Van az az érzés, amikor valakiről egyszercsak nem tudod, hol van, mi van vele. Mert nem válaszol egy üzenetedre. Az üzenet nem fontos, és nem telt el sok idő, mégis elkezd terjedni benned a félelem, mint ahogy a fekete felhők gomolyognak be lassan az égre. Az utcán mentő, tűzoltó szirénája hallatszik 5 percenként, a híradóból az erőszak árad. Csak annyit akarsz tudni, jól van, nem történt baja.
Másnap facebookon észreveszed: látta, x óra x perckor.
És egy világ épül benned újra.
És rájössz, hogy valamikor,észrevétlenül megszeretted őt, fontos lett.
És teljesen mindegy, milyen a kapcsolat jellege, barát, rokon, gyerek, szerető, szerelem, vagy csak valaki, akit ismersz, a kutyád, akárki. Hihetetlenül mély, és talán a legtisztább érzés az, amikor féltesz valakit, és minden önzéstől, saját érdektől függetlenül csak annyit akarsz: bárhol is van, csak legyen jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése