2014. szeptember 24., szerda


A régi és az új istenek áldják az extraerős piros lóbalzsam feltalálójának a nevét.
Vagy magát a balzsamot.


Pár napja úgy fáj a bal térdem, hogy abban már semmi vicces nincs, gongbunál nem tudom kinyújtani a lábam. 
Valószínű, hogy a jian és a szablya forma dinamikus, kissé csavarodó mozgása, és a beton miatt, amin gyakorlok a Gellérthegyen. Gyakorolhatnék a füvön is, de sehol sem olyan egyenletes a talaj, hogy ne félteném az instabil bokámat. 

Térdszorító + lóbalzsam kombóval viszont tudtam ma is edzeni: szablya, kard, luohan quan. 

Itthon mabu-szeánszot tartottam:  5 perc, vízszintes combbal, majd kicsit leráztam, és azonnal visszaálltam 4 percre, majd pár másodperc lazítás után még 2 percre. 
Finom, a végén a 2 perc már elképesztően lassan telt le.


2014. szeptember 23., kedd

Gyúrunkvazze


Na jó, mégiscsak írok, de csak azért, mert készül a honlap, és így, látván a fényt a sötétségben, már nem bosszant annyira a rendezetlenség. 


Szóval 

4 perc mabu
35 shaolin bicska 
35 fekvőtámasz  

30 db súlylökés 15 kilós tárcsával (mabu, súly megfog, melltől kitol, de dinamikusan ám, visszahúz, ennyit takar a megfogalmazás, amit nem én alkottam, ne szidjatok)



...és mindez négyszer, pihenő nélkül.

Nem azért, mert ilyen kedvem volt, hanem mert ez a következő szintvizsgám erőnléti anyaga - többek közt.

A shaolin bicska pedig: 

Hanyattfekvés, nyújtott láb, kar fej fölött a földön, kar és láb egyszerre indul, fent pacsi a lábfejre.




2014. szeptember 1., hétfő

I'll be back



Nem szeretem a rendetlenséget. 
A kreatív szabadságot, a könnyedséget, a harmonikus káoszt igen, sőt, a nagyon szigorú szabályozottságot sosem bírtam: nem viselem el magamon a kockás, csíkos ruhákat. 

Hogy jön ez ide?
A rendetlenség az oka annak, hogy ennyire ritkán posztolok mostanság. Rengeteg minden történik, sokat edzek, sok edzést tartok, millió ötlet, millió gyakorlat, haladok a terveim megvalósítása felé...
És ez a blog már rég nem alkalmas arra, hogy mindezt lejegyezzem. 
Mert rendezetlen, nem praktikus. Ettől pedig elmegy a kedvem, hát világos, nem?

Azt kérem hát, hogy legyetek türelemmel. 
Magamnak fogom lejegyezni a gondolataimat privátban, hiszen van mit: tanítani kezdek, kungfu vizsgára, versenyekre, meccsre készülök. 
Viszont... nemsokára már sokkal rendezettebb felületen "térek vissza". Saját honlapot szeretnék, ahol szépen követhető, külön kattokban lesznek a gyakorlatok, gyakorlatsorok, edzéstervminták, a velem edzőkről szóló szösszenetek - mert fantasztikus emberek, és minden edzés élmény velük -, a pszichológia, és persze a személyes agymenéseim is mennek tovább.


Facebookon addig is pötyögök, elvonási tünetek ellen talán megteszi. 


2014. augusztus 29., péntek

Mert nőnek lenni olyan nagyszerű néha


A hosszú edzőtáborosdi után elkéesztően furcsa és jó volt a  mai nap, amikor gyakorlatilag semmi, azaz SEMMI dolgom nem volt. Mármint semmi olyan, ami kötelező és megszabott időre kellett.

Kizúztam Szentendrére, hogy átbeszéljük a magániskola igazgatójával a kezdéssel kapcsolatos dolgokat, onnantól kezdve pedig enyém volt az egész nap. 
Kitaláltam hát, hogy elmegyek sportmelltartót venni. 
Tropára ment a kedvencem, a nemkedvencekből még van, de azokból kettőt kell felvennem egymásra, hogy rendesen tartson. További opció a top, ami a mellvédőmhöz van: ez tart, de nem túl előnyös egy vékonyabb pántú felsőhöz. Amikor ez a top really tényleg igazán kell - ergo amikor bunyó edzés van, és belepattintom a mellvédőt is - akkor a külső a legutolsó szempont, persze, de alapjáraton azért nem tiltakozom a stílusosabb megjelenés ellen. 

A kedvencem (ami tropára ment), webshopból rendelhető, nem is drága, tart is, jól is néz ki - az egyetlen probléma, hogy a postás egyszerűen nem hajlandó kihozni. 
Nem és nem.
Más csomagot általában megkapok, még ha késve is, de ha ettől a webshoptól rendelek, a postás egyszerűen bevágja a durcát, és még értesítőt sem hagy a postaládában, hogy elmehessek a csomagért, így csak az emailt kapom meg pár hét múlva a bolttól, hogy hát nem vettem át a rendelést.
Egyszer volt olyan, hogy elkaptam az utcán a postást, és kiderült, hogy egy hete hurcolja a táskájában a cuccomat. 

Hát... igen.


Szóval bementem az Nikeba és az Adidasba. 
..és hazajöttem megintcsak sportmelltartó nélkül.
Mindkét üzletben 3 méret volt fellelhető a melltartókból:  XXS, XS, XL.
Fantasztikus. Azért felpróbáltam egy xs-est, de esélytelen volt, a vállamon megakadt, a keblemet meg a tüdőmbe tolta vissza. 
Az már csak hab a tortán, hogy elképesztő neonszínekben villognak mindkét helyen a cuccok. Az ár sem pityputty, 10-12 ezer körül mozogtak, de nálam például ez az a dolog, amire nem sajnálnám én a pénzt, ha lenne a méretemben, és valami emberi színben. Na jó, már a mérettel is beérném.

A következő állomás a Decathlon.


2014. augusztus 27., szerda

Versenyküzdelem


Emlékszem, ahogy a nálam kb. 30 kilóval nehezebb fickó ökle csapódott az arcomba - reccsent az orrom, azonnal bedagadt,nekiállt vérezni, bekönnyesedett a szemem.
Nem pihenhettem, folytatni kellett a sparringot.
"Most menj rá, most üss rá még egyet az orrára, még fáj neki. Most tanulja meg, milyen az..." - kapta az utasítást az edzőtársam.

Emlékszem, kb. a 200. combos csattant már a lábamon azon az edzésen: összeestem, az izom összeugrott egy kegyetlenül fájó csomóba, szorítottam össze a fogamat, hogy ne üvöltsek vagy sírjak, és képtelen voltam lábra állni.

"Állj fel, állj már fel, vagy odamegyek és felrúglak! Te meg (a srác edzőtársamnak) rúgd meg rendesen, különben én rúglak meg téged..." - alig egy évvel ezelőtt.



Nos, ma, a thai box edzőtábor 3. napján elmondhatom: olyanná lettem, aki akkor sem nyüszög, ha edzés közben bekap egy full tiszta találatot, és aki rúg akkorát, hogy bármelyik srác megérezze, és aki simán leüt egy lányt akkor is, ha csak negyederővel bunyózik épp.

Itt szeretném megköszönni, hogy egy ösztönös félelemből agresszív vadállattá neveltetek, ha küzdelemről van szó.
Mintha a túlélésért küzdenék.
Ez épp jó volt arra, hogy hatékonyan kárt tudjak okozni az edzőtársaimban, ne akarjon velem edzeni senki, és megakadályozzon a magasabb szintre lépésben, ahol már józanság, technikásság és játékosság kellene.

Köszönöm, igazán.


Nyupp


Na, mint mondtam, egy hétig shaolin edzőtáborban voltam.  A napi 3-4 edzés helyett napi 5 volt végülis, az utolsó este 10-től, ez csak egy maréknyi kiemelt embernek.
Elfáradtam cseppet, nem is annyira fizikailag - például olyan igazi, edzőtáborosan brutális izomlázam nem is volt most. Fejben merültem le eléggé: így, hogy még tanítványként és már edzőként is részt vettem, plusz csapatvezető is voltam, gyakorlatilag nem maradt idő pihenni.
Edzettem, edzést tartottam, szerveztem, gyűléseket vezettem, fegyelmeztem a fegyelmezetleneket, plusz gőzerővel készültem az őszi szint-és tanári vizsgákra.
Egy napot voltam aztán otthon, és indultunk a thai box táborba.

Ettől paráztam ám. Sosem voltam még thai box edzőtáborban, tudniillik.

Így 2 nap után az eddig megfogalmazódottak:

  • érzem ám a terhelést, kevés volt az az 1 nap a két tábor közt, könnyebben sérülök
  • a reggeli edzés itt korrektebb, mint mostanság nálunk volt a kungfu táborban, de még mindig nem olyan ütős, mint az a legendás balatonedericsi hegyfutás reggelente....
  • Az edzések összeszedettek, pörgősek, tetszenek. Max 2 csoportra vagyunk bontva, ez is inkább csak a terem befogadóképessége miatt: amíg bent zsákolás, sparring, stb megy, addig kint ugrálókötél, pontkesztyű, stb, majd csere. Így együtt dolgozva számomra sokkal motiválóbb, feelingesebb az edzés.
  • Ami viszont nagyon más: a szellemisége az egésznek. Egy shaolin kung fu edzőtáborban fegyelem, tisztelet és rend az alap, egymás, a mester és a környezetünk felé. Csapatként ott és akkor a shaolint képviseljük, és nem hozhatunk rá szégyent. Itt ez hiányzik, szívesen kiosztottam volna pár combost, párszáz fekvőtámaszt.


Ja, és a mai tanácsom: húzódzkodjatok. Sokszor.
Mert különben úgy jártok, mint én: tavaly ilyenkor 10-12 felhúzás ment egyhuzamban, azóta nem gyakoroltam - másképp edzettem vállra, hátra, karra - és most 2-3 ismétlést tudok csak megcsinálni rendesen. Szégyen, gyalázat.


2014. augusztus 17., vasárnap

Ismét tábor


Szóval holnaptól ismét edzőtáborban leszek, most az egyesületiben, és milyen nosztalgikus belegondolni, hogy ez lesz a harmadik esws nyári táborom, amiről ebben a blogban írok. Vagy az első még a Mozgolódik 1.0-ba ment? Már nem emlékszem.

Vadul élek, vasárnap jövök haza a non-stop kungfuból (napi 3-4 edzés), majd hétfőn megyek a thai box táborba. 


Így fogok hazajönni végül: 





Észrevettétek, hogy gyakorlatilag őszi idő volt/van most? 
Én szerencsésen fel is fáztam, rövid felsőben üldögéltem tegnap egy éjszakába nyúló grillezésen, aminek köszönhetően ma úgy deréktájékon nyilallok. Így szeretek edzőtáborba menni, tényleg.


Táskák bepakolva, a legfontosabbak:
- sok keksz, a reggeli éhgyomros futások előtt, ugyanis éhgyomorra én képtelen vagyok edzeni, ez világossá vált a 10 év kungfu során
- rengeteg póló, mert egyetlen edzés alatt iszonyatosan képes vagyok összekoszolni (mondjuk ez a nagy kánikulákban igaz főleg) magam, és mivel napi 3-4 edzés van... nos...
- extra erős piros ( bemelegítő) lóbalzsam, amitől az ember úgy érzi magát, mintha a pokol legmélyebb katlanában még 5 hősugárzót is bekapcsoltak volna, miközben lávával kenegetik az adott testrészt
 - sok bandázs, 4 fegyver, kesztyűlábvédőcicivédőfogvédő
- ja, meg tejsavó fehérje + shaker, mert voltam már olyan táborban is, ahol reggel kenyér volt, délben grízestészta, este meg krumplistészta.

Írok majd, becsszó.