2014. március 10., hétfő

Tudatos hiróságok


Idő
Na, abból kéne egy kicsit több, és akkor talán írnék minden nap.
Nyaff. 


Voltam tegnap várkört futni. 
"Csak" 7 km, de 20 teljesen különböző lépcsőn át vezet utunk folyamatosan cikázva a vár alja és teteje közt." 
Tehát gyakorlatilag elkezdünk futni, és az összes utunkba akadó lépcsőt beadjuk, sokszor úgy, hogy lekocogunk az aljára, és onnan vissza. Amiért szívatós: tényleg mindegyik lépcső más, meredekek, és a legtöbbnél nincsenek köztes szakaszok, ahol lendületet lehetne venni, ergo főleg izommeló zajlik. A lépcsők közti kocogás viszont mindig oldja kicsit a bedurrant combokat. 
Szóval jóféle, tessék kipróbálni.




Ma pedig a terv szerint teremben gyakoroltam volna a versenyformákat, de aztán időhiány miatt erre nem volt lehetőség, helyette A.-val futottunk egyet, át a Rákóczi hídon, majd a Petőfin vissza. Fantasztikus dolgokat lehet ilyenkor belélegezni, bizony mondom nektek.
Lendületes, jóféle futás lett volna, ha közben nem érzem azt, hogy a gyomrom bizonytalankodik. Hányingerrel küzdve nem annyira felszabadult érzés a futás.

Utána fogtam a szablyám, botom, és felzúztam a Gellérthegyre. Fáradtak voltak a lábaim, csak 3x csináltam meg a formákat, de egymás után, pihenő nélkül. Szóval 3x3,  aki egyszer is csinált már shaolin formagyakorlatot, az tudja, hogy tökéletes kardio és erőnléti edzés: nagyon mély állásokból dinamikus mozgások, ugrások.
A Luohan Quan tízszeri ismétlése például felér egy teljes lábedzéssel, ezt a véleményemet bármikor, bárkivel szemben megvédem.



Lesétáltam aztán a Kőműves-lépcsőhöz, mert megkívántam egy tigrises-guggolós-fekvős játékot, kellemes kihívás lett volna, de teljesen meghiúsult a dolog, veszett nagy tömeg volt kint. 
Le se írom, miből állt volna a challenge, majd valamelyik nap kimegyek, lenyomom - vagy nem  -, és akkor beszámolok róla. 


Büszke vagyok magamra, amiért nem álltam be edzeni. Régebben ilyenkor simán nekiálltam volna lépcsőzni, ha már egyszer ott vagyok. Csilliószor fordult elő, hogy bár nem terveztem, mégis végignyomtam egy lépcsőzést, már csak a társaság miatt is. Most azonban  megfontolt, okos superhero voltam: tudtam, hogy egyáltalán nem kell nekem most a 9 felfutás, utána az erősítés. Megvan, hogy hogyan készülök a 22-i versenyre, és ahhoz tartom magam, nem pazarolom az energiáimat feelinges, de jelenleg "felesleges" random mozgolódásokra. 


Ja, azt mondtam már, hogy ősszel szeretnék menni Kínába, a tradicionális kung fu Vb-re? 
Talán ha sokszor leírom, összejön. Pozitív gondolkodás, meg bevonzás, meg egyebek. 


Holnap pedig hajnali 5:50-kor már edzést tartok.
Azért ez a hősiesség tetőfoka.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése