Sarkamra álltam, erélyesen információt követeltem - és kaptam. 

Már egy fokkal többet tudok a versenyről, mindjárt szebb a világ. 

Gyönyörű a tavaszi napsütéses, madárcsicsergős idő is.... 

Kétszer gyakoroltam ma, elsőre még csak csepergett az eső, este viszont már masszívan szakadt. Szentségeltem egyet-kettőt, de  kedvemet nem vette el, igazából engem pörget az eső, ha nem nagyon hideg (Főleg a nyári viharok... felszabadít valamit. Majd egyszer erről mesélek, vagy nem.), na meg David Garrett játszott épp a fülembe - ki vagyok én, hogy egy ilyen zenét hallgatva csak úgy visszafordulok az eső láttán? 

Ami viszont hátrány: a sok ruhától nehezen mozgok, a talaj csúszik, nem lehet teljes gyorsasággal, mély alapállásokkal, rendes ugrásokkal gyakorolni, mert sérülésveszélyes. Könnyedén átvettem mindkét formagyakorlatot 5-6x.

A második edzés kis lépcsőzéssel összekötött volt, de csak párszor futottam fel, bemelegítésnek, aztán arrébb húzódtam, hogy gyakoroljak. Ekkor azonban már jócskán szakadt az eső, az én Lunarglide-om meg extrán szellőző-lélegző cipő, tehát teljesen beázott, hideg vízben tocsogtam, ez meredeken levitte a komfortérzetemet. Nagyon könnyű felfázni, ha vizes a lába az embernek...

Az volt még tré, hogy bottal nem igazán tudtam gyakorolni, annyira vizes volt, hogy kicsúszkált a kezemből. Konkrétan nyálkásnak éreztem. Fujj.

Azért amíg tudtam, eljátszottam a formákkal, inkább lassan, nehogy megcsússzak, és sérülés legyen belőle, mert akkor az edzőm nekifutásból felrúgna a Holdra.

Hazafelé már effektíve rázott a hideg, itthon azonnal forró vizes kádfürdő következett, meleg tea, stb.