Már formarészletet tudok a lánckorbáccsal!
Hihetetlen.
Na meg edzek, játszok, nap mint nap. Hogy miért nem írok mégse?
Well...
"A vágy nem intellektuális tényező, ez köztudott. Sőt, kifejezetten alkalmas arra, hogy bárkinek eszét vegye."
Fable
A pszichológiai tanulmányok elég jók arra, hogy az ember kőkegyetlenül őszinte legyen magával, és tisztában legyen minden felbukkanó kis gondolattal, érzéssel, az agyunk kis játékaival.
A 10 évnyi intenzív, mindennapos sport meg elég jó arra, hogy kialakuljon egy magas szintű testtudatosság , az ember figyeli, észleli a teste jelzéseit, tudatában van minden kis porcikájának.
A vágyról meg tudjuk, hogy mindkét frontot támadja.
Na, amíg én épp az eszetvesztő érzés ellen küzdök minden erőmmel, addig nincs bejegyzés.
Tartsatok ki, és mondjuk alkossatok addig tepsiben sült zöldséget, nagyon finom: mindenféle zöldség (cukkini, padlizsán, lilahagyma, répa, kaliforniai paprika, bármi) darabokra vágva, olivaolaj-só-sokzöldfűszer (oregánó, kakukkfű, stb), tepsibe bele, finomra süt, megesz. Csirkével király, camembert sajttal is eléggé ott van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése