Juhúúú, első bejegyzés itt: végre megint szabadon írhatok.
Csapjunk is bele.
A hátam még mindig nem 100%-os, bizonyos mozdulatoknál feszül, kellemetlen, tüsszentésnél fáj (aki lemaradt az előző epizódokról: nagyon csúnyán meghúzódott-rándult kb. 3 hete).
Pedig pihentetem, becsszó, de 3 napja kicsit elrontottam: bepróbálkoztam pár felüléssel. Na, azt nem szerette a hátfájásom, másnap megint éreztem.
Egészen korlátozottak így a lehetőségeim, rendes futás sem fér bele.
Mit tesz hát a lány?
Lábat kínoz.
Mély alapállások, guggolások, lábemelések, rúgások végtelen variációja. Lábsúllyal, lábsúly nélkül, akárhogy.
Például:
(film elindít, nekem a mabuzáshoz kell valami film vagy video)
2 perc mabu
2x2 perc gongbu (tehát lábanként 2 p)
2x2 perc pubu, a hajlított lábnál vízszintes combbal
(film leállít, lábsúly fel)
40 guggolásból rúgás
10 egylábas guggolás (per láb)
10 köríves lábemelés
- na ezt nem tudom egyszerűen és érthetően leírni: kb teljes kört teszek a kinyújtott lábammal magam körül... erről és változatairól majd írok részletesebben, mert jóféle gyakorlatnak tűnik
30 guggolás úgy, hogy lábujjhegyen állok
ééés film elindít, s kezdem elölről: 2 perc mabu....
4 ilyen kör után már érzem a lábaimat.
Amúgy meg fegyverrel edzettem az elmúlt pár napban. Szablya, jian... lánc.
A szablyával egy új formagyakorlatot tanulok, az agyam beletörik, de ha sikerül, egy ütős versenyforma lehet még belőle.
A lánccal még csak ismerkedem, kóstolgatom a forgatását, de a sípcsontom már így is puklis-cakkos.
Mindig csak 4 után tudtam elindulni gyakorolni, szóval már sötét volt a Gellérthegyen. Sokan hülyének néznek, hogy fel merek menni egyedül a sötét hegyre - volt pár sztori randalírozó huligánokról - de igazából én nagyon szeretem a hangulatát, na meg úgy, hogy kardot forgatok épp, szerintem nem sokan akarnak belémkötni.
A kilátás gyönyörű, a hideg bírható mostanság, csend van, éjszaka-illat - mint egy aktív meditáció, olyan megnyugtató nekem ilyenkor gyakorolni.
A jiannel (egyenes kard) babrálok sokat, nemsokára megint szeminárium, addigra az eddig tanultaknak menniük kell. Nagyon nem érzek rá még a jianes mozgásra, még nem értem őt. Idegenkedem tőle, túl művi, túl finom mozgás ez nekem egy fegyverhez, nem látom benne az áramlást, vagy épp a szenvedélyt.
De épp azért kell most sokat gyakorolnom vele, hogy megtaláljam benne azt, ami szerethető. Sőt, olyan jian-forgatást hozzak létre, ami az enyém, ami az én stílusom.
Harmadrészt meg rámfér a finomítás, csiszolás, jót fog tenni a kungfumnak, ha elsajátítom a jianes mozgást.
Megszelídítem, megértem én még ezt a fegyvert, meglátjátok.
Az utóbbi pár napban így nézett ki a fegyveres gyakorlás:
Láncforgatás pár percig, figyelem, tanulom, próbálok nem félni tőle.
Jian -> alapgyakorlatok, forgatás -> megint egy kis lánc -> aztán 10x a Damo Jian nevű formagyakorlat első fele (egyelőre jajj, de nem szeretem)
megint lánc, fejszellőztetés
Szablya -> mozgolódás a fegyverrel, vágások, védések gyakorlása, aztán formagyakorlat-részletek
A csuklóm még mindig gyenge, sokszor még mindig akadozik a fegyver a kezemben.
Ezekkel amúgy 4-5 órán keresztül el tudnék játszani, ha közben nem éheznék/szomjaznék meg, és ha nem lenne vizsgaidőszak....
Plusz info: a fegyverforgatás veszettül erősíti az alkart. Na jó, a felkart és a vállakat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése