Anno volt olyan, hogy edzés elején a mesterem felszólított minket, hogy fogjunk meg a két kezünkbe egy-egy szikladarabot (terméskő? fene tudja), akkorát, amekkorát még tudunk tartani.
Aztán onnantól kezdve a kétórás edzés végéig nem tehettük le azt a két követ.
Fogni kellett futáskor (fej fölött tartva), hegyre békázáskor, az ütések gyakorlásakor, formagyakorlat közben. A végére a vállam, karom két izzó, égő fájdalomcsáp lett csak, a fél literes vízespalackot nem bírtam aztán a számig emelni.
Nosztalgikus hangulatomban ma elvittem a vadiúj 4 kilós medicinlabdámat a lépcsős magánedzésekre (2 óra egymás után a Somló-közben) és mindkét lányka megkapta a labdát edzés elején - és a végéig nem tehették le. Futás felfelé a lépcsőn, a labdát a fej fölött tartva, ésatöbbi.
Szerették.
**
Én viszont némi agytekervénygörcs árán, de megtanultam - autodidakta módon - egy új szablya formagyakorlatot. Megvan ennek a feelingje, amikor idézed fel a mozdulatot, próbálod összerakni látottakat/hallottakat/emlékeket úgy, hogy annak értelme is legyen, az a mozdulat egy vágás, egy szúrás vagy egy védekezés legyen, ne csak hadonászás.
Türelemjáték. A fegyver viszont meghálálja a rengeteg időt, amit az EB-re készülve gyakoroltam vele: együtt dolgozik velem, segít az új dolgok megtanulásában.
Kegyetlenül erős, sodrós formagyakorlat, a szablya a kedvenc fegyverem most és mindörökké, és ha az égiek is úgy akarják, ősszel talán Kínában is prezentálom ezt a formát egy versenypáston.
Drukkoljatok. Vagy lottózzatok, és a nyereményből küldjetek ki Kínába.
.jpg)
**
Hétfőn pedig Cegléden voltam thai box edzésen, erről mindjárt írok is bővebben, vagy nem, vagy de. Vagy inkább nem, de a lényeg, hogy tanultam egy annyira szép, stílusos, killer technikát, hogy nyüszíteni tudnék a gyönyörűségtől, ha rágondolok, hogy ezt be lehetne adni sparring vagy meccs közben is.
Fantasztikus, mennyire nem akarta összerakni az agyam először, pedig nem bonyolult, egy "kamu" testrúgásból gyakorlatilag rárepülni a másikra, és leütni. Az ötödik próbálkozásra ráéreztem. Uhhhhhh.
A teljes edzés jóféle volt, mondjuk én több belemelegítést igénylek, de tán csak megszoktam, hogy shaolin edzésen intenzív, jó 20 perces bemelegítések vannak - izzadásig.
De nagyon jó volt párban dolgozni, az agyamat is használva, hogy észben tartsam a sorozatokat. Szeretem az ilyet, ahol a bunyó edzés nem agyatlan, killer droidokat nevel, hanem gondolkodó, ésszel küzdő embereket.
**
Na meg kell egy térdszorító is, mert heti min. 6x kint mozgolódni, lépcsőzni, stb. a tél közepén, na az egy olyan dolog, amit a térdem élénk hisztivel reagál le. Fázik. Az extra erős lóbalzsam ilyenkor nagyon jó, már ha az ember nem felejti el magával vinni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése