Persze ez szadistább verzió, mert teljesen a felsőtest kapja a terhelést, na meg ha ilyen magasan van az ember lába, nem annyira habospite fekvőt nyomni. Ma próbáltam először, a kivitelezés még nem tökéletesen szép - fáradt is voltam nagyon - , de helye van az igazán mazochista gyakorlatok listáján.
Végre eljutottam megint a kínai mester edzésére, rendesen meghaltam, de többször is megdicsért, ez pedig tőle nagy ajándék, olyankor szárnyalok. Nem tudom, mi történt, mert mostanság annyira sokat nem nyújtottam, de vészesen közelítek ahhoz, hogy meglegyen mindhárom spárgám. Az ember egy pillanatra nem figyel, és lám...
A xinyi quanemre pedig azt mondta, nagyon nagyon jó, és hogy használom a chit, good.
Szárnyalás, boldogság. A xinyi quan az "Ész és az Értelem ökle", ami egyszer nekem az Ezer Napfelkelte Ökle lesz... szeretnék most sokat foglalkozni ezzel a formagyakorlattal, mert jobban rá akarok érezni arra, hogy tudok váltani lágy és erős mozgás között, ez a forma pedig tökéletes ilyen szempontból.
Halálosan zombifáradtan poroszkáltam el aztán lépcsőzni, eljátszottam egy súlymellénnyel, pár felfutást csináltam benne, kipróbáltam vele a planket (max. 2 percet bírtam így), végül húzódzkodtam is úgy, hogy rajtam volt. 4x4 felhúzás, ennyi ment vele csak. Konklúzió: a súlymellény jó pajtás, van benne fantázia.
Jaaaa, és ma úgy jöttem le a 168 lépcsőfokon tigrissétával, hogy minden köztes szakaszon nyomtam egy fekvőtámaszt. Nos. Oké, tényleg fáradt voltam már alapból is, de basszus, hogy mennyit számít az a 14 fekvő... A sima tigris mostanság már nem jelentett igazán terhelést, de így most rendesen szenvedtem a végére. Végigtoltam megállás nélkül, de most volt megint olyan, mint amikor első alkalommal tigróztam: a végén folyt rólam a víz, remegett a kezem.
Szépen építem majd fel ezt: addig, hogy majd minden köztes szakaszon 10 fekvő jöhet, aztán a végső challenge... az igazi shaolin tigrisséta: négy lépésenként 1 fekvő. Na, az brutálisan kegyetlen lesz a tabáni lépcsőn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése