Nem hoztátok el most sem, amit kértem múlt alkalomra? Hm. Aki legközelebb sem hozza, annak... nem kell többet edzésre jönnie.
Tudjátok, Kínában csak háromszor kérünk valamit. Ha először elfelejted - rendben van, semmi baj. Ha másodszor is hiába kértük... Nem örülünk, és megjegyezzük.
S ha harmadszorra is elfelejted - nem foglalkozunk veled többet. So, that's you. Ilyen vagy hát. - mondjuk.
Nem fontos neked, amit kértünk, nem törődsz vele. Rendben, akkor már tudjuk, mi a helyzet, és így kezelünk téged a továbbiakban. Nincs harag.
(Shi-Heng Zhang Zhongwu egy edzésen)
Amilyen pitbull mód, makacsul tudok ragaszkodni a céljaimhoz, küzdeni azokért bármilyen nehézségek közt, olyan könnyedén vállat is vonok, otthagyok valamit, ha azt látom: itt magamat kellene feladnom.
Sosem leszek az az alkat, aki behódol, függőségi viszonyba kerül.
Igen, én vagyok az, aki az egyetem (Ba) elején, az ismerkedős napon már vitába szállt a tanszékvezetővel, élet és halál úrnőjével, egy olyan hagyománya miatt, amit mindenki gyűlölt, de senki nem mert felszólalni ellene - hiszen kell a jó jegy, kell a diploma. A rákövetkező 3 évben is, amikor próbált kisebbrendűségi érzést kelteni - a jó diák ilyenkor lesüti szemét, s zavartan motyog, hogy mennyire sajnálja - , én hátradőlve néztem a szemébe, s mosolyogtam. Lett Ba diplomám, felvettek mesterképzésre is. Csak épp annyi tiszteletet adtam neki, mint ő nekem - mert egyenrangúak vagyunk.
Mert a tartás és büszkeség az, ami miatt talán most itt vagyok, ami miatt fent tartottam magam, és nem törtem össze, bármilyen nehéz helyzetben is voltam.
Mert sosem maradtam olyan helyzetben, ahol azt éreztem: nem tisztel a másik. Én nem kérek többször.
So, that's you.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése