Sanda

Bemelegítés, kis árnyékolás, aztán küzdelem, sok sok menet, párcserékkel.

• Demotiváló, hogy az rögtön az első menet bunyóban benézek egy ütést, amitől elkezd vérezni az orrom. Viszont könnyen vérzik (megpattan egy ér, kölyökkoromban 2-3 hetente előfordult), nem az ütés volt nagy.
• Motiváló, hogy 9 srác közt egyedüli lányként is bírom a tempót.
• Demotiváló, hogy bár agresszívan megyek előre, ahogy szoktam, mégis ha tisztán eltalálom az ellenfelemet, akkor megijedek, és bocsánatot kérek tőle. Hülyén is néz ki: fejberúgom az ellenfelemet, aztán aggódva: bocsánat...
  P.: "Agyonverlek, ha még egyszer ezt meglátom!"
• Motiváló, hogy az edzőm közölte, nagyon sokat fejlődtem nyár óta, és megkérdezte, járok-e valahova bunyó edzésre. Ez azért motiváló, mert nem, hónapok óta nem bunyóztam már, ősszel leálltam a sandával, mert jöttek a versenyek, a szintvizsga, ahol a formagyakorlatokkal kellett foglalkoznom.
  Fejben viszont sokat foglalkoztam a küzdelemmel - tisztul a kép.
• Demotiváló, hogy a védekezésemet még mindig gyengének érzem, amit tudok kompenzálni azzal, hogy átveszem az irányítást, folyamatosan mozgok és támadok, de ha egy hasonlóan kezdeményező, agresszív, és nálam erősebb ellenféllel kerülök szembe, akkor ez nem sokat ér. Első lépésnek el kellene érnem, hogy ha ilyen történik (folyamatos, erős ütések záporoznak fejre), akkor is tiszta maradjon a fejem, tudatom, és tartsam nyitva a szemem, lássam a lehetőségeimet.
• Motiváló, hogy pl. a lépcsőzéseknek, hegyfutásoknak köszönhetően jó az állóképességem, nem okoz gondot végigpörgetni egy menetet, sok mozgással, sok támadással. Javult a lábmunkám is, könnyed, gyors, mégis stabil. Ezt leginkább a lépcsőzésnek tudom be, az egyes-kettes-hármas felfutásoknál kezdtem kitapasztalni azt, hogyan lehet játszani a súlyponttal, hogy ne "ragadjon le" a lábam a lépcsőfokon, hanem épp csak érintse azt, s már lökje is tovább magát - mégis legyen biztos és stabil minden lépés, mert különben esés lesz a vége.
  Könnyedén váltok alapállást, ma fordított állásban is bunyóztam kicsit, amikor például akkora hegyomlással kellett küzdenem, akivel szemben csak rúgásokkal volt esélyem - mert a fejét el sem értem :) Viszont fordított alapállásban még csak a lábam erős, ha a jobb kezem van elől, kissé ügyetlennek érzem.
• Nagyon demotiváló, hogy a hátam korlátozza a mozgásomat. Nem jutottam el ma az orvoshoz, a hét elején megyek.

Sandázni jó. 

"So fuckin proud" - mondják a shaolin formagyakorlatra, és hát igen, a standard shaolin edzésen ízléses ruhában, büszke mozdulatokkal forgatjuk a fegyvert, ugrunk, formagyakorlatozunk, mely küzdelmet imitál, technikák sora tulajdonképpen. Imádom, soha nem adnám fel semmilyen küzdősportért.

Sanda edzésen pedig... izzadtságszag, vérző orr, csapzott ruha, nem éppen friss illatú kesztyűk, nem látványos, ellenben gonosz technikák, na meg az arcba csapódó ütés. 

Nekem kell ez is :)

Demotiváló lehetne, hogy végül nem én kaptam az év sportolója izémicsodát, de írtam, hogy ha nem az eredmények számítanak, hanem az egyesületek vezetőinek szavazata, akkor nincs sok esélyem. Nem bánom :)

A kungfu a fontos, az pedig az enyém.