Tegnap véletlenül lenyomtam 300 guggolást.
Tényleg nem volt szándékos, így alakult, és nem tudtam kivédeni.
Ma kissé nehéznek érzem a lábaimat.
Egyébként meg a guggolás jó móka (aha..), és ha már rutinból megy a helyes technikával, akkor jókat lehet vele játszani. Érdemes is, mert sokféleképp lehet variálni: teljesen zárt lábbal vagy két váll széles állásban, felugrással, lábujjhegyen, rúgásokkal kombózva, na meg ott az egylábas guggolás is...
Előtte viszont brutál mód be kell melegítenie annak, akinek érzékeny a térde - és kinek nem az... Tegnap a 300 simán lement, egy nyikkanása nem volt a térdemnek, de az első 200 előtt fél órát intenzíven zsákoltam, a másik 100 előtt pedig két órát kungfuztam, ergo be voltam melegedve rendesen. Amikor csak összecsapott átmozgatás után akartam guggolgatni, az első pár után már kattogott a térdem.
Nekem sokat segített, amikor a legutóbbi bokatörésem után pár alkalommal voltam magángyógytornásznál - a gatyámat is otthagytam, szó szerint: amellett, hogy veszett drága egy óra, én ottfelejtettem egy kungfu nadrágomat - , aki elmagyarázta, mire kell figyelni a guggolásnál (a képen levő alapokon kívül).
Tényleg ne a darabszámra, és pláne ne a súlyra menj rá először (én mondjuk nem is guggolok soha súllyal), játssz el vele türelmesen, tanuld meg, érezz rá a helyes technikára. Legyen tudatos az egész folyamat, legyél tudatában az egész testednek, de leginkább figyelj a csípődre, térdedre, bokádra, talpadra.
***
Amúgy meg így érzem magam, annyi különbséggel, hogy a hús a rácson kívül van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése