Champion

"Hogy nagy bajnok legyél, el kell hinned, hogy a legjobb vagy. Ha nem, hát tettesd, hogy az vagy!"

Ali mondta ezt, és hogy mennyire igaza van, arra tegnap jöttem rá ismét. 

Épp olyan ez, mint az állásinterjúk, motivációs levelek, maga a városi élet manapság. Sztárolnod kell magad, fényezned, tudatni másokkal, hogy te vagy a legjobb ló, akire tehetnek. 

Írjunk motivációs levelet, melyben hosszasan kifejtjük, mennyire fantasztikusak vagyunk, és mennyire szerencsésnek is érezheti magát a cég, ha minket alkalmaz. 

Mindig nehezen ment ez nekem. 

Jól fogalmazok, és sulis éveimet végigkísérte a színjátszó kör is, később az animátorkodás, így nem okoz gondot eljátszani valamit, egy-egy vizsgán, állásinterjún simán hozom azt a szerepet, amit kell.

De fáraszt, nem szeretem. 

Akik régóta olvasnak, tudják: ebben a blogban is nagyrészt arról írtam mindig is, hogy mi az, ami nem ment épp gyakorlás közben. Mit kell még csiszolnom, javítanom, mik a gyengeségeim. Nem azt részleteztem, hogy mi megy már jól - azt tudom, örülök neki, fejlesztem azt is, de mindig úgy éreztem, hogy a feladatom az, hogy tisztában legyek a hibáimmal, és azokat javítsam. Be is vált: így nyertem pl. világkupát azzal a formagyakorlattal, ami eleinte a legnehezebben ment.

Azonban - és ezt már elfelejtettem, pedig nem kellene - ez csak rám tartozik, kifelé sajnos ez a módszer a legnagyobb önbuktatás.

A szerénység, alázat, és ez a fajta kegyetlen őszinteség önmagunkkal szemben, amikor nyíltan, bátran rávilágítunk a hibáinkra - ez nem divat, és nem kifizetődő.

Ha bemész ama állásinterjúra, és elmondod, hogy igen, még gondjaid vannak a hosszútávú koncentrációval és mondjuk 3 és 4 óra közt mindig rádtör egy álmossági hullám - hát nem valószínű, hogy a legjobb jelentkezőnek fognak tartani. Pedig más is ugyanúgy figyelmetlen, és bekómázik - csak ő nem beszél róla, sőt, úgy tesz, mintha fogalma nem lenne a fáradtságról.

A sportban pedig ugyanez érvényes.

Mindez nem baj: sosem a világot kell okolni, hanem alkalmazkodni kell, ennyi.

Én feloldódtam kicsit, biztonságban éreztem magam, és bátran nyüszögtem a hibáimon egy-egy bunyó edzésen - meg is lett az eredménye.

Ma még kicsit szomorú vagyok.

Holnap már én leszek a best, great champion.