2013. május 29., szerda

Tigró



Szóval így néz ki a sokat emlegetett tigrisséta. 
Shaolin edzésmódszer, amennyire gyűlöltem régen, annyira szeretek most játszani vele. A kínai shaolinok elvetemülten tolják: náluk jóval meredekebb lépcsők vannak a csillióezer méter magas hegyeken, ráadásul a vértradícionális módszer szerint minden negyedik lépcsőfok után egy fekvőtámaszt is lenyom az ember. 
(Ez a célom majd a tabáni lépcsőn...)

Tehát: egyenes hát, és nem sima négykézláb lemászós történet, hanem minden lépésnél vállig kell emelni a tenyeret, tigris kéztartásban. Sosincs lent egyszerre a két kéz, csak addig a tizedezredmásodpercig, amíg cseréled.



Meglepően gyorsan fejlődtem, fejlődök benne, amióta először lejöttem a tabáni 168 lépcsőfokon így. Elsőre is végignyomtam, de két megállással, és vér tudtam volna köpni a végére, folyt rólam a víz, remegett a kezem. 
Most már természetes, hogy megállás nélkül, tök jó tempóban lejövök, és igazából nem fáradok el tőle. 
Amiért jó: nem csak a hátat, vállat edzi, hanem az egész törzset, a has pár méter után már feszül, ég, de én még a vádlimat is szoktam érezni közben. Na meg az akaraterőt izmosítja, ez a legjobb benne.  Engem teljesen kikapcsol, tényleg átmegyek tigrisbe, nem érdekel semmi és senki - egy durva nap után nagyon jól tud jönni.


K. kérdezgette, mennyi idő alatt érek le, tegnap végre lemértem: 3 perc és 2 másodperc volt. 
168 lépcsőfok, plusz a szakaszok közti részek (ott is ugyanígy jövünk, nem állunk fel, ofkorz) - ez pontosan fogalmam sincs, hány méter.


Nagyon sokkal én nem akarok lejjebb faragni ebből az időből, csak úgy, ha meg tudom mellette tartani a szabályosságát is, különben már nem tigrissétáról beszélünk.
Na és igen, az lesz a nagyon badass, ha majd úgy tolom ezt le, hogy 4 lépcsőfokonként 2 fekvőtámasz.... Ezt  szépen felépítem, úgy kezdem, hogy egyelőre minden köztes szakaszon nyomok majd egy fekvőt. Bocsánat, egy karhajlítást-nyújtást. 


***

Tegnap vagy 2 órán keresztül láncoztam egyfolytában, kellett, hogy feloldjam a parát, ami a múltkori sérülés miatt volt bennem. Ugyanis a hétvégén még féltem forgatni a láncot, az arcom elé tettem a kezem a kritikusabb mozdulatoknál, és nem ment az se, amit eddig sikerült megtanulnom - azért nyomot hagy egy védtelen és gyenge leány lelkében, ha felszakítja az arcát egy lánckorbács :)
Most már minden oké. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése