Emlékszem, álltam a konyhában, és érzékeny lelkű tiniként épp az alakom miatt hisztiztem: miért nem olyan szép, lapos, izmos a hasam, mint amilyennek szeretném? Nem volt nagy felesleg rajtam sosem, talán ha 3 kilóval voltam több, mint most, de feszes tónusosság se volt rajtam sehol.
Anyám türelmét vesztve közölte: "Tök mindegy, mit csinálsz, fogd már fel, hogy nem lesz kockás hasad, ha megfeszülsz, akkor se. Ez genetika. Nézd meg nagyanyád, meg a dédit... mindenkinek nagy a hasa, feneke, mintha terhes lenne, akkor is, ha épp sovány. Ilyen az alkatunk."
A következő képet elsősorban neki küldeném.
Sok éve volt az a jelenet a konyhában, mégis tisztán emlékszem:
Dühös lettem.
Mi az, hogy nekem nem lehet kockás hasam?
Ha jól emlékszem, mérgemben talán még 20 felülést is megcsináltam. Az ágyon, mert ott kényelmes, majd mentem a tükör elé feszíteni. Az úszógumim kacsintott vissza rám. A fenekem pedig... hm, olyan... "asszonyos" volt. Tudod, amikor biztatóan azt mondják: nem baj, legalább majd könnyen fogsz szülni.
Ekkor nagyon elkeseredtem, elhittem, amit anyám mondott, hogy tényleg nincs mit tenni, vékony végtagokat és kerekedő pókhasat örököltem, ezt kell elfogadnom.
Aztán.... elkezdtem shaolin kungfuzni.
Az állóképességem és az erőnlétem egy 3 éves kislányéval volt egyenlő, előtte nem is sportoltam semmit, az első edzéseken percek alatt kifulladtam, egy, azaz egy darab fekvőtámaszt voltam képes megcsinálni, a lábaim olyan gyengék voltak, hogy az alapállások megtartásakor összecsuklottam. Gyenge voltam, szédülős, sérülékeny. Magamban ezerszer feladtam - aztán ha fogcsikorgatva is, de mindig folytattam.
Azonban már az első edzésen beleszerettem a kungfuba, így hát elkezdtem edzésen kívül is egyre többet gyakorolni, futni, erősíteni.
A mozgás pedig egyfajta katalizátorként működik: ahogy egyre többet mozogsz, egyre több energiád lesz, dőlnek le a határok, korlátok, egyre több mindenre leszel képes, ebből erőt merítesz és még többet akarsz, újabb kihívásokat.
Így hát edzettem, és egyszer csak azt vettem észre, hogy átformálódott a testem: eltűntek az úszógumik, előkerültek az izmok.
Időbe telt - évekbe -, de olyan lett az alakom, amilyennek tiniként akartam. Amilyen nem lehetne, hiszen a genetikánk nem ilyen...
Le kell tojni a genetikát és az egyéb kifogásokat, és el kell menni edzeni.
Lehet, sőt, szinte biztos, hogy eleinte nehéz lesz. De ha akarsz valamit, dolgozz meg érte. A tested a tiéd, te élsz benne, nem foghatod senki és semmi másra, hogy milyen állapotban van. Nem kell mindenkinek kockahas vagy fagyiskanál kerekségű fenék, vagy hogy rekordidő alatt le tudjon futni egy szigetkört. Nem attól leszel boldog, mert feszes a feneked, és nem azért fog megtalálni az igaz szerelem, mert izmos a combod, sőt, jobb ember sem leszel ezektől.
De ha nem vagy elégedett valamivel, ne panaszkodj és ne a körülményeket, vagy a külső tényezőket okold - tegyél ellene, és ha jobbat szeretnél, tegyél érte. Mert ha képes vagy szembeszállni a hátrányokkal, gyengeségeiddel, külső körülményekkel, és képes vagy megküzdeni azért, amit szeretnél, legyőzve magadat - attól leszel több. Magabiztosabb, erősebb - és ezáltal vonzóbb.
10 év edzés után mit gondolok a genetikáról?
Olyan az alakom, amilyennek én szeretném éppen.
Mint egy szobor, amit én formálok, alakítok. Azzal, ahogy élek: ahogy étkezem, mozgok, alszom, minden egyes döntésemmel.
Most éppen kockás a hasam, de két hónappal ezelőtt, amikor Európa Bajnokságra készültem, és csak a versenyformáimat gyakoroltam, a futások hiánya miatt nem volt ilyen, ellenben a karom és a vállam lett sokkal izmosabb. Nyáron, a gyümölcsszezonban és 40 fokban teljesen leszálkásodom.
A lényeg: a kontroll nálam van, minden változást én idézek elő a testemen, legyen az pozitív vagy negatív.
A genetika létező dolog, igen.
Van, amit meghatároz, én például sosem leszek 175 centi magas, keskeny csípőjű, halovány bőrű, szőke modellalkat. De hogy ezen a 165 centin milyen arányban van az izom és a zsír, az már csak rajtam múlik.
És igen, van, aki bármit ehet, és nem hízik, van, aki gyenge csontú, ügyetlen, van, akinek évek munkája elérni azt, ami másnak könnyen megy - de ki mondta, hogy az élet igazságos?
Fogadd el a "sorsod", a genetikád, a háttered - mint egy alapot, amiről indulsz. Te onnan startolsz, és hogy meddig jutsz, az rajtad múlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése