Melegítőnaci, szemeteszsák (komolyan mondom, azt hiszitek, viccelek, pedig nem), thermo öv (még tiniként szereztem), pulcsi, felső.
6x3 perc zsák, első kettőnél még csak kéz, aztán rúgások, a 6. menetre már az is eszembe jutott, hogy térdelni is kéne. Az ütéseim rendben lennének, de a zsák helyében százszor orrba vágtam volna már magam, mert mindig leesik a kezem, védtelenül hagyva az arcom. Főleg azokat a kombinációkat gyakoroltam, amiket a hétfői csoportos edzésen vettünk: nem mehet kárba az idő, amit A. ránk szán.
A menetek közt 30 nyújtott lábemelés hanyatt fekve.
A szemgolyóm is izzadt, fáradtam, de ha nem kellett volna mennem meglépcsőztetni egy lányt, még folytattam volna további 6-7-8 menet erejéig.
Mert még nem megy jól.
És mert azt akarom, hogy jól menjen.
Ennyi az egész, erről szól, nincs itt semmi ördöngősség. Annyi a szerencsém, hogy már van, amiben ezt végigcsináltam, a kezdeti (khm... sokáig tartó) ügyetlenkedések és bénázások után lassan fejlődve egy magas szintre jutottam valamiben.
Már tudom, hogy meg lehet csinálni, tudom, hogy ha ezerszer is bénán rúgok testre, akkor sem szabad feladni, mert majd a kétezredik jó lesz, és onnantól kezdve....
Thai box magyar bajnok leszek, mondtam már?
Nem holnap, nyugi.
Szomorú, hogy nem a sanda magyar bajnoki cím az, ami kihívást jelent, kungfus létemre. Azonban egyrészt 90% az esély rá, hogy se az őszi fordulón, se a döntőn nem lesz ellenfelem full contactban, így automatikusan megkapom a címet, másrészt...
Másrészt egyre inkább látom, milyen elképesztő szintbeli különbség van a sanda és a thai box küzdelmek közt - legalábbis hazánkban, és ezt leginkább a női mezőnyre értem.
Ég és föld a különbség, ahogy ott a ringben küzdenek a nők, és ahogy nálunk a páston. (jelzem, tisztelet a kivételnek, orosz és kínai sandásokkal sosem kötekednék)
Én pedig azt a pontosságot, élességet, virtuozitást akarom magaménak, ami a thai boxra jellemző.
Egyelőre piszok nehezen megy.
****
Napi tipp: kitörés hátrafelé, meredek lejtőn lefelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése