Tigrisnevelde

Tigrisek születnek.

A reggeli napfelkeltefutás annyira rossz volt, hogy az már csodálatra méltó. 

Előző nap elbutáskodtam a súlymellénnyel: a tanulság az, hogy emelkedőre, lépcsőre futni jó benne, de sima futást annyira nem kellene, vagy nem nagy súllyal - a térd nem szereti.

Fáradtak voltak a lábaim, fáradt voltam talán én is, keveset aludtam megint, hűvös is volt, és ahogy futottam fel, nagy felismerések értek. Ez egy ilyen műfaj amúgy, a napfelkeltefutás fel tud kavarni, vagy épp lecsendesíteni, mozgásban végzett meditáció - nekem.

Most elég kegyetlen, pofonnal felérő dolgokra eszméltem rá, miközben futottam a Citadellához. Ha az ember nem ámítja önmagát, hanem akár kegyetlenül őszinte magához, akkor jöhetnek ilyen pofonok, de jöjjenek is, így lehet fejlődni. 

Aztán felérve teljesen felhős horizont fogadott, a Napnak esélye sem volt felragyogni. Komorlottunk együtt.

Lefelé már futni sem volt kedvem, sétáltam.

A Feneketlen tónál a füvön egy hajléktalan pár szexelt épp - mindig mondtam én, hogy korán reggel csak kétfajta mozgást érdemes csinálni, nos, ők a másodikat választották, igazuk volt.

Aztán szép nap lett végül ez, pedig nem voltam bikramon, nem volt időm kungfuzni, és nem mentem el jetskizni sem, ellenben kitakarítottam, és kitaláltam egy új Sally-s challenget, ezúttal hasra, holnap jön a videó. 

Este pedig emelkedős edzést tartottam, sokan voltak, lelkesek voltak, nem bántam, hogy lemondtam miattuk a jetskiswakeboardos feelingnapot. 

Ilyen is kell.

A dinnyét edzés alatt súlynak használtuk - ne mondd már, hogy nem vagyok szuperkreatív.  Kellenének még ilyen gyümölcsök, de esélyes, hogy télen egy zsák gesztenyét viszek edzésre.