Tegnap megvolt az első "killer hill" edzés, a bevállalós jelentkezőknek megmutattam a vicces emelkedőt, amit a tabánban találtam. Nagyon meredek, értsd: NAGYON meredek.
Az egész edzés lényege, hogy ezen a rövid, de meredek szakaszon zúzunk fel és le (béka, hátrabéka, futósok mindenféle verzióban, cseles mászások, lefelé tigris... stbstb), közte pedig mindig egy kör futás. Megállás nélkül.
Király :)
Illetve akkor lesz igazán az, ha majd tényleg úgy tudják csinálni a résztvevők, ahogy én gondolom, és ahogy nekem brutálisan hatásos volt.
Egy visszajelzés: "Évi! Kicsináltál! Èjjel minden fordulásnál felkeltem. Jajjj a hátam, jajjj a karom. Jajjjjjj...
Egész éjjel velem voltál"
Annál, aki ezt írta, hatalmas eredményt értünk el ezen az edzésen. Nem táltosként sprintelgetett, vagy ilyesmi - hanem végre megvolt az az "átkattanás" fejben, ami kell ahhoz, hogy igazán keményen tudj edzeni.
Láttam az arcán, a tekintetében. Nem volt több beszélgetés, nevetgélés, kétkedés, semmi. Nem figyelt másra. Csak a feladat, a "csakazértis".
Hihetetlenül jó volt ezt látni.
Innentől kezdve bármire képes lehet...
***
Ma reggel kimentem a kerepesi központba, a Shaolin Kamrákba edzeni. Ez az a hely, amit a laikus elképzel, ha kungfu edzésről hall, valószínűleg. Vagy nem. Honnan tudjam, mire gondolnak a laikusok? :)
Itt épp K. játszik, nem az összes kamrában, nem az összes feladattal, de a lényeg látszik.
A kezem pedig így néz ki most:
Mazochista nem vagyok, nem csapom szét magam teljesen. (ok, ezzel páran vitatkoznak, de a saját határaimat én ismerem) Nincs értelme, attól nem fogok fejlődni, másrészt meg mert nő vagyok. Sosem akartam papöklöt például (Ez az, amikor a feledzés hatására szinte egy második ököl nő a kezedre... csontból.) Ellenben hasznos és jó az, amit a kamrákban lehet gyakorolni., rengeteg területet fejleszt. Ja, meg kell a tanári vizsgához is.
Jóféle visszajelzést kaptam az edzés alatt: erőben már ott vagyok, hogy simán meg tudnám csinálni a vizsgát. Technikát kell még tanulnom például a fabábukon.
***
Megvolt az első rosszullétem bikram jógán.
Ezer fok, úgy izzadtam, mintha folyamatosan vizet öntöttek volna rám fentről.
Jól ment - eleinte.
Aztán egyszercsak - az óra második felében, inkább már a végefelé - nem akart visszaállni a szívverésem a nyugodt ritmusba, olyan érzésem volt, mintha sprintelnék, levegő meg sehol.
Lefeküdtem, lazultam kicsit, visszaálltam, megint rosszul lettem - hagytam inkább, nem erőltettem.
Valószínű a női lét szépségei játszottak szerepet a dologban,ezt beszéltük az oktatóval, a havi "ünneplés" előtt pár nappal alapból gyorsabb a pulzusom, feszültebb vagyok.
A 10 napos bérletem viszont ezennel lejárt, jó kérdés, lesz-e folytatás, akarok-e én bikram jógázni. 40 fokban izzadni, nyújtani jó dolog. És szexi is. Erre persze nem illik gondolni, de akkor is az.
***
Most indulok a hegyre, lándzsával gyakorolni.
Ugyanis nekem kellene megtanítanom a kínai mesterek táborában tanult formagyakorlatot a többieknek. Nos, én pedig előtte sosem lándzsáztam. Kóstolgatom még csak ezt a fegyvert, és kapásból egy egész formagyakorlatot "nyeltem be"...
A protokoll szerint általában egy új fegyvert először csak forgatunk, az alaptechnikákat csináljuk vele: forgatás, szúrás, vágás, védés - fegyvertől függően.
Utána ji ben gongok, azaz alapgyakorlatok, formarészletek, majd jöhet egy teljes formagyakorlat.
Én ezt így szeretem, kiismerem a fegyvert, megtanulom a természetét, és ettől lesz több, mint szép mozgás, mert így a formagyakorlatban már minden mozdulat technika lesz.
Na de ez most így alakult, és annyira nem is bánom: tudniillik nagyon úgy néz ki, hogy szerelmes leszek a lándzsába.
***
Holnap reggel pedig irány a Balaton, egy hetes egyesületi edzőtábor, jó lesz, meghalunk, feltámadunk, és újra...
Nagyon rámfér ez most, egy teljes hétig csak a kungfu, csak az edzés, kiszakadva teljesen a városból, nem gondolva semmire, és... senkire.
Laptopot nem viszek, papírra jegyzetelek, ha lesz erőm, talán még telóról írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése