Délután írtam az edzőmnek, hogy zűröm van, az esti edzésen sandázni szeretnék, ki kell ütnöm magamból.
Másfél óra ment el így:
3 perc zsákolás (csak egyenes ütések)
3 perc fekvőtámasz
3 perc guggolás
3 perc zsákolás (test - és horogütések)
3 perc hasazás
3 perc guggolás
3 perc zsákolás (egyenes, horog, fej-test kombinálva)
3 perc hasazás
3 perc guggolás
..
...
..
.
1 perc egyenes ütés folyamatosan a zsákon
20 mp szünet
Újabb 1 perc
20 mp szünet
és újabb 1 perc
3 perc hasazás
3 perc guggolás
A tüdőm kiszakadni készült, a karjaim pedig leszakadni.
Végre elfáradtam.
A zsák megkapta a dühömet, tehetetlenségemet, mindazt az örvénylő agressziót, amit akkor éreztem, ha arra gondoltam, ami Orsival történt.
Éjszakára már csak a szomorúság maradt.
Ha nem lennének szomszédaim, valószínűleg Xinyi Quan-nel oldanám. Így csak tanulok tovább, olvasom a szakirodalmakat.
Elmúlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése