Reggel - na jó, délelőtt - fogtam a kutymót, a szablyámat és a botomat, és felzúztam a Gellérthegyre.
Már ekkor is esett, de még csak szöszmörgősen, csak kis tűhegynyi cseppekkel.
Így is csúszott fent a "pálya", de nem is ugráltam nagyon, inkább molyoltam, a technikára figyelve: megcsináltam a 18 alap ji ben gongból 15-öt (mert a maradék 3 ugrás lett volna), utána a szablyával játszottam, forgatások, alapgyakorlatok, az új versenyformagyakorlat első fele.
Szeretek szablyázni, mondtam már?
De az élet nem fenékig málnás brownie, szóval letettem a szablyát, és bottal is mozgolódtam. Az alap formagyakorlatot csináltam meg 6x.
Sokat kell ezzel foglalkoznom most, mert a tanári vizsga része ez is, én meg nagyon nagyon rég nem gyakoroltam. Igazából sosem szerettem, túl darabos, a "haladó" botformához képest. Azonban miután azzal már rengeteg érmet nyertem, elég ciki lenne, ha az alap formát meg nem tudnám ütősen megcsinálni...
Amikor hazafelé indultam, akkor kezdett el szakadni úgy rendesen az eső, mire leértem a hegyről, már bőrig áztam. Nem zavart, kényelmesen sétáltunk Hunterrel.
A levegő forró maradt, az eső pedig olyan volt, mintha egy langyos zuhanyt vettem volna, folyt végig az arcomon, esőcseppek hintáztak a szempillámon - nagyon élveztem.
Próbáljátok ki: érezzetek, érzékeljetek. Ne csak a szemetekkel, ne a mindent elárasztó vizuális ingerekkel: érezzetek a bőrötökkel is.
Uuuhhh, hát majdnem elfelejtettem lelkendezni: tegnap sparring közben már klincseltem is!
Mármint magamtól. (Eddig sosem jutott eszembe bunyó közben, hogy klincselni kéne.)
Ráadásul nem is rosszul: földre borítottam vele a nálam legalább 20 kilóval nehezebb ellenfelemet.
Ha ma iszol egy sört/cidert, akkor kérlek, erre idd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése