Tekintve, hogy egy hónapja nem csináltam semmilyen kardio edzést, se futás, se lépcső, de még zsákolást sem, eléggé kedvetlenül indultam el reggel hegyet futni, lépcsőzni.
Nehéz visszaállni, újra felvenni azt a lendületet, na meg szembesülni azzal, mennyit esett vissza az ember. Na meg vizsgaidőszak van per mesterképzés, embertelen mennyiségű anyagot kellene megtanulni, emellett most a munkáim is géphez kötnek... Ilyenkor nagyon könnyen be lehet lustulni.
Viszont megfelelő állóképesség, na meg gyorsaság és ügyesség nélkül semmit nem ér az erő. Nincs kívánságműsor, jelentette ki a fejemben (vagy a szívemben?) élő személyi edzőm.
Ahogy futottunk fel a Gellérthegyre a kutyámmal, rendesen éreztem a kihagyást, nyoma sem volt a könnyed felszaladásnak. Ráadásul a hátam se szerette a dolgot, óvatosan, közepes tempóval futhattam maximum, mert az erőteljesebb levegővételekkor nem volt kellemes. De amúgy sem tudtam volna hűde komoly tempóval zúzni.
A hegytetőről lefelé séta a lépcsőkhöz. A hármasával való felfutás (szökkenés) teljesen ki volt zárva, szóval egyesével és kettesével szaladtam fel a tetejére, összesen 4x, megszenvedve vele. Visszatérésnek ennyi most elég volt, féltem, hogy holnapra megint jobban fog fájni a hátam, ha erőltetem.
Visszafelé újra felfutás a hegyre, fent sípolva sétáltam kicsit, lefelé laza kocogás.
Itthon még 3x2 perc mabu, közte 3x40 hastéma: hanyattfekvés, lábak a levegőben a talajtól kb. 30 centire, és szép nagy körök, lassan.
A nyújtást - mea fuckin culpa - megint nem vittem túlzásba, 5 percet szántam rá talán.
Most meg elvileg mindjárt indulok újra, fegyveres vagy pusztakezes formákat gyakorolni.
Sötét van, és hideg.
Még az is lehet, hogy nem megyek.
Vagy mégis.
Vagy...
***
Persze, mentem.
Nem is volt annyira hideg, amíg nem fúj a szél, nem vagyok hisztis. Kard, szablya, lohan quan -kb. másfél órán át. Jó volt:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése