Szupercsillagharcos leszek végül

Két kérdés szöszmörög akutan a fejemben.

Az egyik, hogy mitől van masszív izomláz a hátamban?

De az egész hátamban, nem csak alul, vagy felül, vagy középen, vagy...

Csütörtök este az egyesületi edzésen nagyrészt formagyakorlatoztunk, jianeztem - ettől nem lehet. Előtte reggel Félmaratonkával edzettünk, volt némi plank, illetve plankkel kapcsolatos játékok (megjegyzem, Buakaw videói ihlettek meg), de ettől állt volna be a hátam?

Hm.

Mindenesetre nem baj, én örülök.

Na jó, beteszem ama videót, tessék belőle ötleteket nyerni, Buakaw amúgy is egy isten, sosem baj, ha sokat nézzük.

A csütörtöki jainezés (továbbra is: jian egyenlő kétélű egyenes kard) egész jól ment, az edzőm szerint még jobban is, mint tavaly, amikor vizsgára készültem vele. 

Egyrészt benne van ebben az, hogy gyakoroltam azóta, de igazából nem annyira elképesztően sokat... Inkább megérteni próbáltam ezt a fegyvert, és ráérezni, hol vihetem bele a saját erősségeimet. 

Továbbra sem szeretek jiannel edzeni, nagyon nyűg ez nekem, annyira nem illik hozzám. 

Viszont.

Ha kung fu tanár leszek, előbb-utóbb a tanítványaim eljutnak odáig, hogy jianezni kezdenek... És én leszek az, akinek meg kell tanítani őket erre a fegyverre. 

Hát ennyi.

A másik kérdés, hogy hogyan hozzam össze az edzéseimet - és most itt csak a sajátjaimra gondolok, nem arra, amikor edzést tartok - úgy, hogy minden beleférjen, és egyik se üsse ki a másikat?

Értem ez alatt azt, hogy jelenleg

• készülök az 5. szintvizsgára, ami miatt nyakra-főre jianeznem kell, amihez nagyon, nagyon, NAGYON laza karok, vállak kellenek, hogy ne akadjon a kard mozgása.
• készülök a tanári vizsgára, amihez egyrészt minden eddig tanult forma kell (ez veszettül sok, plusz a fegyverek..), és a shaolin kamrák gyakorlása is, ami egyenlő a kezek, karok szétverésével. Ami viszont eléggé nem passzol a kard finom forgatásához.
• bunyózok, készülök a küzdelmi pástra (thai box szabályrendszerben), ami megint egy teljesen más, speciális felkészülés, más edzésmódszer, ráadásul ez a mozgás ismét csak nem kedvez a jian szép, nyitott, kecses, "felhők közt úszó sárkány" stílusának.

Szerfelett bonyolult a helyzetem.

Leginkább a thai box edzéseket élvezem most, még mindig nehéz, még mindig gondot okoz összeegyeztetni, hol a kezem, hol a lábam - de ezt szeretem, új kihívás.

Tegnap pl. edzés végefelé 50-50 térdrúgást kellett csinálnom zsákra ( csípő előre, szinte szúrásszerűen érkezik a térd, "lyukazd át a zsákot" - utasított kedvenc thai bokszoló ismerősöm), és hát vazz, meghaltam kissé. 

Azt pedig szeretem, ha ilyen belehalós feladattal találkozom.

A laza sparringok közben pedig a legnagyobb eredmény, hogy kezd tudatosabb lenni, ami csinálok, kezdem látni az ellenfelemet, látom a lehetőségeket, hol, mikor lehet eltalálni. Régebben egyszerűen mentem előre, mint az állat, ami be is jött, amíg nem találtak el csúnyán, de egyrészt ez egy tapasztaltabb ellenféllel szemben nem jön be, másrészt meg nem is szép. Én pedig szépen, stílusosan akarok verekedni, ha már egyszer, na. 

Attól még az agresszivitás marad, nem kell félni.