Így télen jóval kevesebbet tudok gyakorolni, az időjárás és a sötét nagyon lekorlátozza a lehetőségeket. Ezen a héten napi 24 órát kellene tanulnom (és mellette valamikor dolgozni is, hm), szóval egyértelmű, hogy nem tudok pl. kiutazni Érdre edzeni, amivel majdnem 5 órám elmenne. Szóval kitaláltam, hogy lépcsőzök vagy futok ma, egy kis botforgatással utána - erre nem leesik a hó reggelre?
Hát köszi.
Télen fejben gyakorol az ember, sokat. Akárhol lehet.
Átgondolni a tanultakat, végigfutni agyban egy formagyakorlaton, eltörpölni azon, mitől tetszett annyira egy orosz versenyző mozgása, mit lehetne belőle átvenni, a buszon ülve láblógatás közben figyelni a térdizület és a combizmok mozgását, elgondolkodni, hogyan is kellene csinálni az alapállást, hogy pl. ez a kettő jól dolgozzon... Visszagondolni küzdelmekre, kívülről nézni magunkat, mit lehetett volna csinálni egy-egy szituációban.
Nekem ez utóbbi például szinteket dobott a sandás képességeimen.
És másképp is lehet, kell edzeni, gyakorolni, tanulni. Magunkat, a személyiségünket, a reakcióinkat, szokásainkat figyelve: mi az, ami gátol?
Mert hiába képes valamire a tested, ha Te nem hiszed el, vagy nem vagy képes érvényesülni.
Nagy dolgokra jöhet így rá az ember.
"Amikor félsz, húzd ki a kardodat. Ragadd meg és kaszabolj le mindent ami gátol. Le a megbánással és a félelmekkel. "
Ideje levetni a pórázt, nyakörvet, mellyel magamat kötöttem ki, és aminek a vége is az én kezemben van.
Új korszak következik, új, az eddigieknél jóval meredekebb hegyeket fogok megmászni, de már tudom a technikát, nem sebzi fel a lábamat a szikla, könnyed, szabad léptekkel haladok felfelé - minden pillanatát élvezve az útnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése