Mondtam, hogy lesz kép az alakuló hasamról, jól el is felejtettem, hogy mondtam, de mondjuk sokat nem vesztett az emberiség. A lenti kép másfél héttel ezelőtti, igazából ritkán van türelmem hozzá, hogy fotózgassam magam, a kép páratlan minőségén ez látszik is. Rábízom majd olyanra, aki ért is hozzá.
Tehát nos, amióta ez készült, kicsit még fejlődött a dolog. De nem is külső a brutál érzés, hanem hogy veszettül kemény, feszes az egész törzsem, körbe, elöl-hátul. Mivel ha hasazok, utána alap, hogy a hátizmokkal is játszok kicsit (a legjobb, ha egyszerre a kettőt, éljen a plank, amúgy meg a fegyencedzős hidas gyakorlatokat csinálom főleg), most kezdem megérteni, mit takar az "izomfűző" kifejezés.
Ha már has, ez a gyakorlat.... Én alapból szeretem a lábemeléseket, a bicska meg basic feladat edzéseken, vizsgákon, az se okoz nagy gondot, ha bordásfalon/húzódzkodón lógva a fejem fölé kell emelni a lábam., bár ott a tempón még javítanék, szeretném, ha szép lassan is menne, teljesen kiiktatva a lendületet belőle. De ez a sárkány, ez egyelőre nagyhalál.
A lánckorbácsot pedig imádom, hosszú idő óta ez most egy igazán más, igazán új dolog a kungfumban, akkora kihívás, annyira másfajta mozgást és készségeket igényel.... Jelentem, fellángolt a szerelem. Értem én, nem vagy egy egyszerű eset, de az enyém leszel.
Ha addig kék-zöld foltokkal és sebbekkel leszek tele, akkor is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése