Kis aljasságok

Vizsgaidőszak van, ergo összefüggő bejegyzésnek nincs helye és ideje.

Szóval.

• Minden igazán elvetemült edzőnek megvan a maga Kis Köcsög Hármasa, azt hiszem. Pár napja kedvenc thai bokszoló ismerősöm mutatott egy általa kitalált medicinlabdás szivatást, aminek ő a "Guggolós-játszós" nevet adta. Nos... Igen, az érzés az volt, mint amikor úgy rendesen odatesszük a KK3-at.
  A vasárnapi válogatott edzésen pedig a kínai mester talált ki egy kedvességet, szintén egyszerű alapgyakorlatok összetéve, de pár ismétlés után már nyüszíteni támad kedve az embernek, és a veszett hosszú terem végéig kellett csinálni... Tőle nem kérdeztem meg, hogy hívja, valószínűleg fel se merült benne, hogy elnevezze ezt a gyakorlatot, részemről egyelőre "váááhhhajjjacombomváááh"-nak nevezem, ha vissza merek gondolni rá.
  
  
• Tehát gyűlnek az ütős, igazán killer medicinlabdás gyakorlatok, továbbra is várom annak a jelentkezését, aki szeretne nekem ajándékozni egy labdát. Félelmetesen jó dolgokat lehet vele csinálni, lábra, hasra, karra. Erőállóképesség csillaga ragyog a medicinlabda jászola felett, ámen.
  
  
• A tegnapi edzésen 1,5 kilós kézisúlyzókkal árnyékoltam 6x3 percet, 1 perces pihenőkkel. Azt hittem, izomlázam lesz mára, nem lett. Viszont a vállam lazítására továbbra is több időt kell szánnom, hogy szebb legyen a kardkezelésem. Ebben a tekintetben a bunyó és a fegyverforgatás eléggé üti egymást, a zsákolástól, kontakt edzésektől mindig merevebb lesz a hátam, vállam. Megoldás: dupla odafigyelés erre a területre nyújtáskor, na meg illene találni egy jó masszőrt is.
  
  
• A félmaratonosom ma közölte, hogy: "Olyan kedvesnek tűnsz pedig elsőre, mint akinek rózsaszín kis pillangók repdesnek a lelkében... aztán kiderül, hogy nincs is lelked, és csak a pokol molylepkéi keringenek a helyén."
  Amúgy szereti az edzéseimet. Igen.
  És bár olykor elbizonytalanodik, de hihetetlenül sokat fejlődött egy hónap alatt. Bizony.
  És le fogja futni a félmaraton áprilisban. Ó, igen.