Ez a típusú meleg, ez a "folyton olyan, mintha 5 másodperc múlva cseszett nagy vihar jönne" című, na  ez engem jobban kiüt, mint a rekkenő 52 fokos kánikula.

Kómaszerű állapotban töltöttem a  napot - na jó, volt benne délelőtt erdőben bolyongás, hegymászás a kutyával Kamaraerdő környékén - , gyakorlatilag pihegni és aludni volt kedvem. 

A Margitszigeten be is aludtam egy pokrócon, amitől még álmosabb lettem, és tovább pihegtem.

Mindenesetre az élet továbbra sem ha habos aranygaluska, így este 8 után fogtam magam, és felzúztam a hegyre edzeni kicsit. 

Semmi durvulás, karddal gyakoroltam.

Nem akartam széthajtani magam, de a mély alapállásokra ilyenkor is figyelek, ahogy az ugrást is rendesen megcsinálom - így minden formagyakorlatozás mindig lábedzés is egyben. 

10x csináltam meg a formát, mire rendesen besötétedett. 

Elég jól ment, már-már élveztem, ami azért a jian esetében nagy szó nálam. Hazasétáltam kb fél óra alatt, és máris tettem valamit az egészségemért ma is, mondaná a retro tévétorna.

Ezeket a napokat tényleg úszással kellene tölteni, újra rájöttem.