Ha a hegy nem megy Mohammedhez, Évi megy thai box ringbe

Úgy volt, hogy ma, ami már tegnap, tehát vasárnap (vazz, de bonyolult) bunyózok.

Készültem rá, vártam - aztán egy nappal előtte kiderült, hogy mégse. 

Gyakorlatilag nincs jelenleg olyan magyar lány, aki full contactban akarna sandázni. Alapjáraton kevesen vannak lányok a sandában, de fullban senki. Én pedig lightban nem fogok vicceskedni, nem látom értelmét, nem tudnám kihasználni az erősségeimet.

Így hát elmentem egy muay thai rendezvényre ma, ott 11 (!!!) lány indult, nagyrészt az én súlycsoportom környékén. 

Szerintem nem kell sokat magyarázni: thai boxban fogok versenyezni. Marad (idén még) a formagyakorlat is, és persze én továbbra is kungfus maradok, de ha bunyózni akarok, azt sajnos a magyar kungfu versenyek keretein belül nem tudom megtenni. 

Így rutint szerezhetek arra az időre, amikor majd ismét rendezünk egy nagyobb nemzetközi versenyt, amire jól eljönnek az oroszok, törökök, akik öléggé keményen csapatják a full sandát. 

Jó buta lennék, ha nem használnám ki, hogy az ország egyik legjobb thai boxolója a pajtásom: nála jobbat nem találhatok, aki segít felkészülni egy ilyen versenyre. Ami jó: kondival, állóképességgel nincs gond, ebben ( a ma látottak alapján) felkészültebb vagyok, mint az átlag. Technikában kell sokat, sokatsokatsokat gyakorolnom még. Hm, várjunk, "technikában", ez így elég hülyén hangzik, de így éjjel 1 órakor nem jut eszembe jobb. A lényeg, hogy mivel kicsi vagyok, sokszor nehézséget okoz, hogy az ellenfél hosszú karjával, lábával simán elér távolról is, míg nekem esélyem sincs megütni/megrúgni. A kicsiknek mindig sokkal ügyesebbnek, technikásabbnak (és bátrabbnak :)) kell lenniük.  Eddig nem sok konkrét megoldást kaptam erre, most A-val (aki ugye a kedvenc thaiom) az utóbbi időben elkezdtünk kifejezetten ilyen szituációkat gyakorolni.

Szóval új kihívás, kicsit új íz, kíváncsian várom, hogy megtanuljam pengeélesen használni a könyököm, és a térdem. 

 ***

Így legalább az egyesületi edzéseken ismét a kungfuval foglalkozhatok, ami kell, hiszen ősszel szintvizsga, és jobb esetben tanári vizsga is lesz. 

***

Ja, és jól megnyertem az Erzsébet-kilátós lépcsőzős versenyt. Nem egy komoly táv, a légzésem fel sem gyorsult, a nehézséget a szakadó eső okozta, iszonyúan csúszott a pálya, nem mertem igazán meghúzni a sprintet. Hogy néznék már ki kifordult térddel, homlokomba gyűrődött orral? Na ugye.