Hát legyen.

A blog mától nyilvános. Szeretném, ha elkerülnének a "kukkolók" és mindazok, akik miatt meghívásos lett - de nem vagyok naiv, tudom, hogy meg kell birkóznom velük. Így jóval cenzúrázottabb bejegyzések lesznek, nem teregetem ki a lelkemet, hiszen arra nekem kell vigyáznom, tudjátok, könnyen törik. 
Üdv mindenkinek, bátran szóljatok hozzá a dolgokhoz, adjatok tanácsot, vagy kérdezzetek. 

***

Amikor az embernek egy kemény egyetemi (nappali) mesterképzésen kívül a sportedzői vizsgákra is készülnie kell, na meg persze dolgozni  is, akkor nem sokat formagyakorlatozik. Abban jó elmerülni, rászánni 2 órát, csiszolgatni, nem gondolni közben arra, hogy jézusom, mennyi mindent kell még csinálnom. Így most itthon, két ügyködés közben erősítek, zsákolok, nyújtok, vagy épp az egyensúlyomat próbálom fejleszteni, mert az még mindig elég siralmas. Vagy fogom a kutyát, és elmegyünk futni a Dunaparton - őt úgyis meg kell sétáltatni, így gyorsabb. Lobog a füle és a nyelve, boldog, gyönyörű vizsla, nekem lobog a hajam, a szembejövő srácok figyelnek, mosolyognak, köszönnek, simán lehetne ismerkedni, ha nem futnánk olyan lendületesen, de hát mi nem állunk meg ilyen apróságok miatt.

Tegnap lépcsőztem kicsit, aztán húzódzkodtam. Készült kép is, amin teljesen elcsodálkoztam: nekem ilyen hátam van? Ok, a fitnesskedőknek ez gondolom még piskóta, de nekem már az a kategória, aminél "nagyobbat" már nem mindenképp akarok. Erősebb lehet. Mindenesetre a hétköznapokban, feszítés nélkül nem ilyen, nem kell aggódni.

Ez félúton van. Felhúzom magam teljesen, ott  elnézelődök kicsit, majd leengedem, szintén teljesen.

Amiért csodálkoztam: én nem szoktam hátra "gyúrni". Húzódzkodni is talán csak havonta 2 alkalommal, ha eszembe jut. Akkor csinálok hátizomerősítő gyakorlatokat (mondjuk eléggé el nem ítélhető módon, akkor is keveset), amikor hasazok, mert az alap, hogy igyekszem nem egyoldalúan terhelni az izmokat.  

Szóval a konklúzió: egyszerűen a kungfutól lett izmos a hátam, főleg a botforgatástól, a fegyveres edzésektől. Emellett az összes formagyakorlat is hatással van rá, illetve a kungfu edzések teljes mozgásanyaga. Amit én még hozzátehettem: a tigrisséták, és a "plank" gyakorlatok, tehát minden olyan helyzet, ahol a törzs izmait megfeszítve, a testet teljesen egy vonalban kell megtartani. Ezeket imádom, sokat játszottam fitballon is (sokat borultam is arcra, semmi gond...),  egy egyszerű testhelyzet, és fél perc után nyüszögni van kedve az embernek.

A húzódzkodásról meg...

A gyenge pont, mindig is nehezen ment. Most már fel tudom magam húzni 10x szabályosan, ennyi a maximum, de a kezdeti állapotokhoz képest ez már hihetetlen, döbbenetes fejlődés. Továbbra is csak ebben a fogásban megy, ahogy magam felé néz a tenyerem, szűk a tartás, és főleg bicepszből húzom fel. A klasszikus húzódzkodás, ahol ilyen széles a tartás, a tenyér pedig kifelé néz... Nos, ennél elvérzek teljesen. Egyet sem tudok megcsinálni, az univerzum összes energiáját összegyűjtve se. Ha valaki fogja a lábam, ergo valamennyi terhet levesz, akkor igen, de még úgy is nehéz. 

Így hát nincs mit tenni, ezt kell gyakorolni, egyszer csak összejön. Tegnap kaptam egy húzódzkodórudat, ajtóba szerelhetőt, így már kifogásom sem lehet... Ja, de: valakinek fel kell szerelnie.

Amúgy nem, nem szeretek húzódzkodni.Viszont ez tényleg egy olyan dolog, amit szerintem mindenkinek tudnia kell, egyszerűen fontos, hogy a saját testsúlyodat fel tudd húzni, ha kapaszkodsz valahol.

Gyerekkorunk óta tudjuk...