Élesedik

A sportedzői egyik fele megvan ( a szakmai gyakorlati rész), hip-hip-hurrá.

Jó volt ez a pár nap, sokat tanultunk, mozogtunk, elraktároztam a fejemben sok jóféle gyakorlatot, majd meg is osztom itt.

A neheze még most jön, tanulás van ezerrel. Aha, mikor? :)

Tegnap kiderült, hogy hopi, nincs, akivel mehetnék az EB-re, az eredeti terv (kisbusz) ugrott. Nem stresszelünk, persze, hogy nem. 

Amúgy egészen eddig halál lazán álltam az EB-hez, akárhányszor kérdezték, hogy hogy állok a mentális felkészüléssel, stb. 

És most - konkrétan 3-4 perce - tört rám valami kegyetlen szorongás, félelem.

Szombaton magyar bajnokság, első forduló. A két versenyformámmal megyek, a pusztakezest most kihagyom. Egyfajta főpróba lesz ez (bár onnantól még lesz 2 hét az EB-ig). 

Na de épp ez az.

Mi van, ha itt nem nyerek? - dübörgött bele a lány fejébe a gondolat.

Elvileg semmi.

Hiszen sajnos tudjuk, minden shaolin tanár tudja, hogy a hkf versenyeken nem könnyű shaolinként nyerni, egy másik stílust részesítenek előnyben. Ez tény, szomorú, de igaz. Épp ezért duplán boldogság, ha valaki jó helyezést ér el.

Elvileg nem jelent semmit, ha nem nyerek jövő héten. De el tudom majd viselni, hogy mindenki azt várja tőlem, hogy nyerjek? "Merteazebérekészülsz." Sőt: én is azt várom magamtól, hogy nyerjek mindenképp. 

Hujujjj. Hajajj.

Szerencsére holnap reggel megyek a sportpszichológushoz, addig igyekszem nem pánikolni.

Most meg megyek gyakorolni. 

Hideg van, basszus.

(no szex verseny előtt - téma: testileg oké, hogy robbanékony, éles, agresszív lesz az ember, de most kérdéses, hogy meddig, és mikor csap át abba, hogy szellemileg meg negatív dolgok jönnek elő, figyelmetlenség, koncentrációzavar...)

Update:

Most már jobb.
A kungfutól mindig jobb lesz....

Hideg volt, lazán lemozogtam a formákat, 10x mindkettőt.