Azért ez az idő nem épp az, amiben szeretek edzeni. Az eső még hagyján, bár csúszós, vizes talajon nem tudom az ugrásokat gyakorolni, mert félő, hogy felnyársalom magam a botomra, szablyámra.
De a szél, na azt rühellem.
Tegnap, amikor elindultam a hegyre, borús volt az idő. Félúton már egy-két csepp is megjelent a járdán. Mikor felértem, de percre pontosan akkor - elkezdett szakadni.
Egy nagy fa alá húzódtam be, mozgolódtam a szablyával, nagyon óvatosan persze, mert a Feiyue cipő életveszélyes a vizes kövön. De még ez is sokat jelentett, hiába nem volt egy rendes edzés: a tudat, hogy foglalkoztam aznap is a formagyakorlattal, már sokat adott.
Este az egyesületi edzésen hosszú idő után ismét kungfuztam (a bunyót thai box magánedzéseken folytatom). Az összes eddig tanult északi pusztakezes alap- és formagyakorlatot meg kellett csinálnom, jó volt... Jó lett volna. Csakhogy egy nagyon erős gyógyszer miatt én olyan, de olyan tréül voltam, hogy biztosra vettem az edzés felénél, hogy összeesek, elájulok, hányok, esetleg meghalok.
Két formagyakorlat közt mindig levegőztem kicsit, volt, hogy ittam pár kortyot, megmostam az arcom - és folytattam. Nem engedtem, nem adtam át magam a rosszullétnek, úgy voltam vele, hogy dolgom van.. És elmúlt, edzés végére minden rendben volt.
Viszont mivel jó háromnegyed órán keresztül a versenyformámból azokat a részeket gyakoroltam, ahol a testsúly 100%-a az egyik lábon van, ráadásul vízszintes combú alapállásokkal (ergo egylábas guggolásba érkezés lassan, annak megtartása, ill. abból való mozgás) - most brutál izomláz van a fenekemben. A jobban. Sosem volt még féloldalas hátsó-izomlázam.
Na meg hős is vagyok, Enikővel együtt, akivel ma reggel 6:30-kor indultunk edzeni. Megint csak elkezdett esni az eső, de a lány nem nyafogott, sőt: "Rocky-feeling", mondta.
Második edzése volt velem, az első után állítólag 2 napig remegett a lába. Na igen, a somló-közi lépcső viccel....
Amúgy meg a telefonom erősen haldoklik, az egyetemen borul minden, amitől akár kétségbe is eshetnék, de nem teszem, mert júniustól viszont egy sportpszichológiával is foglalkozó cégnél leszek gyakornok.
Szóval halad minden, bébi léptekkel, de folyamatosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése