Igazi 'nem vagyok formában' nap

Nem azért, de elképesztően szükség lenne egy olyan kütyüre, ami automatikusan bepötyögi ide a megfogalmazott gondolatokat, mondatokat. 

Na de addig is.

Büszke vagyok magamra, kibírtam, hogy május elsején ne edzek semmit. Voltak nehéz pillanatok, amikor szinte viszketett a tenyerem egy szablya vagy bot után, 24-én verseny, és sok mindent kellene még gyakorolni... De kőkeményen kivertem a fejemből, és intenzíven hesszeltem. Séta városszerte, sör, hot-dog, fagyi. 

Ma viszont reggel edzést tartottam két kedvenc lánykának, D. ultrabalatonra készül (csapatban), A. pedig pár hónapos kihagyás után most kezdett újra mozgolódni. Bevetettem a gimnasztikai szalagot is, amit egyébként is ajánlok mindenkinek, nagyon jól el lehet vele játszani, brutál erősítő gyakorlatok vannak ám vele, ki se néznétek belőle. 

Utána maradtam még a hegyen formázni. 

Well, ez az a tipikus eset volt, amikor szar formában vagyok, nem megy túl jól, valami érthetetlen oknál fogva még a fegyvert sem tudom rendesen fogni, de elvégzendő munka van, hát végigcsinálom az eltervezett ismétlésszámot. 

Szablya, bot. 

Bottal a legutóbbi verseny óta nem edzettem, ilyenkor szoktam elsőre fejbevágni, vagy sípcsonton csapni magam, de most semmi gond nem volt. Egy lusta jegesmedve dinamikáját hoztam, ellenben. Sebaj, most úgyis az átmozgatás volt a lényeg.

Délután, hogy folytatódjon az "ejjjdenemvagyokformában"-nap, jól bekajálva mentem le a thai box terembe. A terv az volt, hogy formagyakorlatozom ( pusztakéz, ha már egyszer délelőtt megvolt a két fegyveres), aztán bunyó edzésen veszek részt.

20 percet csak feküdtem a tatamin, emésztgetve a salátát (uhhh, nagyon finom volt: jégsali, kukorica, répa, uborka, retek, kaliforniai paprika, sajt, csirkemell, cottage cheese), eléggé megfordult a fejemben, hogy én aztán nem edzek, biztoshogynem.

Aztán összekaptam magam, megcsináltam 8x a pusztakezes versenyformám, mit mondjak, nem egy sárkányharcos erejével és gyorsaságával ment, de megcsináltam, na. El is fáradtam, leizzadtam - nem tudom, mi volt ma a levegőben, a Nap-Hold állással, az univerzum erőivel, vagy szimplán csak a kis szervezetemben. 

Thai box magánedzés követte ezt, pontkesztyű/pao. 

Nagyon élvezem, még ha egyelőre egy-egy szimpla technika kivitelezése is komoly agymunkát igényel. Megnézem, hallom a magyarázatot, összerakom fejben, lecsekkolom, hol a jobb kezem, bal lábam, melyik merre indul - és sokszor valami elképesztően esetlen dolgot hozok ki belőle, mint egy balettozó kiselefánt. 

De igazából pont ezért élvezem: mert új, mert más, mert izgalmas kihívás. 

Ja, és az edző szerint ( aki a kedvenc thai bokszolóm ) jól megy. 

Utána pedig fordult a kocka: én tanítottam neki kungfu alapokat. 

Nagyon jó dolog, ha többféle sportot űz/kipróbál az ember, még ha el is köteleződött egy sportág mellett. Mentálisan is fejleszt, a figyelmet, koncentrációt nagyon erősen bekapcsolja (hiszen a saját sportunkban már sokszor rutinszerűen csináljuk a dolgunkat), illetve természetesen fizikailag is rengeteget ad.

Nekem például a 10 év kungfu miatt a csípőm, lábam nagyon jól bírja a mély állásokban való robbanékony mozgásokat, vagy pl. az egylábas guggoló pozícióból való ugrórúgást, stb. 

Azonban thai köríves rúgás kivitelezése még komoly megterhelést jelent, veszettül elfáradok tőle. Nekik magától értetődő, természetes mozdulat.

Kedvenc thai bokszolóm pedig, aki profi versenyző, és akinek olyan durván edzett lába, combja van, amilyet még nem láttam - nos, ő az első kungfus alapgyakorlattal küszködött sokat, és rendesen égett a combja pár perc alapállás gyakorlástól - ami pedig nekem magától értetődő, ösztönös mozgás már, az izmaim meg sem érzik.

Amúgy meg nagyon nagy terveim vannak kontakt - téren.
Leírhatnám őket, de neeeeem.
Majd látjátok megvalósulni mindet.

Bátran dicsérjétek meg a vadonatúj thai box shortomat.