Tehát az ember lánya észleli, hogy a bikram jóga 1 alkalmas jegye és a havi bérlete is pofátlanul drága, így kihasználja a lehetőséget, hogy az első alkalommal lehet venni 10 napos próbabérletet, pofátlanul olcsón.
Aztán ha letelt a 10 nap, és folytatni akarja, vagy vesz rendes bérletet, vagy elmegy egy másik bikram stúdióba, és ott is előadja a kíváncsi kezdőt, és vesz egy ugyanilyen 10 napos próbabérletet, pofátlanul olcsón.
Elvileg 4 bikram terem van Budapesten, tehát ha végigjárod az összeset, 40 napig annyit jógázol, amennyit csak akarsz.
Én 2 termet próbáltam így ki, most azt mondom: elég volt.
Az utolsó alkalommal sikerült nagyon mazochista módon helyezkednem a teremben, három hősugárzó volt mellettem, mindegyik fél méterre tőlem. Pokol. Még a hajam is... konkrétan csöpögött belőle a víz.
Igazából oda már valószínűleg nem kellett volna letennem a matracot, vagy az oktató is szólhatott volna, hogy figyu, megtelt a terem - de hát szerintem még akkor is jöhetett volna be ember, ha a hősugárzón kell állnia.
Tehát.
26 gyakorlat, "melynek minden egyes gyakorlata specifikusan azon izmokat, ínszalagokat és ízületeket nyújtja és erősíti, amelyek a következő gyakorlathoz szükségesek."
Nem rossz gyakorlatok ezek, bár hosszú távon nagyon unnám - én szeretek minden edzésen kicsit mást csinálni. A hátat alaposan nyújtja, sőt erősíti is, egyszer (talán a 2. alkalom után) volt izomláz a hátamban másnap, teljesen meglepődtem. Amire nagyon jó: az állógyakorlatok veszettül fejlesztik az egyensúlyérzéket. Abból nekem kevés van, mint tudjuk.
De igazából nem annyira megerőltető feladatokról van szó, a szauna-feelingtől lesz nehéz az egész. Mert miközben folyik bele az izzadtság a szemedbe, vagy épp az orrodba, és próbálsz levegőt kapni, az vicces.
Nyújt, de másképp, mint megszoktam. Sokszor domború háttal és hajlított térddel kell végezni a gyakorlatot (persze a cél itt is az,hogy aztán nyújtott lábbal is menjen), mert fontosabb, hogy pl. a homlok a térdhez érjen, ezáltal "kellemetlen, fojtogató érzés" legyen a torokban, mert az állítólag jó a pajzsmirigynek.
A hátamat tényleg szépen nyújtotta, de mondjuk a spárgámat nem dobta meg.
Felpörget vagy kiüt? Na, ez jó kérdés, és ebben nem is tudok állást foglalni. Volt, aki azt mondta, ő esti órára nem jár, mert utána nem tud aludni, annyira felpörög a jógától.
Well, én volt, hogy hazaértem a reggeli jógáról, és mint akit bunkósbottal vertek fejbe egymás után háromszor, úgy aludtam el a kanapén. Meg olyan is volt, hogy nem aludtam utána, de nem is tudtam "felébredni" egész nap, mint egy zombi, úgy járkáltam, pontosabban csoszogtam, mert még a lábamat sem volt kedvem vagy energiám emelni. Aztán olyan is volt, hogy annyira pörögtem a jóga után, hogy hazaérve csak ledobtam a cuccomat, és beadtam még egy hegyfutást is.
Ami félig pozitív, félig negatív:
A tükrök, a lejjebb vett világítás és az izzadtság miatt gyönyörűen látszik a test minden kis izma, a kontúrok... Életemben először csodálkoztam rá így magamra, a tükörképemre, azt láttam, amit mások mondanak jó ideje: wow, tényleg veszettül jó alakom lett.
Önbizalom-erősítésnek tökéletesen bevált.
Azok, akikkel beszélgettem, viszont pont azt mondták, hogy sajnos ugyanígy látszik minden redő, zsírpárna, toka is, tehát aki kicsit még kerekebb, az nem szereti a tükörképét bikram órán.
Amiért negatív is: először zavarba ejtő, de jólesik, aztán már inkább kicsit kényelmetlen, ahogy odajönnek az emberhez jóga után azok, akik óra közben oda-odalestek, és kikérdeznek, hogy na akkor mitől ilyen az alakod. Lehet, hogy csak mert rossz passzban voltam 2-3 hétig, de valahogy ettől egy darab húsnak éreztem magam.
Ami mindenképp negatív:
Én megszoktam, hogy meditációt vagy elmélyülést kívánó mozgásoknál csend van. Vagy esetleg nyugodt hangon beszélhet valaki, esetleg.
De itt 90 percen át egyfolytában, megállás nélkül, magas hangon kántálva-hadarva "A Dialógust" (mindig ugyanaz a szöveg) ment a duma az órát tartótól, komolyan, Rubint Réka és az összes aerobikos motivátor elbújhat szégyenében. Az első órán nagyon meglepődtem ezen, fel is nevettem, aztán zavart, és vártam, hogy hallgasson már el, már bántotta a fülemet. A 2-3 másodperces csöndekért voltam a leghálásabb.
Egyetlen oktató volt, aki megtörte ezt a dialógus-rettenetet, egy férfi. Állítólag nagy bikram-guru, ő hozta be az országba ezt a mozgást, így talán már megteheti, hogy ne a nagykönyv szerint tartsa az órát. Nyugodt, csendes hangon beszélt, minden feladatnál csak egyszer mondva el az instrukciókat, nem kántálva a végtelenségig, csak a lényeget kiemelve. Inkább ment körbe, és segített annak, akinek kellett.
Ha jógáznék, tuti az ő óráira járnék, nála tudtam csak ellazulni, befelé fordulni, átszellemülni. Nála éreztem, hogy van a jóga mögött valami, és hogy ő birtokában van ennek a valaminek.
Mivel mentálisan nem tudok ráhangolódni, jár az agyam. És mivel a kevés ruhadarab, a sok szabad testfelület, a forróság és a gerincemen, nyakamon, mindenhol végigfolyó verejtékcseppek egyenes úton terelik a gondolataimat egyetlen téma felé, gyakorlatilag zárult a kör, és én elvesztem.
"90 percig csak magadra koncentrálj, zárj ki mindent, 90 perc meditáció" - nos, én ebből minimum 70 percben a szexre gondoltam.
Na jó, nem mindig teljesen konkrétan, volt, hogy csak átvillant az agyamon, hogy hogy is nézne ki XY itt most. Kapásból elvesztettem az egyensúlyom, aztán a következő pár perc azzal telt, hogy próbáltam visszaállítani a szívverésemet nyugodt tempóba.
És amikor a végén megnyugtató hangon közli az oktató: "Élvezd ezt az állapotot, ezt a hangulatot vidd magaddal az egész nap során", akkor majdnem felnevetek, hogy isten ments, hogy én egész nap ebben a hangulatban legyen, ezt nem lehet bírni azért sokáig, felforrok és elsistergek az éterbe, dehogy akarok én egész nap ilyen lelkiállapotban lenni.
Na milyen meditáció az, amikor ez a szám szól az ember fejében?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése