Mindig kicsit többet

Tipikus: nem is olyan rég volt, hogy itt veregettem a vállam, amiért lejöttem a tabáni lépcsőn végig tigrissétában (168 lépcsőfok, plusz a köztes szakaszokon sincs megállás, ofkorz), már többre vágytam. Valami újra.

Lusta Shaolin  beígérte, hogy megpróbál majd kézenállásban lejönni ezen a lépcsőn, talán innen jött az ötlet, hogy na akkor intézzük úgy, hogy teljesen a felsőtest kapja a terhelést. 

A lényeg: jól megkértem tegnap K-t, hogy segítsen, fogja a lábamat, ugyanis én "talicskában" szeretném most a tigrissétát csinálni. 

Fentről már kevésé tűnt jó ötletnek a dolog, de ha már egyszer kitaláltam... K. mondta, hogy elég, ha 2 szakasznyit le tudok menni. Well, nekem nem elég. 

Majdnem végig sikerült: 4 szakasz volt még hátra (14 van összesen), amikor meg kellett állnom. Esélyes, hogy pár másodperc pihenő után tudtam volna folytatni, K. lebeszélt róla, tulajdonképpen igaza volt, így is éreztem a csuklómat utána. 

A hasam az első pár méter után már befeszült, a hátam is égett. Karban annyira nem éreztem, a csuklóm kapott akkora terhelést, hogy az elvonta a figyelmemet. Ennél a gyakorlatnál extrán fontos, hogy a társ figyeljen: ne toljon, ő igazodjon az én tempómhoz - nem is mertem volna akárkivel bevállalni, mert könnyű megcsúszni, egy rossz mozdulat, és kitöröm a fogaimat. 

Összességében jóféle dolog ez, addig pedig úgysem nyugszom, amíg nem lesz meg ez is a lépcső teljes hosszában - szerintem nem kell sok idő. Valószínű, hogy könnyebb bandázst azért teszek majd a csuklómra, ha ezt gyakorlom. 

Utána még húzódzkodtam kicsit, elég kínos, hogy mennyire visszafejlődtem tavaly óta, 5 darabot tudok megcsinálni egyszerre szabályosan, vagy ahhoz közelítően. Azt is csak akkor, ha befelé néz a tenyerem - ennek biztos van speckó neve, de most fogalmam sincs róla. Ilyenkor a bicepszem dolgozik inkább, ennyi a lényeg. Ha szélesebb fogásban, kifelé néző tenyérrel próbálkozok - nos, az egyelőre még tragikomikus. 

Ma pedig a hátam minden porcikáját érzem.