Eléggé kicsúszott a kezemből a tegnap este: 1-2 órára terveztem lenézni egy meglepi buliba, ebből az lett, hogy (edzés utáni éhes, szomjas, dehidratált állapotra) lecsúszott 2 nagyfröccs, 2 kisfröccs, és 3 jéger. És igen sokáig tartott az este.
Másnaposság nincs, de mindig megérzi a test az alkoholfogyasztást, és ezt egy héttel a szintvizsga előtt nem annyira jó bejátszani - de nem bánom, minden úgy volt jó, ahogy.
Meg ha már az egész élet kungfu: ösztönkezelésből jelesre vizsgáztam. Erős az a ketrec és lakat, nem engedem kiszabadulni a tigrist.
Délelőtt felmentem a Gellérthegyre, párszor megcsináltam a kard formagyakorlatot, kevés időm volt sajnos. Nem is volt sok erőm, dinamika, lendület, pontosság - ezek most kifejezetten hiányoztak. De minden kis gyakorlás számít, és az őszi napsütésben, a százszínű fák és a hulló levelek közt mozogni igazi élmény. Feltölt, megnyugtat, léleksimogató.
***
Veszettül jó dolgokat lehetett volna csinálni a StepTilttel. Bár sosem gondoltam arra, hogy ilyen edzéseket tartsak, annyian kérték, végül a "főblogger" is, hogy belementem. A Domb edzés pedig egy szinte véletlen szülte alkotás: egy ismerős vitt haza autóval a lépcsőtől, amikor megláttam ezt a meredek emelkedőt, és azonnal éreztem a szikrát, első látásra szerelem :) Másnap reggel kimentem oda, próbálgattam ezt-azt... És egy kegyetlenül jó dolog jött ki belőle, amit mások is rögtön megszerettek. Mazochisták....
Gyakorlatilag végtelen számú ötletem van, talán nem is volt még két olyan lépcsős vagy dombos edzés, ami ugyanúgy nézett volna ki. Az elképesztően pozitív visszajelzések kezdőktől, haladóktól, kungfusoktól, crossfitesektől pedig rengeteget jelentettek. Cserbenhagyni őket nem akarnám, de egyszerűen jelenlegi formájában nincs értelme folytatni ezt. Ha valamit csinálok, dolgozom, azt mindig szeretem jól végezni, igényesebb vagyok annál, hogy hanyag módon csinált dologhoz adjam a nevem. Keret kellene ehhez, a megbeszélt dolgok valóra váltása, egy "hivatalos" bemutatkozás, megjelenési felület, időben meghirdetett edzések, s szabad kéz. De már nem foglalkozom ezzel többet. Neheztelés nincs - elengedés van.
Este, ügyelet után megint felmentem a Gellérthegyre, jianeztem, gyakoroltam egy órát a sötétben. Hihetetlen, ahogy a kungfu oldja a feszültségem, lassan eltűnnek a nyüzsgő gondolatok, problémák, lecsendesül az elmém, a szívem.
Amúgy masszív fűszag volt fent, esténként szerintem marihuána-fellegben úszik a hegy. A békésen tépő fiatalok azt hihették, csak haluznak engem, ahogy ott a sötétben kardot forgatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése