomat: 110 köríves testrúgás a zsákra.

1 jobb - 1 bal

2 jobb - 2 bal

.... és így tovább. 

Itt a lényeg a gyorsaság, tehát a végén már 10 rúgás megállás nélkül, pörgetve.

Mindezek után szívesen kapartam volna egy gödröt, és belefeküdtem volna - ne tessék rosszra gondolni, épp csak mint a kutyák, amikor nagyon melegük van. 

Ehelyett mentem lépcsős edzést tartani, és ha már ott voltam, végigtoltam én is a felfutásokat. Az elsőnél komolyan kedvem támadt sírni, de aztán már nem volt gond. 

Enikő meg ügyes volt, néha állt csak meg, de nem ült le, nem hisztizett, mindig újra elkezdett futni, végigcsinálta az edzést rendesen. Pár hónap, és simán túlnő rajtam.

Másrészt meg haladok a Nagy Tervem, az álmom megvalósítása felé: ha minden jól megy, ősztől pont azt csinálhatom, amiért évek óta dolgozom, tanulok, hajtok - gyerekekkel foglalkozhatok, összekötve a pszichológiát a kungfuval. Még nem teljesen úgy, ahogy az a fejemben van, hiszen az egy saját, teljesen független központ, rendelő és edzőterem egyben, ahol a terápiára szoruló, bántalmazott, nehéz helyzetben lévő,  gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozom majd.

A lehetőség, ami ősztől - nagyon remélem - adott, hatalmas lépés ebbe az irányba. 

Drukkoljatok nekem :)

Addig pedig work hard, holnap 5-kor kelek, tartok két magánedzést, aztán 9-re megyek vizsgázni addiktológiából, majd este megint edzések. 

Mindenki a maga módján tolja a szekeret

Viki tegnap magánedzésen így foglalta össze a véleményét a kiszabott feladatról: "Aztak....isten...ba.....meg! Vááárghh...."

***

Reggel - pontosabban hajnalban - Kingának tartottam edzést a Gellérthegyen.

Megismerkedett a lengyelboksszal, kicsit beizzítottuk a karját, vállát, hátát. 

Bírom ezt lányt, kezdő és gyenge még, de tud és akar dolgozni, fejlődni. Az első pár edzés mindig a legnehezebb, könnyű lenne visszamenekülni a megszokott kis komfortzónába, de ő mosolyogva köszöni meg a kínzást a végén, még akkor is, ha edzés közben majdnem elsírja magát. Szeretem az ilyen hozzáállású embereket.

***

Délben pedig A. tartott nekem thai box magánedzést: laza, könnyed bunyó, pontkesztyű, zsák.

Well, érzek milliméternyi fejlődést, főleg a tudatosságban.  

A ritmusomon kell javítani még, a lazaságon (wahh, kell egy masszőr, mert ilyen beton vállal és háttal jó vicc, hogy üssek kis lazát...), és a védekezésemen. Ez utóbbi egészen sokáig nem is létezett, csak szólok.

Hm, A. elmondta azt is, hogy mi ment jól, de elfelejtettem. Tipikus. 

Kb. 5 évvel ezelőtti kép. Már akkor is tudtam élni, mi?

Az út elején

Melegítőnaci, szemeteszsák (komolyan mondom, azt hiszitek, viccelek, pedig nem), thermo öv (még tiniként szereztem), pulcsi, felső. 

6x3 perc zsák, első kettőnél még csak kéz, aztán rúgások, a 6. menetre már az is eszembe jutott, hogy térdelni is kéne.  Az ütéseim rendben lennének, de a zsák helyében százszor orrba vágtam volna már magam, mert mindig leesik a kezem, védtelenül hagyva az arcom.  Főleg azokat a kombinációkat gyakoroltam, amiket a hétfői csoportos edzésen vettünk: nem mehet kárba az idő, amit A. ránk szán.

A menetek közt 30 nyújtott lábemelés hanyatt fekve.

A szemgolyóm is izzadt, fáradtam, de ha nem kellett volna mennem meglépcsőztetni egy lányt, még folytattam volna további 6-7-8 menet erejéig. 

Mert még nem megy jól.

És mert azt akarom, hogy jól menjen. 

Ennyi az egész, erről szól, nincs itt semmi ördöngősség. Annyi a szerencsém, hogy már van, amiben ezt végigcsináltam, a kezdeti (khm... sokáig tartó) ügyetlenkedések és bénázások után lassan fejlődve egy magas szintre jutottam valamiben. 

Már tudom, hogy meg lehet csinálni, tudom, hogy ha ezerszer is bénán rúgok testre, akkor sem szabad feladni, mert majd a kétezredik jó lesz, és onnantól kezdve.... 

Thai box magyar bajnok leszek, mondtam már?

Nem holnap, nyugi. 

Szomorú, hogy nem a sanda magyar bajnoki cím az, ami kihívást jelent, kungfus létemre. Azonban egyrészt 90% az esély rá, hogy se az őszi fordulón, se a döntőn nem lesz ellenfelem full contactban, így automatikusan megkapom a címet, másrészt...

Másrészt egyre inkább látom, milyen elképesztő szintbeli különbség van a sanda és a thai box küzdelmek közt - legalábbis hazánkban, és ezt leginkább a női mezőnyre értem. 

Ég és föld a különbség, ahogy ott a ringben küzdenek a nők, és ahogy nálunk a páston. (jelzem, tisztelet a kivételnek, orosz és kínai sandásokkal sosem kötekednék)

Én pedig azt a pontosságot, élességet, virtuozitást akarom magaménak, ami a thai boxra jellemző. 

Egyelőre piszok nehezen megy. 

****

Napi tipp:  kitörés hátrafelé, meredek lejtőn lefelé.

Ez meg a fészbúk oldalam.

A cica rúgja meg

Második napja gondolkodtam, hogy mi a fenétől fáj nekem a bal lábfejem, de nagyon. 

Aztán rájöttem, hogy tegnap egy fordulórúgással bikából, teljes lendülettel belerúgtam egy tömörfa oszlopba. 

Hát ezért.

Leopárd szemináriumon voltam ugyanis. 

Most ide be akartam linkelni egy videót, amin egy leopárd küzd/vadászik,de sajnos túl érzékeny a lelkem, és most, hogy nekiálltam keresni a youtube-on, és megnéztem, ahogy egy leopárd elkap egy varacskos disznó kölyköt (tudom én, nem kölyök, hanem malac), hát elment a kedvem még a bejegyzés befejezésétől is.

A többit majd holnap. Vagyis ma, mert elmúlt éjfél. 

Na jó, azt még leírom, amit Gy. mondott ma az első dombos edzésén, mert nagyon tetszett: "Most ez megint olyan lesz, mint amikor először próbáltam lejönni tigrisben a lépcsőn... holnap megint nem tudom felvenni a pulcsim, és a család mossa meg a hátam."

Megtanult tigrisezni, mondanom sem kell. Olyan nincs, hogy valaki nálam ne tanulni meg. 

Hörrrrrr.