Ma reggel 8-tól este 8-ig ültem és figyeltem: először az egyetemen, aztán a kórházban.
12 óra üldögélés és jegyzetelés - ez már nagyon a határaimat feszegette.
Este 9-re hazaérve a teljes agyhalál állapotában voltam. Ilyenkor van az, amikor az ember már nem akar semmit, csak nézni ki a fejéből. És a legtöbben tényleg beleesnek ebbe a csapdába, nem gondolva arra, hogy egész nap csak ültek... És bezuhannak a tévé elé, zombulni tovább. Mert ha agyilag fáradt vagy, akkor fizikailag sem pörögsz.
Én viszont ebbe a körbe nem akarok belekerülni, ergo fogtam a kutyát, és felfutottunk a Citadellához. Elindulni nem volt könnyű, konkrétan semmi kedvem nem volt hozzá, de félúton már elmondhatatlanul jó érzés volt, laza, könnyű tempóban futottam csak, és mire felértem, kitisztult a fejem, eloszlott a köd, a mosottrongy-érzés, teljesen felfrissültem.
Egyértelmű, hogy ilyen fáradtan nem kezdtem volna el pl. kungfuzni, fegyverrel gyakorolni, vagy bármi olyasmit edzeni, ahol koncentrálni kell. A hegyfutás viszont tökéletes ilyenkor.
Squat challenge 2. nap:
Felérve a hegyre megcsináltam a mai adagot. Mára guggolásból felugrást találtam ki, mondván, később, amikor már 100 ismétlést kell végezni, ezt nem fogom tudni megcsinálni.
Nos, már az 55-nél sem volt semmi vicces, átkoztam magam rendesen.
Szóval: 2x55 guggolásból felugrás, a két sorozat közt 10 perc telt el, kellett ennyi, teljesen beállt a lábam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése