Érted, egy bejegyzéssel lejjebb taglalgatom, hogy milyen jó kis erősítés is ez az alapállás-megtartós dolog, erre ma a kínai mesterek edzőtáborának első napjának kb. első feladata: alapállások megtartása...
Jövőbelátó vagyok, vagy szeizmográf, vagy egyszerűen csak boszorkány.
Mindenesetre elég jól jött, hogy így gyakorlatilag előnnyel indultam, szépen, feszesen meg tudtam tartani a pozíciókat. Belül persze szétharaptam a szám, mert azért nem mindegy, hogy rövidnaciban és topban, vagy teljes shaolin ruhában, a bokáig érő murvában tolja az ember ezt a mutatványt.
A táborról: bejárósan oldom meg, ergo nagyon korán kelek, hogy reggel 6-kor már Kerepesen legyek (busz+metro+hév), este pedig fél 10 körül érek haza.
Aztán formagyakorlatokat csináltunk, kisebb csoportokban, mindenki a legmagasabb szintűt, amit tanult.
A Luohan Qan brigádnál "Eva give the order", azaz én vezényeltem, osztottam fel a formát kisebb darabokra, illetve hajtottam a csoportot.
Na és itt jöttem rá valami fontosra.
Pár napja mondta valaki, hogy ez a szálkás izomzat és ez a kondi, ami nekem és K-nak van, nem mindennapos a kungfusok közt sem.
Azt válaszoltam, hogy ez gyakorlatilag annak köszönhető, hogy imádunk mozogni, és új kihívásokat találni, határokat feszegetni.
Na de... Most edzés közben jöttem rá, mi az, ami más abban, ahogy mi edzünk. Legalábbis ahogy én, K-ról ilyen szempontból nem tudok nyilatkozni, de gyanítom, hasonló a háttér:
A hozzáállás.
Erről már írtam tavaly: http://mitedzettema.blogspot.hu/2012/08/hozzaallas.html
Az, hogy edzésen vagy, és nem bambulsz, nem próbálod lecsalni a feladatokat, az állások mélységét, a mozdulatok dinamikáját. Beleadsz mindent. Nem csak akkor, ha a mester feléd néz épp...Mindig.
Akkor is, ha nem versenyre készülsz, akkor is, ha tökegyedül edzel a hegyen. És ha az edző kiadja a feladatot, akkor azt gyakorlod, anélkül, hogy hajtana a mester, nem pihensz 2 gyakorlat közt 5 percet.
Minőség.
Nem adni alább, igényesnek lenni arra, amit csinálsz.
Nem az edzés mennyisége számít... a minősége.
Persze, hogy izmosabb a lábam - mert minden egyes gyakorlásnál úgy csinálom a formákat, mintha a mester edzésén lennék, vagy versenyen. Nem érdekel, hogy nem lát senki - én vagyok az, aki nem elégszik meg az összecsapott dolgokkal. Az én kungfum - megadom a módját.
A második edzésen pedig olyan lábkitartós gyakorlatokat talált ki a mester, amiben egyszerűen elvéreztünk.
Edzettség ide vagy oda, volt, amit konkrétan nem tudtam megtartani. Nos... lesz mivel játszani :)
Érzem azért a vizsgaidőszak kungfuszegény heteit, a dinamikámat még vissza kell hozni, és akartam még valamit írni, de inkább megyek aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése