Szablyázni akartam menni a Gellérthegyre, aztán nem mentem, mert öléggé esik az eső, nekem meg a cipőm már teljesen megfáradt, lyukas. (Hogyan vágjunk haza egy év alatt 36 ezer forintos sportcipőt? - rovat is lesz majd, ígérem)
Annyira nem zavarna, hogy beázik, de most meg vagyok fázva kissé, és halálosan unom már az orrfújást, úgyhogy inkább maradtam a száraz lakásban.
Itt viszont nem lehet szablyázni (mondtam már, hogy szeretnék egy saját edzőtermet?). Helyette a boxzsákomon játszottam.
5x3 percet toltam, lazán, nem meghúzva, egyrészt mert amúgy is meg kell tanulnom lazábban dolgozni, másrészt meg mert én ilyen empatikus és fejlett szociális érzékel rendelkező lány vagyok, aki tekintettel van a szomszédaira, és nem zajong nagyon.
Első 3 menetben csak kéz volt, aztán molyolgattam a köríves rúgásokkal is.
Ez utóbbiról regényeket írhatnék, de nem teszem, elég annyi, hogy veszettül fogcsikorgatós, amikor az ember úgy dönt, hogy lerázza az eddigi bunyókon, eddigi ellenfelekkel "elég jónak" bizonyult technikát, és szinte újra tanulja, mert lehet sokkal jobb is... Másrészt meg mert csak az lehet a cél, hogy olyan helyen, olyan szintű emberekkel is küzdjek majd, ahova ez már nem elég jó :)
Tehát elhatározzuk, hogy úgy fogunk rúgni, mint Buakaw, az istenkirály, aki most már Banchamek, de attól még nekem Pramuk marad, meg mindenkinek, aki tizenévesen a Eurosporton nézte a K-1 meccseket.
A menetek közt a pihenő mindig 20 fekvő, 30 felülés volt.
Utána még belefért 3x20 oldalsó rúgás, 3x30 hátsó láblendítés (mindkettő lábsúllyal), meg hátizom gyakorlatok is, amiknek biztosan van valami fancy nevük, legközelebbre megkeresem, becsszó, vagy ha nincs, elnevezem őket.
...aztán most így este 11-kor még csináltam 100 lábemelést is, az mindig jobban beégeti a hasizmaimat, mint a felülések.
Nem volt tervben, csak szomorú vagyok. Vagy levert. Vagy csalódott. Nem mindig erősítek, ha rossz kedvem van amúgy, de jó módszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése