2013. szeptember 20., péntek

Emelkedők, lejtők

Készül egy cikk a Dombról, ehhez megkértem pár jófejt, aki már próbálta az edzést, hogy írja le a véleményét.

Endre. aki kungfus pajtásom, nem érte be két sorral, megosztom az irományát.

"Lépcsős edzéssel számtalan helyen lehet találkozni. Elég csak elmenni egy parkba ahol a legnépszerűbb edző helyek egyike a megszállott sportolóknak a lépcső.
Ennek alternatíváját kínálja a dombos edzés. Aki első alkalommal vesz részt az edzésen nem lehet tisztában azzal, hogy mennyi féle módon van lehetőség kihasználni ezt a méltatlanul hanyagolt természeti adottságot. Bátran állítatjuk, hogy Évi megtalálta azokat a gyakorlatokat, ami mellett senki sem fog unatkozni. A gyakorlatok kivitelezéséhez nem elég csak a láb, has és a kezeket használni, hanem a vázizomzat minden része aktívan szenved az edzések folyamán. Abban mindenki egyetért, hogy az edzés nehéz. Edzettségi szinteket csak az különbözteti meg, hogy ki milyen sebességgel és szabályossággal tudja végrehajtani a feladatokat. Ami kellemesebbé teszi az edzést, hogy minden kör egy laza futással ér véget, leszámítva ha az emberből előjön a versenyszellem és sprintekké fejlődik a laza kocogás egy kedves edzőtárs segítségével.
Az edzés rendkívül jól fejleszti az állképességet és a maga módján szórakoztató. Évi jókedve és elszántsága gyorsan átragad a részvetőkre. Az irányítás alatt mindenki fegyelmezett maradt amellett, hogy megmarad a jókedv is.  Érezhető, hogy mindenki megtesz mindent, hogy erőn felül tudjon teljesíteni, amiben Évi biztatása nagyon nagy segítséget tud nyújtani a holt pontokon is.
A meleg időben a dinnyével végzett gyakorlatokat már csak a megevése tudta felül múlni. A közösen végzett feladatok és a dinnye közös elfogyasztása csapattá kovácsolja az embereket.
Örülök, hogy rátaláltam az edzésre és a csapat tagja lehetek.
Bárkinek bátran ajánlom az edzést, aki szeretné magát megmérettetni és kitolni a határait. "

***


Holnap verseny, debütálok a Luohan Quannel.
Egy mákszemnyivel sem lettem felkészültebb, mégsem mondom le a nevezést.
Jogom van bénázni is. :)


***

Nagyon szomorú vagyok. Legszívesebben elfogadnám a barátnőim ajánlatát, és jól beboroznánk, pálinkáznánk.
Verseny előtt egy nappal természetesen ilyet nem teszek.
Ellenben tudom, hogy amit most érzek, ez az igazi odab*szós düh és szomorúság keveréke, ez azt jelenti: most már jobb lesz. Vége a hetek óta tartó mélyrepülésnek, elértem az aljára, ezt is meg kell élni, innen pedig már csak felfelé lehet mozdulni.
Azért jó dolog, bárhogy is nézzük.  Irány a csúcs. Mondjuk izomláz van a hátsómban, szóval direkt vicces lesz a hegymászás.


***

Ja, mindenki, aki volt a dombon edzeni velem, masszív seggizomlázról számol be.
Télre alakítunk egy csapatot, akik kókuszdió törését vállalják - fenékkel.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése