Talán egyik sem kungfu, talán mindkettő az.
Interjú Kassai Lajossal
" - Fontosnak tartja a versenyeket, megmérettetéseket?
- A bemutatók és versenyek nem veszélyeztetik a lovasíjász-technikát, szellemiségét viszont igen, amennyiben a bemutatók magamutogatássá, a versenyek pedig versengéssé válnak. Felfogásom szerint azonban ezek megfelelő mederben tartása, és nem a rendszerből való kiiktatása a helyes út. Kizárásukkal a tapasztalatszerzés és a jellemformálás eszköztárát szűkítenénk. A kuplerájban kell erényesnek lenni, nem a kolostorban.
- Mérhető a harcművészeti tudás? Nem veszik el a lényeg a sport törvényszerűségei miatt?
- Aki magát harcosnak nevezi, annak egy életen át harckésznek kell lennie. A versenyhelyzet lehetőséget ad a harcművészet berkeiben virágzó önjelölt próféták kiszűrésére. Mert ezek úgy félnek a megmérettetéstől, mint ördög a tömjénfüsttől. Visítva menekülnek hamis tanításaikból tákolt elefántcsonttornyaikba, és rettegnek mindenkitől, aki megzavarhatja szellemi önkielégítésüket."
****************
- Szia Évi! Többen emlegették veled kapcsolatban a tartásod, büszkeséged. Szerinted ez a többi mai nőknél miért nem jellemző már? /tiszt.kiv./ Arra olvadnak, ha valaki semmibe veszi őket, a tiltes Tomit is imádják, pedig hogy ír., beszél a nőkről... Igazából ez kell nektek?
Ne általánosítsunk. A mai világban mindenesetre szanaszét gurul, folyik, keveredik minden érték. De az, ahogy viselkedsz másokkal, az téged minősít, éppúgy mint az, hogy mit tűrsz el másoktól. És ezáltal formálod a világot is, amit majd a gyerekeidre hagysz.
Mesélek sztorit, jó? :)
Ma egy, a kungfuban elég magas szinten lévő mester mellett mentem el, a rendszeren belül rangban sehol nem vagyok hozzá képest, tisztelettudóan köszöntem neki. Hangosan utánam kiabált: "jó a segged!" Egészen csúnyán nézhettem vissza rá, odajött később, megkérdezte, hogy ugye nem haragszom. Elmondtam neki - attól függetlenül, hogy ő mester -, hogy nem beszélhet így egy nővel.
Lehajtotta a fejét, bocsánatot kért.
Minden rendben volt, utána már lazán beszélgettünk, hülyéskedtünk :)
Hogy mi kell nekünk? Minden nő más, de ahogy telnek az évek, egyre kevésbé hagyják, hogy semmibe vegyék őket. Akinek van önbizalma, és tisztában van a saját értékeivel, az nem igényli, és nem tűri el, hogy alázzák. Minden embernek (gyerek, felnőtt, cégvezető vagy hajléktalan) megadom az alapvető tiszteletet, és ennek kölcsönösen kell működnie. De ezen felül egy férfinak tisztelnie kell a nőket, és tudnia kell, hogyan lehet velük beszélni, viselkedni.
Különben nem Férfi még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése