Az óra szinte áll

Jelenleg tanulok, mint az állat - elvileg.

Gyakorlatilag szinte képtelen vagyok pár percnél tovább a tanulnivalóra összpontosítani, egy 10 oldalas beadandót kb 3 hete nem vagyok képes összehozni. Egész nap a "tanulnom kell" - hangulatban vagyok, ellenben iszonyúan, kegyetlenül mehetnékem van: az extraverzió dörömböl az agyamban, társaságba vágyom, emberek közé, ki a nyárba. 

És ez a legrosszabb eredményt hozza, amit minden egyetemista ismer: amikor tulajdonképpen elcseszed az egész napod, mert oké, hogy erős vagy, és nem mész bandázni, bulizni, stb - de nem is tanulsz semmit. Csak egész nap kínlódsz a kettő közt. 

Ajjj, fákk.

Holnap hajnalban lesz az utolsó edzés a válogatott csapattal és a kínai mesterrel, aztán szeptemberig szünet - nem örülök neki. Igazából pont nyáron lehetne odacsapni ezeket az edzéseket... 

Amúgy nagyon kattogok még mindig, nem tudok rendesen gyakorolni. Felmentem ma a hegyre, direkt csak jiant vittem, de nem kötött le, nyugtalan voltam. Egyszerűen túlságosan egyedül voltam egész nap, és a magányos, csiszolgatós kardedzés most végképp elvette a jókedvemet, még az is felszakadt bennem, hogy oviban sosem hintázhattam, mert csak egy hinta volt, mindenki tolakodott érte, én pedig kicsi voltam és vékonyka. Szóval délután a hangulatom nem volt épp a legfényesebb, ez a lényeg. Eltettem a kardot, felhívtam egy pajtásomat, lementünk a parkba a kutyákkal, ettem egy fagyit, ittam egy radlert, oldódtam. 

Aztán itthon, amikor szembesültem azzal, hogy még mindig tanulnom kell, hirtelen elém gurult a fitballom....

És megvilágosodtam. Azt tudjuk, hogy a human flag a legmenőbb dolgok egyike. De tényleg. És azt is, hogy nagyon szeretném, ha képes lennék rá, ellenben azért eddig nem sokat tettem érte. Mondjuk a rengeteg plank, amit csinálok, talán számít valamit... 

S lőn fény: én bizony a fitballal fogok megtanulni "zászlózni".  Pontosabban annak a segítségével, aztán majd eldobom, mint a mankót szokás. 

A fitballról azt kell tudni, hogy sokan lebecsülik, pedig az egyik legszemetebb és legjobb eszköz a világon, már sokszor dicsértem. Bármit csinálsz rajta, az, hogy ki akar gurulni alólad közben, alapból bekapcsolja a törzs izmait - a hát, a has, a gerinc körüli izmok mind dolgoznak már mielőtt a konkrét gyakorlatot elkezdenéd.  Igen, még tavaly mondtam, hogy leírom a kedvenc fitballlos hasgyilokokat. Hát... meglesz. Becsszó. 

Na de a human flag: mivel tanulnom kellett volna, ezért vagy 20 percet elcsesztem csak azzal, hogy próbáltam felvenni a pozíciót a labda és a szekrényem segítségével. Veszettül nehéz, kb. ezerszer nehezebb, mint gondoltam volna. Felvettem videóra, de esélytelen, hogy azt bárkinek is megmutassam, azért van büszkeségem nekem is. De ez után a 20 perces szenvedés után - ami alatt a legtöbb időt azzal töltöttem, hogy összeszedjem magam a földről - folyt rólam a víz. Cseles, kegyetlen kis móka ez.

Úgy terveztem, hogy a labda a lábfejem alatt lesz. 

Aha, persze.

Most még így, hogy a derekamnál volt, se tudtam megtartani pár másodpercnél tovább, kigurult alólam. A kihívás adott... Eljutni odáig, hogy tényleg csak a lábfejem legyen rajta. Addigra a törzsem olyan erős lesz, mintha acélfűző lenne rajtam.

Hétfőtől pedig kungfu, orrba-szájba.  

"Urban" tábor, a városban, reggel és délután az egyik kedvenc jiao lianemmel (aki gyakorlatilag sosem volt a tanárom, és nem is akarnám, hogy az legyen, de a precizitása, profizmusa lenyűgöz). A reggeli edzéseken biztos ott leszek - lépcsőzés, qi gong, ilyesmi - a délutánin pedig akkor, ha utána még el tudok menni az egyesületi edzésre, vagy bunyóra. 

Kell, nagy adag kungfu kell most, hogy visszanyerjem azt a lendületet, ami az EB felkészülés utolsó heteiben elveszett. Ősszel vizsga...