Szóval, ha már eljutottunk odáig, hogy életünkben először veszünk egy padlizsánt - tapintásra is mókás, színre is szép - akkor például vágjuk fel kockákra, dobjuk a serpenyőbe, amibe minimális olivaolajat tettünk Hm, kéne wok.
A lustaság győzött: kis zacskóban felcsíkozott káposztát (fehér és vörös) is szereztem, ez is mehet a padlizsán mellé.
Gyorsan elő a csirkemellet, megszaglásszuk, nem romlott, fellélegzünk. Kockásítjuk, só, bors, éééés: fahéj.
Komolyan mondom, fahéjat szórunk rá. Veszettül finom lesz.
Mehet a zöldségek mellé, jó nagy lángon megpirítjuk, nem hosszan, kiszárítva. És mivel még van egy kis babcsírasalátánk (más az illatos-omlós csirkének nem tud ellenállni, ha elmegy egy kínai étterem előtt, én a babcsírának. Imádom.), rádobjuk azt is, de már csak a legvégén.
Pirított zöldséges, fahéjas csirkemell, 15 perc alatt, juhú.
Nagyon kevés rizs ment mellé, de ha sok a zöldség, teljesen korrekt rizs nélkül is.
***
Ne aggódjatok, nem fogok gyakran ilyesmit írni, csak ha igény van rá. Vagy majd megálmodom.
Az utóbbi napokban pedig annyira sok volt a dolgom - egyetem, vizsgák, meló, találkozók - hogy alig jutott időm gyakorolni. Kis mabu, lábemelések, két tétel között száz forgatás a karddal, ilyesmik.
És akár ciki, akár nem, lehet, hogy amíg tart ez a hideg, betonrafagyottjég időszak, addig edzőterembe fogok járni futni. Futógépen futni messze nem olyan élmény, és sokkal könnyebb is, de majd igyekszem kihasználni az állítható dőlésszöget, és hegyfutást játszok.
Egyszerűen nem jó nekem ezt a hideg levegőt beszívni, 2 percenként orrot kell fújnom, és a gellérthegyi utakat nem nagyon takarítják, csupa jég az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése