2014. szeptember 24., szerda


A régi és az új istenek áldják az extraerős piros lóbalzsam feltalálójának a nevét.
Vagy magát a balzsamot.


Pár napja úgy fáj a bal térdem, hogy abban már semmi vicces nincs, gongbunál nem tudom kinyújtani a lábam. 
Valószínű, hogy a jian és a szablya forma dinamikus, kissé csavarodó mozgása, és a beton miatt, amin gyakorlok a Gellérthegyen. Gyakorolhatnék a füvön is, de sehol sem olyan egyenletes a talaj, hogy ne félteném az instabil bokámat. 

Térdszorító + lóbalzsam kombóval viszont tudtam ma is edzeni: szablya, kard, luohan quan. 

Itthon mabu-szeánszot tartottam:  5 perc, vízszintes combbal, majd kicsit leráztam, és azonnal visszaálltam 4 percre, majd pár másodperc lazítás után még 2 percre. 
Finom, a végén a 2 perc már elképesztően lassan telt le.


2014. szeptember 23., kedd

Gyúrunkvazze


Na jó, mégiscsak írok, de csak azért, mert készül a honlap, és így, látván a fényt a sötétségben, már nem bosszant annyira a rendezetlenség. 


Szóval 

4 perc mabu
35 shaolin bicska 
35 fekvőtámasz  

30 db súlylökés 15 kilós tárcsával (mabu, súly megfog, melltől kitol, de dinamikusan ám, visszahúz, ennyit takar a megfogalmazás, amit nem én alkottam, ne szidjatok)



...és mindez négyszer, pihenő nélkül.

Nem azért, mert ilyen kedvem volt, hanem mert ez a következő szintvizsgám erőnléti anyaga - többek közt.

A shaolin bicska pedig: 

Hanyattfekvés, nyújtott láb, kar fej fölött a földön, kar és láb egyszerre indul, fent pacsi a lábfejre.




2014. szeptember 1., hétfő

I'll be back



Nem szeretem a rendetlenséget. 
A kreatív szabadságot, a könnyedséget, a harmonikus káoszt igen, sőt, a nagyon szigorú szabályozottságot sosem bírtam: nem viselem el magamon a kockás, csíkos ruhákat. 

Hogy jön ez ide?
A rendetlenség az oka annak, hogy ennyire ritkán posztolok mostanság. Rengeteg minden történik, sokat edzek, sok edzést tartok, millió ötlet, millió gyakorlat, haladok a terveim megvalósítása felé...
És ez a blog már rég nem alkalmas arra, hogy mindezt lejegyezzem. 
Mert rendezetlen, nem praktikus. Ettől pedig elmegy a kedvem, hát világos, nem?

Azt kérem hát, hogy legyetek türelemmel. 
Magamnak fogom lejegyezni a gondolataimat privátban, hiszen van mit: tanítani kezdek, kungfu vizsgára, versenyekre, meccsre készülök. 
Viszont... nemsokára már sokkal rendezettebb felületen "térek vissza". Saját honlapot szeretnék, ahol szépen követhető, külön kattokban lesznek a gyakorlatok, gyakorlatsorok, edzéstervminták, a velem edzőkről szóló szösszenetek - mert fantasztikus emberek, és minden edzés élmény velük -, a pszichológia, és persze a személyes agymenéseim is mennek tovább.


Facebookon addig is pötyögök, elvonási tünetek ellen talán megteszi. 


2014. augusztus 29., péntek

Mert nőnek lenni olyan nagyszerű néha


A hosszú edzőtáborosdi után elkéesztően furcsa és jó volt a  mai nap, amikor gyakorlatilag semmi, azaz SEMMI dolgom nem volt. Mármint semmi olyan, ami kötelező és megszabott időre kellett.

Kizúztam Szentendrére, hogy átbeszéljük a magániskola igazgatójával a kezdéssel kapcsolatos dolgokat, onnantól kezdve pedig enyém volt az egész nap. 
Kitaláltam hát, hogy elmegyek sportmelltartót venni. 
Tropára ment a kedvencem, a nemkedvencekből még van, de azokból kettőt kell felvennem egymásra, hogy rendesen tartson. További opció a top, ami a mellvédőmhöz van: ez tart, de nem túl előnyös egy vékonyabb pántú felsőhöz. Amikor ez a top really tényleg igazán kell - ergo amikor bunyó edzés van, és belepattintom a mellvédőt is - akkor a külső a legutolsó szempont, persze, de alapjáraton azért nem tiltakozom a stílusosabb megjelenés ellen. 

A kedvencem (ami tropára ment), webshopból rendelhető, nem is drága, tart is, jól is néz ki - az egyetlen probléma, hogy a postás egyszerűen nem hajlandó kihozni. 
Nem és nem.
Más csomagot általában megkapok, még ha késve is, de ha ettől a webshoptól rendelek, a postás egyszerűen bevágja a durcát, és még értesítőt sem hagy a postaládában, hogy elmehessek a csomagért, így csak az emailt kapom meg pár hét múlva a bolttól, hogy hát nem vettem át a rendelést.
Egyszer volt olyan, hogy elkaptam az utcán a postást, és kiderült, hogy egy hete hurcolja a táskájában a cuccomat. 

Hát... igen.


Szóval bementem az Nikeba és az Adidasba. 
..és hazajöttem megintcsak sportmelltartó nélkül.
Mindkét üzletben 3 méret volt fellelhető a melltartókból:  XXS, XS, XL.
Fantasztikus. Azért felpróbáltam egy xs-est, de esélytelen volt, a vállamon megakadt, a keblemet meg a tüdőmbe tolta vissza. 
Az már csak hab a tortán, hogy elképesztő neonszínekben villognak mindkét helyen a cuccok. Az ár sem pityputty, 10-12 ezer körül mozogtak, de nálam például ez az a dolog, amire nem sajnálnám én a pénzt, ha lenne a méretemben, és valami emberi színben. Na jó, már a mérettel is beérném.

A következő állomás a Decathlon.


2014. augusztus 27., szerda

Versenyküzdelem


Emlékszem, ahogy a nálam kb. 30 kilóval nehezebb fickó ökle csapódott az arcomba - reccsent az orrom, azonnal bedagadt,nekiállt vérezni, bekönnyesedett a szemem.
Nem pihenhettem, folytatni kellett a sparringot.
"Most menj rá, most üss rá még egyet az orrára, még fáj neki. Most tanulja meg, milyen az..." - kapta az utasítást az edzőtársam.

Emlékszem, kb. a 200. combos csattant már a lábamon azon az edzésen: összeestem, az izom összeugrott egy kegyetlenül fájó csomóba, szorítottam össze a fogamat, hogy ne üvöltsek vagy sírjak, és képtelen voltam lábra állni.

"Állj fel, állj már fel, vagy odamegyek és felrúglak! Te meg (a srác edzőtársamnak) rúgd meg rendesen, különben én rúglak meg téged..." - alig egy évvel ezelőtt.



Nos, ma, a thai box edzőtábor 3. napján elmondhatom: olyanná lettem, aki akkor sem nyüszög, ha edzés közben bekap egy full tiszta találatot, és aki rúg akkorát, hogy bármelyik srác megérezze, és aki simán leüt egy lányt akkor is, ha csak negyederővel bunyózik épp.

Itt szeretném megköszönni, hogy egy ösztönös félelemből agresszív vadállattá neveltetek, ha küzdelemről van szó.
Mintha a túlélésért küzdenék.
Ez épp jó volt arra, hogy hatékonyan kárt tudjak okozni az edzőtársaimban, ne akarjon velem edzeni senki, és megakadályozzon a magasabb szintre lépésben, ahol már józanság, technikásság és játékosság kellene.

Köszönöm, igazán.


Nyupp


Na, mint mondtam, egy hétig shaolin edzőtáborban voltam.  A napi 3-4 edzés helyett napi 5 volt végülis, az utolsó este 10-től, ez csak egy maréknyi kiemelt embernek.
Elfáradtam cseppet, nem is annyira fizikailag - például olyan igazi, edzőtáborosan brutális izomlázam nem is volt most. Fejben merültem le eléggé: így, hogy még tanítványként és már edzőként is részt vettem, plusz csapatvezető is voltam, gyakorlatilag nem maradt idő pihenni.
Edzettem, edzést tartottam, szerveztem, gyűléseket vezettem, fegyelmeztem a fegyelmezetleneket, plusz gőzerővel készültem az őszi szint-és tanári vizsgákra.
Egy napot voltam aztán otthon, és indultunk a thai box táborba.

Ettől paráztam ám. Sosem voltam még thai box edzőtáborban, tudniillik.

Így 2 nap után az eddig megfogalmazódottak:

  • érzem ám a terhelést, kevés volt az az 1 nap a két tábor közt, könnyebben sérülök
  • a reggeli edzés itt korrektebb, mint mostanság nálunk volt a kungfu táborban, de még mindig nem olyan ütős, mint az a legendás balatonedericsi hegyfutás reggelente....
  • Az edzések összeszedettek, pörgősek, tetszenek. Max 2 csoportra vagyunk bontva, ez is inkább csak a terem befogadóképessége miatt: amíg bent zsákolás, sparring, stb megy, addig kint ugrálókötél, pontkesztyű, stb, majd csere. Így együtt dolgozva számomra sokkal motiválóbb, feelingesebb az edzés.
  • Ami viszont nagyon más: a szellemisége az egésznek. Egy shaolin kung fu edzőtáborban fegyelem, tisztelet és rend az alap, egymás, a mester és a környezetünk felé. Csapatként ott és akkor a shaolint képviseljük, és nem hozhatunk rá szégyent. Itt ez hiányzik, szívesen kiosztottam volna pár combost, párszáz fekvőtámaszt.


Ja, és a mai tanácsom: húzódzkodjatok. Sokszor.
Mert különben úgy jártok, mint én: tavaly ilyenkor 10-12 felhúzás ment egyhuzamban, azóta nem gyakoroltam - másképp edzettem vállra, hátra, karra - és most 2-3 ismétlést tudok csak megcsinálni rendesen. Szégyen, gyalázat.


2014. augusztus 17., vasárnap

Ismét tábor


Szóval holnaptól ismét edzőtáborban leszek, most az egyesületiben, és milyen nosztalgikus belegondolni, hogy ez lesz a harmadik esws nyári táborom, amiről ebben a blogban írok. Vagy az első még a Mozgolódik 1.0-ba ment? Már nem emlékszem.

Vadul élek, vasárnap jövök haza a non-stop kungfuból (napi 3-4 edzés), majd hétfőn megyek a thai box táborba. 


Így fogok hazajönni végül: 





Észrevettétek, hogy gyakorlatilag őszi idő volt/van most? 
Én szerencsésen fel is fáztam, rövid felsőben üldögéltem tegnap egy éjszakába nyúló grillezésen, aminek köszönhetően ma úgy deréktájékon nyilallok. Így szeretek edzőtáborba menni, tényleg.


Táskák bepakolva, a legfontosabbak:
- sok keksz, a reggeli éhgyomros futások előtt, ugyanis éhgyomorra én képtelen vagyok edzeni, ez világossá vált a 10 év kungfu során
- rengeteg póló, mert egyetlen edzés alatt iszonyatosan képes vagyok összekoszolni (mondjuk ez a nagy kánikulákban igaz főleg) magam, és mivel napi 3-4 edzés van... nos...
- extra erős piros ( bemelegítő) lóbalzsam, amitől az ember úgy érzi magát, mintha a pokol legmélyebb katlanában még 5 hősugárzót is bekapcsoltak volna, miközben lávával kenegetik az adott testrészt
 - sok bandázs, 4 fegyver, kesztyűlábvédőcicivédőfogvédő
- ja, meg tejsavó fehérje + shaker, mert voltam már olyan táborban is, ahol reggel kenyér volt, délben grízestészta, este meg krumplistészta.

Írok majd, becsszó.


2014. augusztus 14., csütörtök

Ami felébreszt



Azon gondolkodom, vajon mi a legjobb motiváció.
A legegyszerűbb, legerősebb, legspontánabb. 

Mert ott vannak a hosszútávú, nagy tervek: szépek, nagyon fontosak, s mindent összevetve ezekért küzdünk, de messze vannak, s lassan haladunk, hát van, hogy egyszerűen nem elég erősek. Ahhoz nem elég erősek, hogy én itt és most, ebben a pillanatban felkeljek és minden nyűgöm ellenére menjek edzeni.

Az alak? Ki tudja, engem annyira sosem pörgetett a cél, hogy kockás hasam, fagyiskanál kerekségű fenekem legyen. 
Fontos, persze, hiszen szeretem, hogy izmos a lábam, és imádnám, ha csupakocka lenne a hasam, dolgozom is érte rendesen, de ha hajnalban csörög az ébresztő, hogy menjek futni, hát tuti nem kelek fel csak azért, hogy izmosabb, vékonyabb legyek. 


A közeledő megmérettetések, versenyek már erősebb hatásúak, hiszen kattog a fejünkben mindig a visszaszámlálás: már csak 3 hét a versenyig, már csak 6 nap.... Menni kell, gyakorolni kell, formában kell lenni majd, nyerni akarok.

Viszont a legerősebb, leginkább ösztönökre ható, kogníciótól s minden józan érveléstől mentes motivációs erő szerintem a szexualitás. 
Mi más lenne, alapjáraton e körül forog minden, nem csak az embereknél, lásd a tiszavirágot, pölö. 

Nem a konkrét szexre gondolok, ne ijedezzetek, nem hiszem, hogy azért futnak fel reggel az emberek a Gellérthegyre, hogy lezavarjanak egy laza menetet. A párválasztás, a férfi-női vonzalom az, ami szerintem közel 100%-os eredménnyel garantálja, hogy márpedig te lemész edzeni. 

Amikor ott egy iszonyatosan jópasi/ dögös nő edző... nem véletlenül van tele a terem az óráján. Ha step aerobikot tart az a szexi csaj, hát step aerobikra mennek a pasik is. 
Vagy amikor minden nap kimész futni a szigetre, mert tudod, hogy van rá esély, hogy épp akkor fusson X.Y is, akinek a tekintetétől megremeg a lábad.
Amikor elvégzel egy ejtőernyős tanfolyamot, és elkezdesz 3000 méter magasról ugrálni, mert a fickó is ejtőernyőzik, aki tetszik neked, és így hátha....
Amikor elkezdesz egyre többet járni edzésre, mert gyakorlatilag csak ott futsz össze Vele... Persze nem közeledsz felé, csak edzel, de a legjobb formádat hozod előtte.

Úgy gondolom, úgy látom, ezek mindenkinél működnek, kivétel nélkül. 







2014. augusztus 12., kedd

Átmozgatás



Szombaton voltunk Mogyoródon, az akvarénában (höhöhö, milyen bénán néz ki így leírva).
Na, összességében nem ajánlom a helyet, elég hervasztó élmény 20 perceket sorban állni egy-egy pár másodperces csúszásért. Amúgy nagy jóság lenne, imádtam is, amiket kipróbáltunk, de pont az iszonyatos sorbanállások miatt csak kb. az 1/3-át próbáltam ki a csúszdáknak.

De azért: "Szabadesés". Ahhhh. Love it.

Kell ez az adrenalinturbózás néha, kell, hogy teljesen kiszakadjunk a hétköznapokból, ahol a legnagyobb izgalmat az jelenti, hogy mi lesz épp az ebéd.  Ezért is szeretem a sparringokat is: nem tudom,mi fog történni a következő pillanatban... és amilyen ingeréhes vagyok állandóan, ez nagy jutalomfalat az agyamnak.

Újdonság. Izgalom. Meglepetés. Kell. Mindig. 

***

Ma pedig jól nem mentem el thai boxra, nőiségem épp ünneplőbe kezd öltözni, szóval úgy döntöttem, jobb. ha itthon maradok, és saját tempóban mozgolódok kicsit. 
Itt szeretném jelezni, hogy életem tán legjobb befektetése volt, amikor megvettem a boxzsákomat kb. 4 évvel ezelőtt. Amikor nem akarok/tudok kimozdulni itthonról, ellenben ugrálni sem lehet a hisztis alsó szomszédtól, ez a zsák az, aminek köszönhetően szanaszét tudom kínozni magam. 

Ez lett belőle:

Háromszor:
  1 perc lengyelbox a zsákon
  30 guggolás 
  1 perc mabuból 10 felugrás
  15 szűk fekvőtámasz

Ezután 50-50 köríves rúgás a zsákon testre, fejre vegyesen. Nem siettem, nem a megsorozós típus volt, inkább a pontosságra mentem rá. Így sem molyoltam vele sokáig, jobb lábbal jól ment: játszottam még kicsit a távolságokkal is.

Bal lábbal még mindig gyengébb, pontatlanabb, de már nem akad annyira.

Betámadtam a konyhapultot, láb az asztalon, kéz a pulton -> 20 tolódzkodás, alias klasszikus tricepsz gyakorlat, majd 10 széles fekvőtámasz, mindez 3x ismételve.


Vissza a zsákhoz, 25-25 teep, 15-15 ugró oldalsó tolórúgás. Ez utóbbi a kungfu szintvizsgára kell majd, másrészt meg nem tartom elképzelhetetlennek, hogy thai meccsen is beadható.... 

A végére még jöhetett pár kéz-láb kombó a zsákon, aztán nyújtás, miközben delfineket nevelhettem volna az izzadtságomban. Kegyetlenül meleg van itt az 5. emeleten, gyakorlatilag a jövő heti folyadékbevitelemet is kiizzadtam. 


2014. augusztus 6., szerda

Terjed az ige


Van abban valami igazán csodaszép, amikor a thai box edzéseken, ahova járok, már azokat az erősítéseket csinálják a srácok, amiket én mutattam nekik. 
Meg alapból a kedvenc thai boxoló ismerősöm is eltanulta és alkalmazza ezeket a csoportos - és magánedzésein is.

Mabu, shaolin fekvőtámasz, shaolin bicska, Kis Köcsög Hármas (utóbbi általam levédve)....


Mert hiszem és vallom, hogy bár minden harcművészetnek megvan a maga igazi szívatása, de hogy a shaolinban alkalmazott erősítéseknél kreatívabbakat és kegyetlenebbeket nem találtak még ki, az biztos.






2014. augusztus 4., hétfő

Kortyoljuk a levegőt


A brutálisan párás és nyomasztó idő folytatódik, bár éjjel azért tartottam tőle, hogy rám szakad a ház, olyan csattogós vihar volt. 
Amúgy szeretem az éjjeli viharokat, bezuhanósan mélyen lehet aludni tőlük, viszont most a melegtől elképesztően fárasztó dolgokat tudok álmodni. 

Ma éjjel Godzilla jött elpusztítani a Földet, vérszomjas volt, vörös (!), és kicsit sem kedves. Érdekes élmény, tudatállapot, még ha csak álmodban is, amikor tudod, hogy meg fogsz halni.
Mindenesetre tipikus, hogy aztán én játszottam a superherot, egy zsák altatóport dobtam a megagyík szájába.




Nem is ez a lényeg, hanem hogy ilyenkor kimerülten ébred az ember, nyoma sincs a reggeli frissességnek: egész éjszakás menekülés, bonyodalom után legszívesebben visszafeküdnénk - most már tényleg aludni.

Így a reggel helyett jócskán délelőtt volt, amikor felcaplattam a hegyre gyakorolni. A levegő továbbra is brutálisan párás, így mire felértem, szakadt rólam a víz. 

Bottal kezdtem, bázisgyakorlatok, majd az alap formagyakorlat kb. 10x. 
Utána még pusztakezes formákat akartam gyakorolni, de....

Hát...
De.

Alapjáraton nem zavar már, amikor emberek csellengenek körülöttem, amikor gyakorlok. Értékelem mindenesetre, ha már mindenképp arra akarnak jönni, ahol én botot/szablyát forgatok épp, ergo nekem meg kell állnom, és félre kell húzódnom, hogy el tudjanak menni, és ne vágjam ketté őket - na akkor értékelem, ha kicsit megszaporázzák a lépteiket, tapintatosan, ugyebár.

Jelzem: mindig félreeső helyen gyakorlok, pont azért, hogy ne zavarjak senki, és nyugodtan tudjak edzeni.

Azonban az nagyon tud zavarni, amikor megállnak és belebámulnak az aurámba is. 
Jön az apuka a két gyerkőccel, megáll, rám mutat, elkiáltja magát: "Gyerekek, nézzétek a nénit!" 
Jön az iszákos, leül tőlem 2 méterre, kortyolja a sörét, és bámul, tévé híján én is jó vagyok szórakozásnak. 

Jön a fiatal pár, szintén megtorpannak, elkezdenek fényképezni. Amikor én is megállok, leteszem a fegyvert, előveszem a telómat és én is lefényképezem őket, akkor meg nem értik, mi van. 


Értem én, érdekes látvány, és feldobja a sétát, ha egy shaolin kungfut gyakorló lányba botlik az ember, de az alapvető empátia azért működhetne. Sokszor haladok el sportolók, csoportok mellett én is, de sosem jut eszembe tőlük pár lépésre, méterre megállni, bámulni őket. Egyszerűen nem. Főleg, ha egyértelműen látszik, hogy koncentrációt igényel a feladat, amit épp csinálnak.

Van, hogy nem érdekel, ha zombimód, leesett állal bambulnak az arcomba, de ma - tán a Godzillás megrázkódtatások miatt - nem volt ehhez türelmem.
A botos gyakorlás után összekaptam a cuccom, és elindultam lefelé. A Somló-közben lépcsőztem még kicsit (6 felfutás: 3 egyesével, 3 kettesével, megállás nélkül), miközben haraptam a vizes levegőt, mintha medencében úsztam volna.

Hazaérve villámhasazás:

25 shaolin bicska - 25 sima felülés - 25 zsugor bicska - 25 nyújtott lábemelés csípőemeléssel
(megállás nélkül, a gyakorlatok közt nem volt pihi, így ennyitől is beégett a hasam)
Láttam a hétvégén egy csúnya esetet, ahol A. lány az első menet első percében olyan térdet kapott gyomorszájba B. lánytól, hogy vége is lett számára a meccsnek. Eddig is fontos szempont volt az esztétikum mellett a hasizom erősítésnél az is, hogy a bejövő ütések, rúgások ne okozzanak nagy gondot, most ezt látva meg pláne. Aki engem hasba rúg, annak el fog törni a lába. 




Utána még 30 törzsemelés nyújtott karral, az íze kedvéért, na meg mert hasazás után mindig, de mindigmindigmindig kell kicsit hátra is erősíteni, mint tudjuk.





2014. augusztus 3., vasárnap


Ez a típusú meleg, ez a "folyton olyan, mintha 5 másodperc múlva cseszett nagy vihar jönne" című, na  ez engem jobban kiüt, mint a rekkenő 52 fokos kánikula.

Kómaszerű állapotban töltöttem a  napot - na jó, volt benne délelőtt erdőben bolyongás, hegymászás a kutyával Kamaraerdő környékén - , gyakorlatilag pihegni és aludni volt kedvem. 
A Margitszigeten be is aludtam egy pokrócon, amitől még álmosabb lettem, és tovább pihegtem.

Mindenesetre az élet továbbra sem ha habos aranygaluska, így este 8 után fogtam magam, és felzúztam a hegyre edzeni kicsit. 
Semmi durvulás, karddal gyakoroltam.
Nem akartam széthajtani magam, de a mély alapállásokra ilyenkor is figyelek, ahogy az ugrást is rendesen megcsinálom - így minden formagyakorlatozás mindig lábedzés is egyben. 

10x csináltam meg a formát, mire rendesen besötétedett. 
Elég jól ment, már-már élveztem, ami azért a jian esetében nagy szó nálam. Hazasétáltam kb fél óra alatt, és máris tettem valamit az egészségemért ma is, mondaná a retro tévétorna.


Ezeket a napokat tényleg úszással kellene tölteni, újra rájöttem.





2014. július 29., kedd

Én a farkassal vagyok


Megvan a Piroska és a farkas vége, amikor a farkas hasába köveket tesznek?

Na, pont így érzem magam 3 napja, mintha kövek lennének a hasam aljában. Nem annyira jó érzés, kedves vadászok, ne legyetek szemetek, ne varrjatok többé követ a farkasokba, mert egészen elkomorodik tőle az illető.

Jó kérdés, miért van ez az állapot, egyelőre fogalmam sincs (hétvégén a tengerparton ettem volna valamit?), ma viszont már nekiálltam kamillateát inni, tudniillik az amellett, hogy lehet vele szemet borogatni, elég jó a gyomor-bél- stb nemjóságokra is. Elvileg.
Mindenesetre megvagyok, csak folyóhoz nem megyek inni most, akkor lesz a vesztem, mint a farkasnak a mesében.


Pedig lett volna ma időm edzeni, neki is futottam kétszer. Délelőtt a hegyen próbálkoztam, megcsináltam a bot ji ben gongokat és a Yin Shou Gunt (alapforma) 6-7x, de csak nagyon lazán, mert egy-egy erősebb odalépést is megéreztem a pocakomban, nemhogy ha ugráltam volna...

Délután a thai box terembe mentem le, zsákon mocorogtam, kicsit pontkesztyűztünk is. Nem ment volna rosszul, de egyszerűen nem tudtam rendesen mozogni, kövekkel a hasamban.
Átgyakoroltam a szablya ji ben gongokat is, az alap formagyakorlatot párszor, ill. a versenyformát kétszer, lassan, tai chi stílusban.

Mehh.

Utána felszáguldottam - khm, vánszorogtam - a Gellérthegyre, edzést tartottam Etának és a lányának. Nagyon komoly páros, 53 éves nő, huszonikszéves lány, és együtt járnak hozzám edzeni. Nagyon jó hangulatú mozgolódást lehet velük összehozni, sokszor szakadnak a nevetéstől, de rendesen dolgoznak is, akarnak fejlődni, és ez a legjobb kombó egy edzésen.


Ez után kellett volna az egyesületi edzésre mennem, amit kihagytam. Helyette sétáltam a hegyen, hazaérve kímélő vacsit alkottam, és most hűl az újabb adag kamillateám.






2014. július 27., vasárnap

Csobbanás


A hétvégi mozgolódás kimerült abban, hogy a horvátországi Krk szigeten sétáltunk, a tengerben úsztunk, gumimatracon kapálóztunk, hegyet másztunk.

Ilyen is kell.

(By the way, ha aktívak vagytok a strandon, és nem csak kifekszetek egész napra, hanem tényleg úsztok, ugráltok, pancsoltok, felfedezitek a környéket, akkor konkrétan felér egy edzéssel egy-egy ilyen nap. Amit ismét megfogadtam: biztos, hogy fogok szervezni edzőtábort tengerpartra. Homokban futás, vízben edzés - ezek veszett jó dolgok.
Na meg azt is elhatároztam ismét, hogy megtanulok rendesen úszni, és heti 1x el is járok majd. Mármint úszni. Nem mondom, most is leúszok x métert, ha kell, ha cápa úszik utánam, akkor meg x+1 is összejön, de nem szabályos a technikám, csak kiemelt fejjel megy a mellúszás,és így egyrészt nem is egészséges, másrészt fárasztó. Gyerekként apám mutatta meg az alapokat, a hátúszást meg 2 szóban magyarázta el anno a gyógytornász, hát így alakult ki ez a hiányos helyzet.
Alapjáraton nem zavarna, vízbe nem fulladok, elúszok A-pontból a Bébe, még ha messze is van, de mivel mindig tapasztalom, hogy milyen frankó lehetőségek lennének ebben - állóképesség növelése, izmok megdolgoztatása az ízületek kímélésével - mindenképp szeretném megtanulni a mell -és a gyorsúszás helyes technikáját. )

Amúgy meg mindig mondom, hogy ne a külső, ne az alakotok miatt sportoljatok, hanem a mozgás öröme miatt, illetve hogy súlyfelesleggel is bátran menjetek strandolni, azonban mindenkinek érdemes lenne egyszer megélni azt, hogy sétálsz a strandon bikiniben, és nemcsak hogy nem kell takargatnod magad, hanem tudod is, na meg látod is a visszajelzésekből, tekintetekből, hogy neked van ott a legjobb alakod.

Elég jó érzés, higgyétek el.









2014. július 24., csütörtök

Ma így


Reggel 7-kor közös edzés megtartása Kingának és Félmaratonkának (aki már nem Félmaratonka, de azért mégis az), délután 4-kor Katát hajtottam meg (aki táncos, és ebből fakadóan 1. roppant hajlékony 2. nagy-nagy kitartása és akaratereje van, ergo jó vele edzeni), utána megint csak jian és szablya, kb. egy órán keresztül, majd még egy kis Somló-köz, lépcsőzés.


Hazaérve még 3x (12 nyak mögött nyomás, 10 klasszik bicepsz, 50 zsugorfelülés).



Champion






"Hogy nagy bajnok legyél, el kell hinned, hogy a legjobb vagy. Ha nem, hát tettesd, hogy az vagy!"

Ali mondta ezt, és hogy mennyire igaza van, arra tegnap jöttem rá ismét. 


Épp olyan ez, mint az állásinterjúk, motivációs levelek, maga a városi élet manapság. Sztárolnod kell magad, fényezned, tudatni másokkal, hogy te vagy a legjobb ló, akire tehetnek. 
Írjunk motivációs levelet, melyben hosszasan kifejtjük, mennyire fantasztikusak vagyunk, és mennyire szerencsésnek is érezheti magát a cég, ha minket alkalmaz. 


Mindig nehezen ment ez nekem. 
Jól fogalmazok, és sulis éveimet végigkísérte a színjátszó kör is, később az animátorkodás, így nem okoz gondot eljátszani valamit, egy-egy vizsgán, állásinterjún simán hozom azt a szerepet, amit kell.

De fáraszt, nem szeretem. 

Akik régóta olvasnak, tudják: ebben a blogban is nagyrészt arról írtam mindig is, hogy mi az, ami nem ment épp gyakorlás közben. Mit kell még csiszolnom, javítanom, mik a gyengeségeim. Nem azt részleteztem, hogy mi megy már jól - azt tudom, örülök neki, fejlesztem azt is, de mindig úgy éreztem, hogy a feladatom az, hogy tisztában legyek a hibáimmal, és azokat javítsam. Be is vált: így nyertem pl. világkupát azzal a formagyakorlattal, ami eleinte a legnehezebben ment.

Azonban - és ezt már elfelejtettem, pedig nem kellene - ez csak rám tartozik, kifelé sajnos ez a módszer a legnagyobb önbuktatás.

A szerénység, alázat, és ez a fajta kegyetlen őszinteség önmagunkkal szemben, amikor nyíltan, bátran rávilágítunk a hibáinkra - ez nem divat, és nem kifizetődő.

Ha bemész ama állásinterjúra, és elmondod, hogy igen, még gondjaid vannak a hosszútávú koncentrációval és mondjuk 3 és 4 óra közt mindig rádtör egy álmossági hullám - hát nem valószínű, hogy a legjobb jelentkezőnek fognak tartani. Pedig más is ugyanúgy figyelmetlen, és bekómázik - csak ő nem beszél róla, sőt, úgy tesz, mintha fogalma nem lenne a fáradtságról.
A sportban pedig ugyanez érvényes.

Mindez nem baj: sosem a világot kell okolni, hanem alkalmazkodni kell, ennyi.


Én feloldódtam kicsit, biztonságban éreztem magam, és bátran nyüszögtem a hibáimon egy-egy bunyó edzésen - meg is lett az eredménye.

Ma még kicsit szomorú vagyok.
Holnap már én leszek a best, great champion. 







2014. július 23., szerda

Nem adják ingyen...


...ez járt a fejemben, ahogy caplattam fel a hegyre, jiant gyakorolni.

Nem szeretem, tavaly sem szerettem, és azóta sem kedveltem meg. 

Azonban itt mutatkozik meg a különbsége annak, amikor elválik a hobbisport és a hivatásszerűen, profi szinten űzött sport.
Az utóbbiban ugyanis nincs kívánságműsor. 

Az elmúlt 10 év alatt rengeteg alkalommal kérdezték, hogy miért megyek edzeni rossz időben, melegben, fáradtan, miért gyakorlom azt, amit nem szeretek annyira. 
Elég egyszerű... mert például ha választasz egy hivatást, és tanulsz a diplomáért, az egyetemen sem kerülheted ki a "nemszeretem" tárgyakat. 
Pszichológus vagyok - leszek, ha megkapom a diplomám - , és bár tizenéves korom óta ez a tudományág vonzott, nagyon sokszor gyűlöltem az utat, ami idáig vezetett, a tárgyakat, amikkel meg kellett küzdeni: biostatisztika, spss, neuroanatómia, kognitív idegtudomány, élettan...
De elfogadtuk, hogy a része ez is.

Így van a kungfuban is. Nem kötelességem szeretni minden stílust és minden fegyvert, hiszen ember vagyok, megvan, hogy mik az erősségeim, milyen a személyiségem, mi illik hozzám. 
Viszont, mivel a pszichológia mellett - azzal egységben - a kungfuval akarok foglalkozni, így kötelességem mindent ismerni, gyakorolni, jó szintet elérni azzal a fegyverrel is, ami nem a kedvencem. 

Hát ennyi. 

Így aztán 5 hosszabb részletre bontottam a formagyakorlatot, minden részletet 6x ismételve. Hazaérve még megejtettem 100 felülést és 80 törzsemelést, ha már egyszer, na. 


Ja, és hogy a pozitívumról is beszámoljak:
Mindez nem csak egy végeláthatatlan küzdelem.... 

Ősztől hatalmas lépést teszek a célom megvalósítása felé, hiszen olyan állást ajánlottak fel, ahol pont azt tehetem, amit szeretnék: a kungfut és a pszichológiát kombinálva gyerekekkel foglalkozhatok egy magániskolában.




2014. július 22., kedd

Senses


Reggel - na jó, délelőtt - fogtam a kutymót, a szablyámat és a botomat, és felzúztam a Gellérthegyre. 
Már ekkor is esett, de még csak szöszmörgősen, csak kis tűhegynyi cseppekkel.

Így is csúszott fent a "pálya", de nem is ugráltam nagyon, inkább molyoltam, a technikára figyelve: megcsináltam a 18 alap ji ben gongból 15-öt (mert a maradék 3 ugrás lett volna), utána a szablyával játszottam, forgatások, alapgyakorlatok, az új versenyformagyakorlat első fele. 

Szeretek szablyázni, mondtam már? 
De az élet nem fenékig málnás brownie, szóval letettem a szablyát, és bottal is mozgolódtam. Az alap formagyakorlatot csináltam meg 6x. 
Sokat kell ezzel foglalkoznom most, mert a tanári vizsga része ez is, én meg nagyon nagyon rég nem gyakoroltam. Igazából sosem szerettem, túl darabos, a "haladó" botformához képest. Azonban miután azzal már rengeteg érmet nyertem, elég ciki lenne, ha az alap formát meg nem tudnám ütősen megcsinálni...


Amikor hazafelé indultam, akkor kezdett el szakadni úgy rendesen az eső, mire leértem a hegyről, már bőrig áztam. Nem zavart, kényelmesen sétáltunk Hunterrel. 
A levegő forró maradt, az eső pedig olyan volt, mintha egy langyos zuhanyt vettem volna, folyt végig az arcomon, esőcseppek hintáztak a szempillámon - nagyon élveztem.

Próbáljátok ki: érezzetek, érzékeljetek. Ne csak a szemetekkel, ne a mindent elárasztó vizuális ingerekkel: érezzetek a bőrötökkel is. 




Uuuhhh, hát majdnem elfelejtettem lelkendezni: tegnap sparring közben már klincseltem is!
Mármint magamtól. (Eddig sosem jutott eszembe bunyó közben, hogy klincselni kéne.)
Ráadásul nem is rosszul: földre borítottam vele a nálam legalább 20 kilóval nehezebb ellenfelemet.

Ha ma iszol egy sört/cidert, akkor kérlek, erre idd. 




Megéri?


"Megéri ezt csinálnod?
Bezzeg a Hosszú Katinka úszónő milliókat keres egy világkupa győzelemmel, bezzeg a focisták mennyi pénzt kapnak...."

Valóban, a harcművészeteket nem támogatja az állam, ahogy sok más sportágat sem, nem közvetít a média a sikereinkről, hiába érünk el sorozatban kiemelkedő eredményeket. A nevezési díjainkat mi fizetjük, ahogy a versenyekre kiutazást is, már ha ki tudunk utazni. Sokszor a fiatal tehetségeink itthon maradnak, mert a családjuk nem tudja kifizetni a költségeket, hiába kvalifikálták magukat egy-egy nemzetközi versenyre...
Megéri vajon korán kelni, futni menni még a suli, egyetem, munka előtt? Megéri lemondani a bulikat, azzal az örök indokkal: bocsánat, de edzésem van, versenyre készülök, edzőtáborba megyek?
Odafigyelni az étkezésre, hiába esne jobban a sör, hiába lenne kényelmesebb és olcsóbb a pékség.
Megéri verseny előtt napi kétszer edzeni, sokszor terem híján kint a szabadban, kánikulában vagy hóesésben, jégen csúszkálva?
Megéri, hogy utána hazajöhetsz akár világkupa, akár Európa- vagy világbajnokként, nem lesz benne az újságokban a neved, de még a rokonok is csak "mutogatásnak" nevezik a formagyakorlatot, aminek te minden mozdulatáért vért izzadtál, a küzdelem pedig "jujj,már megint ez a verekedés?"

Persze, hogy nem éri meg.

Mégis...
Mégis azt érezzük, minden gyakorlással, kemény edzéssel töltött óra, minden ráfordított energia, idő és pénz megtérül, amikor pástra, majd dobogóra lépünk az ország színeiben. "Mutassuk meg a magyarok erejét!' - mondjuk, és büszkén képviseljük a nemzetet, ami nem is ismer minket.
De talán épp ezért: a nem támogatott sportágak képviselőinek a céljai a legtisztábbak. Sportolóként nem a pénzért küzdünk: van egy álmunk, van egy szenvedélyünk, egy szeretett mozgásforma, amiben a legjobbak akarunk lenni.
És sehol nincs akkora összetartás és hazafiság, büszkeség, mint amikor egymást buzdítjuk, egymásnak tapsolunk egy versenyen.

Nekünk megéri.







2014. július 16., szerda

Haladás


Edzőtáboros napot csaptam ma, ennek örömére kiizzadtam legalább 10 liter folyadékot.

Ebben a dögmelegben csak az nem szálkásodik le, aki nem akar. A kutya nem kívánja a nehéz kajákat, jöhet a saláta, grillezett hús, gyümölcsök, sok víz.  Tudom ám, megy a hiszti már a gyümölcsök körül is, a fogyózok riadtan menekülnek előle, de én azt mondom, ha rendesen edzel, ilyenekkel nem kell foglalkoznod. Oké, én sem este 9-kor állok neki banánt enni, de ha már desszert és édesség, akkor inkább gyümölcs, mint bármilyen diétás, édesítőszeres cucc.

(A legjobb késő esti édesség még mindig a sima tejsavófehérje, fele tejjel, fele vízzel, nálam épp vaníliás scitec whey professional.)

Szóval délelőtt is edzettem A-val, aki ugye a thai box ösvényén terelget. Nem ment rosszul, de kiemelkedően jól se, mindig sok az új infó. Főleg pontkesztyűztünk, utána még gyakoroltam a köríves testrúgásokat zsákon.
Levezetésképp áttértem a kungfura, az egyik alap formagyakorlattal (tong bei quan) prüntyögtem.

Az őszi tanári vizsgára  ki kellene választanom többek közt egy pusztakezes formagyakorlatot, amit bemutatok, értelmezek, ill. tanítok belőle pár részletet - lehet, hogy ez nálam a Tong Bei Quan lesz.
Szeretem, nem túl hosszú, és meg lehet vele mutatni a képességeket.



Itt épp két cukkancs kölyök pörgeti, kicsit másképp, mint mi.


Emlékszem, a legelső versenyemen ezzel indultam. Elképesztően ciki visszanézni a videót róla, fogalmam sem volt, hogy kell versenypáston formagyakorlatozni, így egyszerűbb próbáltam minél gyorsabban megcsinálni a formát, gondoltam, az menő lesz. Hát, mint egy felpörgött mókus, max 20 másodperc alatt letudtam az egészet. Viszont szuperboldog voltam, mert bronzérmes lettem 6 induló közül, első versenyen ez jó eredmény.
Ja, és ami még megmaradt: annyira izgultam, hogy amikor a pástra hívtak, gyakorlatilag hullámozni láttam a talajt, a bírókat, a kezem remegett, a hangom - amikor bemondtam a formagyakorlat nevét - elcsuklott.

Akkor tudtam, hogy muszáj folytatnom a versenyzést, mert le akarom győzni ezt a lámpalázat, izgulást.

Hm.
Igazából azóta is izgulok versenyen, persze már jóval kevésbé, és élvezem a versenyzést. Most már inkább a jóféle izgalom, adrenalin jellemző.
Azt hiszem, hogy ha ez elmúlna, akkor már nem is lenne értelme kiállnom a pástra...


Na de visszatérve a mai napra: edzés után haza, ebéd, egy óra alvás. 
(mondom, edzőtábor feeling)
Aztán már szedtem is a cuccom, és mentem Óbudára, csoportos thai box edzésre. 
Kevesen voltunk, sparringoltunk - jól ment, de a hőmérséklet extrém terhelést jelent ilyenkor.

Örömhír, pezsgő és egyebek: végre térdeltem is bunyó közben. Eddig akármennyit gyakoroltuk edzés, pontkesztyűzés közben, sparringnál sosem jutott eszembe, hogy használni kéne a térdem. (note: sandában nincs se térd, se könyök, így a thaiban ez nekem teljesen új)
Egyszerű az ok: azért annál már arrébb járok, hogy meggondolatlanul kapálózzak a levegőbe, ha bunyóról van szó, ergo nem csinálok olyat, amit nem érzek. A térdtechnikákat, pláne a rögzítés nélkülieket pedig nem éreztem eddig: hol, mikor, hogyan lehet őket használni, hogy az tuti betaláljon.
Ma először volt, hogy kihasználva a ring sajátosságait, a sarokba szorítva az edzőtársam, ösztönösen lendült a térdem.
Öröm, boldogság.


Amúgy meg: nyáron, melegben is lehet és kell is edzeni. Amíg nem szokik hozzá az ember, addig érdemes a hajnali, és a késő esti órákat kihasználni, de igazából a déli 80 fok kivételével - OKOSAN, ÉSSZEL - simán lehet edzeni kint is, bent is, napközben is. Ahogy én és akik hozzám járnak edzésre, télen, a legnagyobb hóban is kint lépcsőztünk.
Kínában a shaolinok mindig ilyen szélsőséges időjárási viszonyok közt edzenek, ahogy Thaiföldön a harcosok is, a brutális páratartalmú, dögmeleg levegőn a kinti edzőtermekben.
Nem kell a nyüszögés.
Ember vagy, és az, hogy uralhatod a természetes és a környezetet (amire szerencsére, teljes mértékben sosem leszünk képesek) ne csak azt jelentse, hogy szennyezni és rombolni tudod. 
Urald: légy képes bármilyen időjárásban, bármikor mozdulni, harcolni, teljesíteni.






2014. július 15., kedd

Hétköznapok



Nnna, egy edzéssel hamarabb hazajöttem az edzőtáborból, mert megnyekkent a könyököm. Semmi komoly, másnapra helyrejött,de nem akartam tovább terhelni.

Utána vasárnap pihentem (de egész nap, durva, mi?), hétfőn délelőtt pedig már edzettem, majd délután is, kedvenc thai bokszoló cimborámmal a Villa Toscanaban. Ez Óbudán található, olyan feeling, mint egy nagy családi ház, a kacsaláb ott forog alatta, ami meglátszik a napijegy árán, ellenben cserébe van pl. jacuzzi is a szauna mellett, viszont hideg benne a víz, így maximum merülőkád funkciót tölt be. 

Na de.
Az edzés jó volt, nem annyira megterhelő, inkább technikás, lábelkapásokat, ill. az azokból való játékokat gyakoroltam A-val. Jelzem, tanultam egy kőkegyetlen technikáz is, kihasználva a ringkötél ruganyosságát. Jön a gaz, gonosz ellenfél, rúgná nekem a körívest, én elkapom ama lábát, jó magasra felemelvén őt hátrafelé ugrálásra késztetem, mígnem lendületesen az kötélnek tántorodván, onnan visszalökődik vala, bele az én ugrótérdembe. 
Hajajj. 

By the way, úgy néz ki, nem lesz nekem edzőmeccs augusztus elején, de sebaj, ami késik, nem múlik, lesz még itt sírás-rívás, fogaknak csikorgatása. 



Nem is erről akartam amúgy írni, hanem a táborról bővebben, de ahhoz sok idő kellene. Sokat adott, nem új mozdulatokat, gyakorlatokat, egyszerűen a kínai mester mozgása, és még inkább a hozzáállása, velünk szemben mutatott viselkedése az, ami nagy élményt, gyógyírt jelentett. 
Iszonyúan hiányzik a magyar harcművész körökből ez a fajta emberség, ez a szerénység, természetesség, közvetlenség, alázat.


***

Ma pedig délelőtt felcaplattam a Gellérthegyre,  a bot alapokat vettem át, és az első bot formagyakorlatot. Ez utóbbit nagyon régen gyakoroltam már, évek óta csak a versenyformámat csináltam a bottal.
Hőség volt, fáradtam, izzadtam, csúszott a bot - jól fejbe is csaptam magam vele. Nagy levegő, kis káromkodás, pukli dörzsölése, újrakezdés.

Mindenesetre továbbra sincs kívánságműsor, a tanári vizsga része ez is, hát gyakorlom. 

Most pedig indulok az egyesületi edzésre, ahol szintén bot lesz a téma, drukkoljatok, hogy most ne verjem szét magam. 





2014. július 10., csütörtök

Olyan természetesen, mint ahogy a Nap süt



Kedden a tábortól nem messze lévő Pu Ji Templomba, az első magyarországi Chan Buddhista templomba látogattunk el, ahol Ming Lai apát tartott nekünk tanítást.
Bár mi, magyar kungfusok nem vagyunk buddhisták, de fontos foglalkoznunk a shaolin kungfu gyökereivel, szellemi hátterével, ha magasabb szinten szeretnénk megérteni az általunk gyakorolt harcművészetet. 

A tanításért cserébe ma délelőtt visszamentünk, és rendbe tettük a templom kertjét: gazoltunk, füvet nyírtunk, rendeztük a virágágyásokat. 
És a shaolin mesterünk éppúgy tépkedte a gyomot a földön térdelve, mint mi, tanítványok. 

Mert nekik már nincs szükségük arra az arcoskodásra, a ranggal való dobálózásra... Mégis megőrzik mester mivoltjukat akkor is, miközben velünk együtt dolgoznak.
Ez is kungfu.



2014. július 9., szerda

Zokogó gyorsjelentés



Olyan izomláz  van a combomban, amilyen már évek óta nem volt. Brutális. 
Még a hétfői nap hatása, mindannyian úgy mászkálunk, mintha bekakkantottunk volna, komoly gondot okoz leülni is. 
De ez tényleg az a fajta, amikor  már érintésre is fáj, így hát a reggeli qi gongnál, amikor ( vérkeringést serkentendő) megmasszíroztuk, megütögettük a lábunkat, hát közel álltam a síráshoz. 

Délelőtt most teaszertartást toltunk, de délután formagyakorlatozás lesz, komolyan, rettegünk, hogy fogunk mi vízszintes comb mélységben mozogni?

2014. július 7., hétfő

Tábor a kínai mesterekkel, 1. nap


Izzadás. 
Dögmeleg, full shaolin ruhában. 

Az edzések közt sem illik rövidnadrágban és ujjatlanban lenni, a kínai mesterek nem nézik jó szemmel. Ennyiből is más velük egy tábor, nincs meg az edzések közötti igazi lazulás, egy csobbanás, stb., itt max alszunk, amikor épp nem train hard a program.  

Sokat lándzsáztunk ma, ami nekem necces volt, hiszen tavaly ilyenkor fogtam először lándzsát, akkor 2 nap alatt brutál mennyiségű anyagot megtanultam vele,  aztán azóta sem volt lehetőségem gyakorolni. Most pedig bármi átnézés nélkül a legnagyobb mester előtt mutassam be mindezt.... 

Mentális tréning ez, bárhogy is nézzük,ég kell birkózni az ilyen helyzetekkel is, nem állhatok neki magyarázni, hogy bocsi, Shi Bo Shi Xing Hong, de hát én ezt nem gyakoroltam egy éve... 

Este még beszélgettünk Zhongwu Shihenggel, mindenféle bölcs dolog hangzott el, amit nem pötyögök be most így telóról. Ugyanis nem hoztam laptopot, tehát jó szűkszavú leszek mindig, ilyen a szelavi. 





2014. július 6., vasárnap

Going to Kerepes




Egy darab semmit sem edzettem a hétvégén, tudniillik a Balatonnál voltunk, kedvenc thai bokszoló híresség-ismerőseim bemutatóztak, én meg jól meglestem őket. 

Menő képek lesznek, csak szólok. 



Esély van rá, hogy augusztus elején bunyózzak thai box rendezvényen, és ettől szuperlelkes vagyok. Persze, félelmetes is, ésatöbbi, de nagyon szeretném magam kipróbálni a ringben.  Tekintve, hogy az elmúlt években, ha bunyóztam, azt mindig 80-90 kilós srácokkal kellett tennem, akik tucatszor leütöttek, szerintem náluk rosszabbat nem foghatok ki, ha végre versenyen, ergo saját súlycsoportban (!!) és lánnyal (!!!) verekedhetek.


Most pedig alvás, mert holnap hajnalban lépek Kerepesre, egy hetes edzőtáborba a kínai mesterekkel. Emlékszem, amikor tavaly írtam, ugyanebből a táborból - hihetetlen, hogy eltelt egy év azóta. 
Imádkozzatok, hogy ne legyen kánikula, mert a kínai mesterek edzésén mindig teljes kungfu ruhában kell lenni, ami pl. a lábon 3 réteget jelent.... 

Elvileg viszek laptopot, majd jól pötymörgök ide. 



2014. július 4., péntek

Amikor nagyon nehéz


A mai thai box edzésre igazából csak "böcsületből" mentem el, annyira brutálveszettcseszettfuckin rossz kedvem volt. 
De tényleg, amikor az egész világot utálod, benne magadat is, és akkor menj edzeni, figyelj oda, ésatöbbi?

Igen 
Kb. a fogamat csikorgattam, annyira vissza akartam fordulni az ajtóból, ahogy mentem be a terembe. Viszont... Ki a fene vagyok én, és milyen jogon dobálózok azzal, hogy ilyen-olyan bajnok leszek, ha rossz kedv miatt nem edzek?
Megvan a célom, és senkit nem tehetek felelőssé érte, ha nem érem el, csak magamat. Senki nem fog megdolgozni érte helyettem.


5x3 percet zsákoltunk először, az első menetben nagyon össze kellett szednem magam: egyszerűen semmi motivációm nem volt arra, hogy elkezdjek mozogni, üssem a zsákot. Kinyújtottam a bal kezem, majd a jobbat, megpaskoltam a fekete bőrzsákot - nevetségesnek tűnt az egész.

De rákényszerítettem magam, hogy elkezdjek rendesen gyakorolni.
Zsákolás, pontkesztyűzés, klincselés, erősítés.

Nem életem legjobb edzése volt, és nem lennék rá büszke, ha visszanézném a mozgásom. De kihoztam a helyzetből és magamból mindent, amit lehetett most. Nem is az izmaim fáradtak el, mentális küzdelem volt ez most inkább, de a kőkemény fajta. 




Edzés végére mindig jobban érzem magam, de most ez sem történt meg, nem oldódott a feszültség. Viszont onnan száguldottam Kingának edzést tartani a Somló-közbe, és mire vele végeztünk, addigra én is jobban lettem. Talán a friss levegő, a madárcsicsergés, vagy az, hogy bár "rúgdosni" kellett verbálisan ezt a lányt, végül csak megcsinált mindent, amit kértem. 

Reggel 7-től is edzést tartottam. És itt szeretném jelezni, hogy aki régóta olvas, az tudja, mindig azt írtam, hogy mivel éjszakai bagoly vagyok, maximum 2 fajta mozgás az, amiért hajlandó vagyok felkelni kora reggel: az egyik a napfelkelte futás, a másik a szex.
Na, ehhez képest mostanság heti 4x hajnalban tartok edzést. Őrület, mit meg nem teszek ezekért az emberekért.  Superhero vagyok, mondom én. Meg ők is, mert dolgoznak azért, amit akarnak, ha kell, hát kora reggel.


***

Mai tipp:
-megállás nélkül-
1 perc ugrálókötelezés
1 perc négyütemű
1 perc lengyel boksz

...és ez a kör ismételve 4x. Közte nincs szünet, ahogy a gyakorlatok közt sincs.

Fincsi.



2014. június 30., hétfő

Csak egy hétfő



Volt egy idióta táblázat, hogy a házimunkával mennyi kalóriát lehet elégetni, és pl. fél óra mosogatás után mit lehet enni....

Mindenesetre nálam tuti, hogy edzésnek számít a takarítás és rendrakás, mert elképesztően "unpraktikus" módon csinálom, 1200x végigrohangálom a lakást.


A mai edzés kimerült a Villa Toscanas thai boxban. Zsákolás, pontkesztyűzés A-val, megint zsák, kombinációk, 100 térdrúgás, erősítés - semmi extra, de jó volt, új élmény a ringben mozogni, a levegőtlen és meleg teremben meg ismét kiizzadtam a holnapi folyadékbevitelem is. 
A kondim, állóképességem továbbra is nagy fegyverem, simán lett volna még kedvem sparringolni az edzés után az egyik lánnyal, csak neki elfogyott a szusz. 
A jelszó: lépcsőzés, hegyfutás. 



Egyre jobban megy a köríves testrúgás is, még mindig rengeteget kell rajta csiszolni, és még most sem olyan gyors, robbanékony és természetes, mint szeretném, de ahhoz képest, hogy pl. 2 hónappal ezelőtt hogy ment...  Ég és föld.

Utána szaunáztunk (ha nem izzadtam volna eleget), hideg vizes medencébe merülősen. 


Ja, mai tipp: tessék legalább hideg-meleg váltózuhanyt venni rendszeresen, ha már nincs lehetőség hetente szaunázni. 



2014. június 28., szombat

Szupercsillagharcos leszek végül


Két kérdés szöszmörög akutan a fejemben.

Az egyik, hogy mitől van masszív izomláz a hátamban?
De az egész hátamban, nem csak alul, vagy felül, vagy középen, vagy...

Csütörtök este az egyesületi edzésen nagyrészt formagyakorlatoztunk, jianeztem - ettől nem lehet. Előtte reggel Félmaratonkával edzettünk, volt némi plank, illetve plankkel kapcsolatos játékok (megjegyzem, Buakaw videói ihlettek meg), de ettől állt volna be a hátam?
Hm.
Mindenesetre nem baj, én örülök.

Na jó, beteszem ama videót, tessék belőle ötleteket nyerni, Buakaw amúgy is egy isten, sosem baj, ha sokat nézzük.





A csütörtöki jainezés (továbbra is: jian egyenlő kétélű egyenes kard) egész jól ment, az edzőm szerint még jobban is, mint tavaly, amikor vizsgára készültem vele. 
Egyrészt benne van ebben az, hogy gyakoroltam azóta, de igazából nem annyira elképesztően sokat... Inkább megérteni próbáltam ezt a fegyvert, és ráérezni, hol vihetem bele a saját erősségeimet. 

Továbbra sem szeretek jiannel edzeni, nagyon nyűg ez nekem, annyira nem illik hozzám. 
Viszont.
Ha kung fu tanár leszek, előbb-utóbb a tanítványaim eljutnak odáig, hogy jianezni kezdenek... És én leszek az, akinek meg kell tanítani őket erre a fegyverre. 
Hát ennyi.


A másik kérdés, hogy hogyan hozzam össze az edzéseimet - és most itt csak a sajátjaimra gondolok, nem arra, amikor edzést tartok - úgy, hogy minden beleférjen, és egyik se üsse ki a másikat?
Értem ez alatt azt, hogy jelenleg
  • készülök az 5. szintvizsgára, ami miatt nyakra-főre jianeznem kell, amihez nagyon, nagyon, NAGYON laza karok, vállak kellenek, hogy ne akadjon a kard mozgása.
  • készülök a tanári vizsgára, amihez egyrészt minden eddig tanult forma kell (ez veszettül sok, plusz a fegyverek..), és a shaolin kamrák gyakorlása is, ami egyenlő a kezek, karok szétverésével. Ami viszont eléggé nem passzol a kard finom forgatásához.
  • bunyózok, készülök a küzdelmi pástra (thai box szabályrendszerben), ami megint egy teljesen más, speciális felkészülés, más edzésmódszer, ráadásul ez a mozgás ismét csak nem kedvez a jian szép, nyitott, kecses, "felhők közt úszó sárkány" stílusának.
Szerfelett bonyolult a helyzetem.



Leginkább a thai box edzéseket élvezem most, még mindig nehéz, még mindig gondot okoz összeegyeztetni, hol a kezem, hol a lábam - de ezt szeretem, új kihívás.
Tegnap pl. edzés végefelé 50-50 térdrúgást kellett csinálnom zsákra ( csípő előre, szinte szúrásszerűen érkezik a térd, "lyukazd át a zsákot" - utasított kedvenc thai bokszoló ismerősöm), és hát vazz, meghaltam kissé. 
Azt pedig szeretem, ha ilyen belehalós feladattal találkozom.

A laza sparringok közben pedig a legnagyobb eredmény, hogy kezd tudatosabb lenni, ami csinálok, kezdem látni az ellenfelemet, látom a lehetőségeket, hol, mikor lehet eltalálni. Régebben egyszerűen mentem előre, mint az állat, ami be is jött, amíg nem találtak el csúnyán, de egyrészt ez egy tapasztaltabb ellenféllel szemben nem jön be, másrészt meg nem is szép. Én pedig szépen, stílusosan akarok verekedni, ha már egyszer, na. 

Attól még az agresszivitás marad, nem kell félni.






2014. június 22., vasárnap

Medicinlabdás killerkedés


Valamikor novemberben írtam a Halál Labdájának 2 percéről, beígérve, hogy ha kapok medicinlabdát valakitől, akkor megmutatom a gyakorlatot.

Csaló vagyok, mert már rég kaptam labdát az egyik lánytól, aki hozzám jár magánedzésre....
Azonban sose bánja senki, hogy nem írtam mostanság: lépkedek szépen a céljaim megvalósítása felé.

Viszont szeretnék újra rendszeresen blogolni, hiszen magam miatt kezdtem el írni, és hasznos is, ha az ember lejegyzi a edzéseit, ötleteit, gyengeségeit, fejlesztendő területeket.

Na de itt a gyilkos gyakorlat, nem én mutatom be, hanem a kedvenc thai bokszoló ismerősöm, jobb is így, ő egyelőre szebben csinálja, mint én.
Tudniillik lendített térdrúgás, ami itt zajlik, nem mindenféle hányaveti lábemelgetés.


Minden izom dolgozik - kar, váll, has, lábak kiemelten -, fejlődik a fogáserősség, a csípő mobilitása, a rúgástechnika, ráadásul mindeközben felületkeményítés is történik.

...és 2 perc után a fülén veszi a levegőt az ember.



Ezt írtam róla a facebookon, és most sem tudok jobbat.
Érdemes az edzés végére hagyni, mint afféle desszertet - mi legalábbis eddig mindig így csináltuk, talán ezért is halunk bele.







Vaaaaaagy....

Megcsinálni belőle 5x2 percet, a menetek közt statikus erősítő gyakorlatokkal (mabo, plankvariációk, hanyattfekvésben lábkitartás, széktámasz.... mindenből 1-2 perc)

Na jó, ezt muszáj lesz kipróbálnom holnap. Próbáljátok ki ti is, aztán majd hörgünk az éteren át.


***

A másik meg, amit muszáj leírnom, mert örülök neki:
Bunyóztam egy lánnyal egy thai edzésen (először voltam abban a teremben, a kedvenc thai bokszoló ismerősöm tartott ott edzést, hát beugrottam), jól ment.
Utána az öltözőben mondta: "Ha nem A-val jössz, akkor is azonnal tudtam volna, hogy vele edzel... abszolút úgy mozogsz, mint ő."

Hát kell ennél nagyobb dicséret egy kezdő thai bokszolónak (azaz nekem)?
Nem kell.
Mert nem is csak azért menő ez, mert A. profi bunyós, hanem mert nagyon tetszik, ahogy verekszik, mozog a meccseken.
Nem mondom, Buakaw az istenkirály számomra, ha thai boxról van szó, de magyar viszonylatban A. mozgása, stílusa, technikássága az, ami példát jelent nekem.





2014. június 11., szerda

Tüptürüpp, bekómáztam a melegtől


Amúgy ilyen veszett melegben már a létezés is elismerésre méltó teljesítmény, nemhogy az edzés.
Na de: inkább legyen egész évben ilyen idő, mint tél, szél jégeső, szuttymutty.

Fogalmam sincs, hogy mit akartam írni, de komolyan.

Például a hétfői meghalásomat, amíg eszembe nem jut:

6x3 perc zsákolás ( kéz - láb -könyök - térd)
A menetek közt:
10 fekvőtámasz
20 guggolás (kivételesen súllyal)
15 guggolásból felugrás
10 nyak mögül nyomás (Ennek is lehet valami rövidebb neve, de sebaj. Rúd, rajta súly, nyak mögé, majd kar kinyújt. Klasszik gyúrás, viszont kell majd a következő kungfu vizsgára.)




Mivel mindezt beöltözve (felső, pulcsi, hosszúnadrág, mindenség) végeztem 3 óra környékén, a dögmelegben... nos, meghaltam.

A végén még megcsináltam a mumusomat: 110 köríves testrúgás a zsákra.
1 jobb - 1 bal
2 jobb - 2 bal
.... és így tovább. 
Itt a lényeg a gyorsaság, tehát a végén már 10 rúgás megállás nélkül, pörgetve.


Mindezek után szívesen kapartam volna egy gödröt, és belefeküdtem volna - ne tessék rosszra gondolni, épp csak mint a kutyák, amikor nagyon melegük van. 
Ehelyett mentem lépcsős edzést tartani, és ha már ott voltam, végigtoltam én is a felfutásokat. Az elsőnél komolyan kedvem támadt sírni, de aztán már nem volt gond. 

Enikő meg ügyes volt, néha állt csak meg, de nem ült le, nem hisztizett, mindig újra elkezdett futni, végigcsinálta az edzést rendesen. Pár hónap, és simán túlnő rajtam.


Másrészt meg haladok a Nagy Tervem, az álmom megvalósítása felé: ha minden jól megy, ősztől pont azt csinálhatom, amiért évek óta dolgozom, tanulok, hajtok - gyerekekkel foglalkozhatok, összekötve a pszichológiát a kungfuval. Még nem teljesen úgy, ahogy az a fejemben van, hiszen az egy saját, teljesen független központ, rendelő és edzőterem egyben, ahol a terápiára szoruló, bántalmazott, nehéz helyzetben lévő,  gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozom majd.

A lehetőség, ami ősztől - nagyon remélem - adott, hatalmas lépés ebbe az irányba. 
Drukkoljatok nekem :)


Addig pedig work hard, holnap 5-kor kelek, tartok két magánedzést, aztán 9-re megyek vizsgázni addiktológiából, majd este megint edzések.