Horizont

Azért az feelinges, amikor az ember este naplementében tart edzést (majd utána sötétben edz ő maga, mert hát szombaton verseny), majd másnap hajnalban a napfelkelte fényében ismét edzést tart.

Az este:

Félmaratonka 2 perc pihenője

Csodaszép. Amúgy ez a padka is kínzóeszköz, guggolásból kell rá felugrálni (szintén guggolásba, ofkorz) , plankelni rajta, tolódzkodni...

A reggel:

Nincs mit hozzáfűzni, felérsz a Citadellára, ólomlábak, égő tüdő, izzadtság, de ott a Nap, csak a tiéd

Amúgy meg a versenyformáimat tolom egyfolytában. A pusztakezes (Luohan Quan,lásd itt) nagyon nehéz, nagyon kimerítő, nem véletlen, hogy 5. szintű formagyakorlat. Esélyes, hogy nem ez a legideálisabb számomra a versenyzéshez, nem mindenképp felel meg az adottságaimnak, de van egy olyan makacs hülyeségem, hogy addig nem "engedek el" egy formagyakorlatot, amíg nem nyerek vele versenyt.

A Da Hong Quan sem egy nőnek való forma, veszettül hosszú, és rengeteg erőt igényel, ráadásul nem is jó versenyforma, mert nem túl látványos, unalmas, sok ismétlődéssel. Konkrétan kijelentették, hogy ezzel nem lehet versenyt nyerni... Így hát muszáj volt megpróbálnom :) Elsőre ezüstöt szereztem vele, másodjára világkupán csináltam, aranyérmet kaptam.

Többet nem is indultam vele :)